"Nem szerencsés lerombolni az öngondoskodás kultúráját"

- Közvélemény-kutatások szerint az emberek körülbelül 50-60 százaléka bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy visszalépjen-e az állami rendszerbe a magánpénztárakból. Éppen ezért intenzív, széleskörű felvilágosító kampányba kezdenek. Miért csak most? Nem éreznek némi felelősséget amiatt, hogy sok ember nincs tisztában azzal, mi a helyzet a pénztári megtakarításaival?

- A mostani kiéleződött helyzetben valóban érezni lehet, hogy nagy a tájékozatlanság ezen a téren, de nem érzem úgy, hogy a pénztárak nem tettek volna eleget feladatuknak, és mulasztásuk lenne a felvilágosítás terén, hiszen rengeteg információ áll a tagok rendelkezésére. Először is a tagok megkapják az egyéni számlaértesítőket, amelyekhez általában külön tájékoztatókat is csatolnak évente, továbbá valamennyi pénztár és a PSZÁF honlapján is elérhetőek a különböző adatok, felvilágosítások. A pénztárak nyitottan működnek, hiszen az árfolyamokat naponta nyilvánosságra hozzák, a hozamrátákat évente közzé kell tenniük, a Pénzügyi Közlönyben pedig bárki átnézheti az éves beszámolókat. Az látszik, hogy amíg nincs baj, az emberek elmennek a tájékoztatás mellett, jó esetben megnézik, mennyi pénz van a számlájukon, és a többivel nem foglalkoznak. Most valószínűleg nyitottabbak lesznek az állami nyugdíjrendszerrel és pénztárakkal kapcsolatos témákra. Szükségük is lesz rá, hiszen komoly, a jövőjüket érintő döntés elé kerülnek.

- Amikor 1997-ben megnyílt a második pillér - a pályakezdők kivételével, akiknek kötelező volt a belépés - több százezren döntöttek önként a magánpénztárak mellett, és bíztak meg a vegyes rendszerben. Most éppen ez ellen szónokol a kormány. Tizenkét évvel ezelőtt milyen jobb lehetőségeket láttak az emberek a magánszisztémában?

- Valóban a 3 millió tagunk közül 2 millió 31 ezer fő önkéntes belépő volt, akik inkább a vegyes rendszert választották. Ebben olyan szempontok játszhattak közre, mint például a kockázatmegosztás, vagyis, hogy az állami rendszer biztosítja a nyugdíjak 75, a második pillér pedig a 25 százalékát. Míg az állami rendszer a mindenkori politikától, a gazdasági helyzettől és a demográfiától is függ, a nyugdíjat mindig ezek alapján állapítják meg, ezzel szemben a magánpénztáraknál csak az számít, hogy van-e munkahelyem, mennyi a fizetésem, mekkora a tagdíj összege, ebből mennyi kerül a számlámra, és ez mennyi hozamot hoz. Az emberek úgy érezték, nincsenek annyira kiszolgáltatva az állami rendszernek. Fontos szempont lehetett a reálhozam is, valamint az, hogy a 2008-ban elindított választható portfóliós rendszer révén a tagok beleszólhatnak abba, hogy milyen kockázatú portfólióban, milyen befektetési összetétellel kezeljék a megtakarításukat. Nagyon fontos érv az is, hogy a megtakarítást örökölni lehet, és az egyéni számlát bármikor nyomon követhetik a tagok. Az állami rendszerben viszont nincs egyéni számla, a járulék kifizetés egy nagy közös kalapba kerül, előre nem igazán lehet tudni, mire számíthatunk nyugdíjba vonuláskor.

- Hány visszalépőre számítanak? Előfordulhat, hogy több pénztár is megszűnik?

- Abban reménykedünk, hogy a tagoknak mindössze 10-15 százaléka hagyja el a pénztárakat, és hogy 14 hónap után ismét fogadhatjuk a tagdíjakat. Úgy látjuk, hogy minden pénztár arra rendezkedett be, hogy túlélje valahogy az elkövetkező időszakot. Átnézik saját költség struktúrájukat, hol tudnak esetleg lefaragni, és a tartalékok segítenek átvészelni a kieső hónapokat. Azt sem lehet megmondani még, hogy lesznek-e fúziók, ehhez jobban látni kellene a jövőt, várjuk a kormányzat részéről a részletes szabályozást.

- Hogyan oszlik meg a pénztártagok átlagéletkora? Nyilván a fiatalabbaknak még nehezebb dönteniük, hiszen nem tudhatják, mi lesz 20-30 év múlva.

- A Stabilitásnak nincsenek erre vonatkozó statisztikái, de elmondható, hogy jobbára a fiatal korosztályok vannak jelen a pénztárakban. A belépéskor a tagoknak mindössze 10 százaléka választotta ki saját maga azt a portfoliót, ahová besorolták, a többieket életkoruk alapján automatikusan sorolták valamelyik portfolióba a jogszabály szerint. Ezek alapján azt tudom mondani, hogy a magán-nyugdíjpénztárak vagyonának 75,9 százaléka a növekedési portfolióban van, ebbe tartoznak azok, akiknek 15 évnél több van még hátra a nyugdíjig. A klasszikus portfólióban - amit azoknak érdemes választani, akiknek kevesebb, mint 5 évük van a nyugdíjig - a vagyon 2,65 százaléka van, míg a közepes kockázatú portfólióban (kiegyensúlyozott) 21,42 százalék van, ez azoknak kedvező csomag, akik 5-nél több, de 15 évnél rövidebb idő után vonulnak nyugdíjba. Tavaly lehetőség volt arra, hogy az 52 év felettiek visszaléphessenek az állami rendszerbe, ez körülbelül 120 ezer embert érintett, és 63-64 ezren éltek vele. A pénztártagok valóban nincsenek könnyű helyzetben, ha ki akarják számolni, melyik rendszerrel járnak jobban, hiszen nem ismertek a részletek a tb-be való visszalépéssel kapcsolatban, másrészről nem tudhatják, milyen nyugdíjszabályok lesznek érvényben évtizedek múlva.

- A válság miatt sokan magánnyugdíjpénztárat is váltottak a jobb hozamok reményében. Mekkora volt az átjárás a pénztárak között?

- Érezhetően felerősödött az átlépési hullám, 2009-ben több mint 200 ezer ember váltott pénztárat, de nem biztos, hogy ennyien maguktól döntöttek volna így. Kevesen voltak azok, akik valóban tájékozódtak is a hozamokról, sokkal inkább az ügynöki rábeszélés tette meg a hatását, és sok embert befolyásoltak. Ebben az ügyben már kezdeményeztünk jogszabálymódosítást, hogy tiltsa meg a törvény az átlépők utáni jutalék kifizetését. Miután nem született erről törvény, kidolgoztunk egy magatartási kódexet, amely már az utolsó fázisában az aláírásnál tart. Ez az önszabályozó rendszer a tagi érdekvédelem egyik eszköze lehet.

- Egyes vélemények szerint visszaveti a távlatos gondoskodást, hogy a kormány belenyúlt a rendszerbe, mások viszont úgy látják, éppen emiatt jöhet el a valódi öngondoskodás ideje, mert felnyílt az emberek szeme. Ön szerint hogyan befolyásolja a hosszú távú öngondoskodást, ami az elmúlt hetekben történt?

- Tartunk attól, hogy érinteni fogja ezt a területet a szektorral szembeni negatív kormányzati kampány. Felfokozódott az érdeklődés az önkéntes pénztárak iránt, többen jelezték, hogy kivennék a megtakarításaikat, és ennek feltételeiről kérdeznek minket. Először is a legfontosabb tisztázni, hogy mi a különbség az önkéntes és magánnyugdíjpénztár között. A magánpénztári rendszer erőteljesen kötődik a társadalombiztosítási rendszerhez, hiszen a valamikori megkapott nyugdíjhoz járul hozzá, úgy, hogy az állami rendszer biztosítja a 75 százalékot, a magánpénztár pedig a 25 százalékot. Törvény határozza meg, hogy a bruttó bér 8 százalékát kell tagdíjként befizetni, amit ki lehet még egészíteni két százalékkal. Ezt a munkáltató is átvállalhatja, tehát ebben a rendszerben is megjelenik egy öngondoskodási elem. Ezzel szemben az önkéntes pénztárak nem kapcsolódnak az állami nyugdíjrendszerhez, a kormány nem nyúlhat hozzá ezekhez a számlákhoz, mivel itt önkéntesen lehet gyűjteni. A tagok itt is választhatnak - több pénztárban - a különböző befektetési portfoliók közül, a munkáltató átvállalhatja részben vagy egészben a tagdíjak fizetését. Fontos különbség még, hogy az önkéntes pénztártag annyi pénzt tesz bele, amennyit akar, ugyanakkor a megtakarítás kivételét szabályokhoz köti. Tíz év után ki lehet venni a hozamot és a tőkét is, a hozam adómentes, a tőke után viszont adózni kell. Ha azonban valaki megvárja a nyugdíjkorhatárt, és csak akkor veszi ki a pénzét, akkor mentesül az adó alól. Úgy gondolom, hogy ha sokáig tart ez a "küzdelem" a magán és az állami rendszer között, a kormány ezzel azt éri el, hogy az emberek már csak azért is ragaszkodni fognak ahhoz, hogy saját maguk gondoskodjanak a nyugdíjuk egy részéről, és inkább a pénztárakban tartják a megtakarításaikat. Az önkéntes pénztárakban is teljes biztonságban van az emberek pénze, ha valaki nem elégedett a pénztárával, akkor nyugodtan lépjen át egy másikba, nézze meg, ott alacsonyabb-e a működési költség, jobb-e a befektetési stratégia, jobbak-e a hozamok. Az önkéntes pénztárak életbe lépése óta eltelt 17 év, sokat változott jó irányba a pénzügyi kultúra, és az embereket rávezette az öngondoskodásra, amelyben nagyon sokat segítettek a munkáltatók is. Ha ez most a negatív kormányzati kommunikáció hatására megváltozik, az emberek nem bíznak a különböző megtakarításokban, hosszú idő telhet el, amíg újra az öngondoskodást választják.

- Mennyi hozzájárulást adtak idén a munkáltatók?

- Ez nagyon változó. Ha a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket nézzük, akkor a munkáltatók által befizetett kiegészítő hozzájárulások az idei második negyedévben nem érték el a 300 millió forintot, míg volt olyan negyedév, amikor 1 milliárd 400 ezer forintot tett ki. Az önkéntes pénztárakban magasabb a munkáltatók hozzájárulása: a Stabilitás-tag önkéntes nyugdíjpénztáraknál az első negyedévben 9,3 milliárd forint, a második negyedévben 11,2 milliárd forint. Az önkéntes pénztárakba befolyó tagdíjak 60-70 százaléka a munkáltatóktól érkezett, igaz, idén érezhető volt, hogy az év elején bevezetett 25 százalékos adó, amivel a munkáltatói hozzájárulást terhelték, csökkentette a befizetéseket.