Nők, férfiak és a hivatásválasztás

A változások

A posztindusztriális társadalomba való átmenet, azaz a modernizáció során jelentős változásokon ment át maga a munkaerő is: a dolgozni vágyók egyre képzettebben léptek a munkaerőpiacra, miközben nőtt a földrajzi mobilitásuk, azaz hajlandóvá váltak költözni egy-egy jobb állás reményében. Az utóbbi 150 évben meredeken nőtt az életszínvonal, változott a szabadidő mennyisége és minősége. Egyre több információhoz férünk hozzá, a virtuális világ nagy szeletet követel a mindennapjainkból. Mindenről azonnal értesülünk, ömlik ránk az információ. Szélesedett a szolgáltatószektor, nőtt az oktatás szintje, átalakult a munkaerő szerkezete, több lett a diplomás állás, megnőtt a nők aránya a menedzsmentben. Megváltoztak a nemi szerepek, a nemek egyenlőbbek lettek, ezzel párhuzamosan az individualizáció elkezdte szétzilálni a családokat. Azáltal, hogy a két nem pozíciója közeledett és a nők is beléptek a munkaerőpiacra, jelentős társadalmi változások következtek be. Ma a lányok továbbtanulnak, a női életutak nem térnek el a férfiakétól. A nők is hivatást választanak, a gyereknevelés már rövidebb időre szakítja meg a karriert. Régóta jelen vannak a nők a munkaerőpiacon, ám sokáig nem volt hivatásuk, csak épp dolgoztak valahol.

Miért következett ez be?

Kitágultak a horizontok – a munkavállalás ma már nem egy rövid periódus, hanem a hosszútávú tanulás az identitás része lett: a nők már nem csak pénzt, hanem identitást keresnek a munkájukban.

Döntési helyzetbe kerültek, nem a család férfitagjai határoznak sorsukról.

Kitolódott a családalapítás időpontja, ma átlagosan 30 évesen szülnek a nők, ez a szám 10 évvel ezelőtt 27, 20 évvel ezelőtt 23 év volt. Ötven-hatvan évvel ezelőtt a nők előbb házasságot kötöttek, szültek, aztán kezdtek bele valamiféle munkába. Ma jellemzően előbb karriert építenek, később jöhet a családalapítás.

Milyen hatással vannak egymásra a munkában töltött évek és a gyerekvállalás?

A szociológus szerint tévhit, hogy azért mert valakinek hivatása van, kevésbé szeretne családot, gyereket. Attól, hogy a mai modern nőknek megvan a motivációja arra, hogy a hivatásuknak élhessenek, nem csökkent a vágyuk, hogy gyerekük legyen – ehhez csupán egy új egyensúlyt kell kialakítani, ahol összeegyeztethető ez a két dolog.

Nagy Beáta szerint láthatóan csökken a különbség a férfiak és nők között foglalkozásválasztásában. Ám fontos észrevenni, hogy a nők élete sokkal többet változott, mint a férfiak élete – a nők beléptek egy csomó szakmába, de ezzel párhozamosan a férfiak nem léptek be (legalábbis nem nagy arányban) a háztartásba és a gyereknevelésbe. Eszerint szemben áll egymással az egalitárius (mindenki egyenlő) és az esszencialista megközelítés (vannak női területek, férfi területek) - a konfliktus igen komoly a két megközelítés között. Ez utóbbi alapján a nők társadalmi elvárások mentén választhatnak maguknak életutat – ami a következő problémákat okozhatja:

1. Sztereotípia-fenyegetettség: ha egy csoport tudja magáról, hogy róla sztereotípiás véleményt alakítanak ki, akkor várhatóan a sztereotípiának megfelelően fog viselkedni. Példának a szociológus a matematikát és a lányokat hozta fel: talán nem azonosak a képességeik a fiúkkal vagy van kevés lány a matematikaszakokon? A képességeik azonosak, ám a képességről vélt gondolatok nem egyeznek. Folyton azt hallani, hogy milyen kevés a mérnök, az informatikus – ha ki lehetne iktatni a sztereotípiákat, akkor lányok is mehetnének ezkere a pályákra. Hogyan lehet mozgósítani a sztereotípiákat? Erre vonatkozóan kísérletet végeztek: az egyik csoportban nem mondtak semmit a fiúknak, lányoknak, egyszerűen feladatokat kellett megoldaniuk. Itt egyformán teljesítettek a fiúk és a lányok. A másik csoportban elmondták, hogy most ezekkel a feladatokkal a sztereotípiák igazságtartalmát fogják vizsgálni – itt természetesen alulszerepeltek a lányok. Ugyanezzel a módszerrel vizsgálták azt az elképzelést, mely szerint az ázsiaiak nagyon jók matematikából. Ugyanígy, ha nem emelték ki a sztereotípiát, akkor nem volt különbség az ázsiaiak és nem ázsiaiak teljesítményében, ha előre elmondták, hogy várhatóan jobbak lesznek, akkor valóban jobbak is lettek. Vagy a többiek rosszabbak. A sztereotípiák hatása különösen erős, ha az anyák mondják, sugallják gyerekeiknek: ezzel meghatározzák milyen pályára lépjen a gyerek. Ha nincsenek sztereotípiáink, akkor bármi lehet a gyerekből.

2. A másik csapdahelyzet a gyerekvállaláshoz kapcsolódik: ez az úgynevezett attitűdcsapda. A férfi feladata, hogy pénzt keressen, a nőé hogy ellássa a családot – ezen állításról kérdeztek embereket azzal összefüggésben, hogy hány gyereke van. Az derült ki, hogy ahol sztereotipikusan gondolkodnak, kevesebb gyerek születik, mint ahol nem hisznek a nemi szerepek szétválasztásában. Hogy miért? Mert ahol hagyományosan gondolkodnak (lásd Magyarországon), ott a nőket magukra hagyják a karrier vagy család kérdéssel - ezáltal nem tudnak annyi gyereket vállalni amennyit szeretnének. Ha azonban nem hagyományos a családmodell, akkor kap segítséget a párjától és az államtól, és több gyereket tud vállalni. Ahhoz, hogy több gyerek szülessen feminizálni kell a férfi életpályát (nem a férfiakat!) – hiszen a férfiak életútjába bele kell férjen a család, gyerekkel való közös élet, a gyereknevelés.