Nyugdíjemelés 2026: mértéke, korrekció, 13. havi nyugdíj

Az élelmiszer-utalvány költsége 83 milliárd Ft (ebből feltehetően 73-78 milliárd illeti meg a nyugdíjasokat a jogosultak tényleges számától függően, a többi az előállítás, borítékolás, kézbesítés, ellenőrzés költsége), a novemberi 1,6%-os emelési korrekció költsége körülbelül105 milliárd Ft, a 2026. januári 3,6%-os emelés körülbelül 252 milliárd forintba kerül, a 13. havi nyugdíjra pedig közel 585 milliárd forintot (ebből az öregségi nyugdíjasokra 532 milliárd forintot) terveznek.  Így a nyugdíjasok a jövő évi választások előtt közel ezer milliárd forint plusz juttatásban részesülhetnek, persze ennek majdnem a fele gyorsan vissza is áramlik az államkasszába a nyugdíjas vásárlások adótartalma (áfa, jövedéki adó, a kereskedőket és szolgáltatókat terhelő különadók, stb.) révén. Az összeg teljes fedezetét így is meg kell teremteni a nyugdíjkasszában.

Az új költségvetési törvény magabiztosan állítja, hogy "2026-ban a költségvetés nyugellátásokra és nyugdíjszerű ellátásokra összesen mintegy 7.700 milliárd forintot fordít, ami a költségvetés egyik legnagyobb tétele. A kormány továbbra is garantálja a nyugdíj- és nyugdíjszerű ellátások inflációkövető emelését és a 13. havi nyugdíjat és nyugdíjszerű ellátásokat."

1. Mi szolgálná a nyugdíjasok javát leginkább?

A nyugdíjasok valódi javát mindenekelőtt a nyugdíjemelés módszerének megváltoztatása szolgálná.
A 2025. januári 3,2%-os emelés nem volt képes megvédeni a nyugdíjak reálértékét a magasabb tényleges inflációtól, ezért vált szükségessé a novemberi 1,6%-os visszamenőleges kiegészítő nyugdíjemelés - de az érintettek jellemzően ennek mértékét sem tartják megfelelőnek, mert a nyugdíjasok által érzékelt szubjektív infláció a KSH által jelzett nyugdíjas infláció éves 4,8%-os mértékénél sokkal magasabb. 

Ennek egyik oka, hogy a fogyasztói árváltozás mérése során nem veszik figyelembe az ún. imputált költségeket, elsődlegesen az ingatlanvásárlás és az ingatlanbérleti díj megszaladó növekedését, ami az elszegényedés érzetét növeli a nyugdíjasokban, másrészt a nyugdíjas fogyasztói kosárban egyharmados aránnyal képviselt élelmiszerárak az árrésstop és hasonló kormányzati kényszerintézkedések dacára is az átlagnál jobban megterhelik a nyugdíjas pénztárcát. Minél kisebb valaki nyugdíja, annak annál nagyobb hányadát kell az átlagnál gyorsabban dráguló élelmiszerre fordítania.

Nyugdíjemelés mértéke

A jövő évi költségvetési törvényben a 2026. januárra tervezett 3,6%-os emelés szintén nem töltheti el túlzott reményekkel a nyugdíjasokat, változatlanul tarthatnak attól, hogy a nyugdíjastársadalom egészének relatív elszegényedése és a nyugdíjasok egyhatodának (több mint háromszázezer nyugdíjasnak) az abszolút elszegényedése jövőre sem lassul.
Ehhez képest az egyébként is nagyon nehezen érthető és értelmezhető részleges áfa-visszatérítés helyett kiötlött 30 ezer forintos élelmiszer-utalvány sem tölti el túlzott boldogsággal az érintetteket, hiszen 

- egyrészt emlékeznek rá, hogy a legutóbbi országgyűlési választások előtt, 2021-ben mindenki 80 ezer forintos nyugdíjprémiumban részesült, amelyhez képest ez a 30 ezer forint az előző évek brutális inflációját is tekintetbe véve édeskevésnek tűnik (a 2021 óta bekövetkezett inflációt figyelembe véve idén 120 ezer forint felelne meg a 2021-es 80 ezer forintnak),

- másrészt a hónapokig ígért áfa-visszatérítés a hivatalos kommunikáció szerint havi 10-15 ezer forint, azaz éves szinten 120-180 ezer forint többlet-bevétellel kecsegtette a nyugdíjasokat, s ennek a remélt összegnek csak a töredéke a most kapott 30 ezer forint. Persze ha csak az év végi két hónapra, novemberre és decemberre számítjuk, akkor a 30 ezer forint éppen kétszer 15 ezer forint...

A nyugdíjasok jellemzően nem arra vágynak, hogy a helyzetüket csak néhány napra vagy hétre enyhítő eseti ajándékokkal próbálják lekenyerezni őket (élelmiszer-utalvány, Szép Kártya, nyugdíjprémium), hanem arra, hogy a nyugdíjuk összegébe a nyugdíjemelés révén ténylegesen beépülő plusz jövedelemhez jussanak.

A nyugdíjemelés mai eljárása ugyanis elkerülhetetlenül a nyugdíjasok relatív elszegényedéséhez vezet - pontosan ezért kell állandóan eseti ajándékokat kitalálni a nyugdíjasok romló közérzetének javítása érdekében -, így a nyugdíjemelési eljárást valóban indokolt mielőbb megváltoztatni.

A legtöbb európai nyugdíjrendszerben a nyugdíjas elszegényedés elleni küzdelem jegyében az utóbbi néhány évben változtatták meg radikálisan a nyugdíjemelési eljárásaikat.

A modern európai nyugdíjrendszerekben - a szomszédos államok nyugdíjrendszereiben is - a vegyes indexálás speciális képletét alkalmazzák. A vegyes emelési index ebben az esetben a következő: infláció 100% + reálkereset-növekedés x%, ahol az "x" lehet 20, 33 vagy 50% az egyes államok gyakorlatában. (Az "x" csak pozitív lehet, vagyis egy olyan évben, amikor a reálkereset csökkent, a nyugdíj emelése az infláció 100%-os mértékével egyezik, azt nem csökkentik a reálkereset csökkenése miatt.)

Hogyan nézhetne ki egy olyan nyugdíjemelés, amellyel minden magyar nyugdíjas sokkal jobban járna, éppen úgy, ahogyan a szlovák, a cseh, a lengyel vagy a balti nyugdíjasok?

Ehhez a nyugdíjakat 
- meg kell emelni az infláció mértékével (eddig nem lenne változás), és 
- az inflációs emeléshez hozzá kell adni a nettó reálkereset növekedésének meghatározott mértékét, jellemzően a növekedés felét. 

Egy ilyen emelési rendszerben például ha a tárgyévi tervezett infláció 4,8% lenne, a nettó reálkereset pedig a megelőző évben 13,3%-kal nőtt volna (ez a mai magyar helyzet), akkor a nyugdíjakat 4,8 + 13,3/2 = 11,45%-kal kellene a tárgyévben emelni. 

A nyugdíjas elszegényedési csúszda meredeksége máris csökkenne, a 13. havi nyugdíj figyelembe vételével pedig az elszegényedési folyamat leállna. 

Idén mindenesetre semmi ilyesmiről nincs szó: a nyugdíjak idén összességében az éves nyugdíjas infláció 4,8%-os mértékével emelkednek. A keresetek több mint kétszer ilyen gyors emelkedését nem veszik semmilyen módon figyelembe. A nyugdíjasok relatív elszegényedését idén sem sikerült lassítani.

A nyugdíjasok reálpozíciója az elmúlt évtizedben - az elszabadult infláció két szerencsétlen évét kivéve - minden évben romlott, ez a nyugdíjasok számára végtelenül szomorú trend a nyugdíjemelési eljárás érdemi változásának hiányában minden olyan évben folytatódni fog, amelyben az országos nettó átlagkereset nominális növekedési üteme magasabb, mint az infláció mértéke.

Nyugdíjasok reálpozíció változása (nyugdíjak vásárlóértéke / keresetek vásárlóértéke)

Forrás: Nyugdíj helyzetkép KSH

A nyugdíjemelés akár radikálisan változó új rendszerére az teremthetne bőséges fedezetet, ha közelítenék az EU átlagszintjéhez (a GDP 10,9%-a) az öregségi nyugdíjakra fordított magyar költségvetési kiadásokat (ez természetesen a politikai prioritások függvénye: ha egy kormányzat valóban a nyugdíjasok érdekeit tartja szem előtt, akkor ennek megfelelően kell átrendeznie az állami kötségvetést).

2025-ben a nyugdíjkassza (6554,7 milliárd Ft) és a nominális GDP (88 ezer milliárd forint) aránya 7,45%, míg a nyugdíjkasszán belül az öregségi nyugdíjakra (korbetöltött nyugdíj és a nők kedvezményes nyugdíja) fordított 5401,47 milliárd Ft a GDP arányában 6,2%-ot tett ki.

2026-ban a 6996 milliárd forintos nyugdíjkassza a 95.474 milliárd forintra tervezett nominális GDP-hez képest mindössze 7,32%, az öregségi nyugdíjakra fordítandó 5820,2 milliárd forint a GDP arányában 6,0%-ra csökken.

A GDP arányában a nyugdíjak finanszírozására 2026-ban így még kevesebbet költ az magyar állam, mint idén, pedig a 27 uniós tagállam közül már idén is az utolsó helyek egyikére süllyedtünk, 2026-ban pedig feltehetően már csak a legutolsó helyre lesz elég a nyugdíjkiadásokra fordított összeg GDP-arányos mértéke.

A nyugdíjasokról szóló győzedelmes politikai kommunikációs paneleket e tények tükrében érdemes értelmezni.

2. Miért folyamatos a nyugdíjasok relatív elszegényedése?

A nyugdíjak alapjául szolgáló átlagkeresetet úgy állapítják meg, hogy a megállapítás éve előtti év országos nettó átlagkereseti szintjéhez igazítják az 1988 óta évente keresett, nettósított pénzeket, így adódik egy számított, havi nettó életpálya átlagkereset összeg, amit beszoroznak a szolgálati idő egész években mért hosszától függő, a nyugdíjskála szerinti százalékos nyugdíjszorzóval, és ez lesz a nyugdíj összege.  

Ennek következtében a nyugdíjmegállapítás éve előtti év országos nettó átlagkereseti szintje a referenciaérték, ezért 2015 óta minden évben jobban járhatott az a nyugdíjba menő, aki egy későbbi évben kérte a nyugdíja megállapítását.

Miután a valorizációs (értékkövetési) eljárás során a valorizációs szorzók növekedése megegyezik a nyugdíjmegállapítás évét megelőző év országos nettó átlagkereseti szintjének nominális növekedési ütemével, gyakorlatilag ugyanolyan erejű tényező az, hogy melyik évben kéri valaki a nyugdíjat, mint azok a tényezők, amelyektől egyébként a törvény szerint függ a nyugdíj, vagyis a ledolgozott évek száma és az említett életpálya átlagkereset. 

Ennek a valorizációs eljárásnak az eredményeként a friss nyugdíjasok nyugdíjának összege a megállapítás évében kielégítően igazodik az országos átlagkeresethez, de már a nyugdíjazás második évétől megkezdődik a nyugdíj vásárlóerejének relatív csökkenése. 

Ennek oka nagyon prózai: a nyugdíjakat csak az infláció mértékével emelik, így minden olyan évben, amikor az országos nettó átlagkereset nominális növekedési üteme magasabb, mint az infláció mértéke, a nyugdíjasok lejjebb csúsznak a viszonylagos elszegényedés csúszdáján.

A nyugdíjemelésnek azonban nem csak a relatív lecsúszást kellene lassítania, hanem a korábban megállapított - és emiatt fokozottan zsugorodó értékű - nyugdíjjal rendelkezőkkel szembeni méltánytalanságot is. Ezért a nyugdíjemelés rendszerébe a béreket és az inflációt egyaránt követő modern vegyes indexálás mellett mielőbb célszerű beépíteni a korábbi évek elszegényedési csúszdáján egyre mélyebbre süllyedt nyugdíjak kompenzációs növelését biztosító, azaz a valorizációs szorzók mindenkori értékéhez igazodó indexálást is.

És még ez sem elég a valóban méltányos nyugdíjemeléshez, hiszen a nyugdíjemelés rendszerének nem csak a nemzetgazdasági nettó átlagkeresettől való folyamatos leszakadást kell kezelnie, hanem a nyugdíjas társadalom szétszakadását is, amit csak a nyugdíjemelés differenciált mértéke lassíthat, például a sávos nyugdíjemelés módszere révén (a kisebb nyugdíjas nagyobb arányú vagy nagyobb összegű nyugdíjemelésben részesül).

Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Nyugdíjemelés 2026: mértéke, korrekció, 13. havi nyugdíj
2. oldal - 3. Mire számíthatnak a nyugdíjasok a választásokig?