Olcsón megvehetők Orbán kisemberei

Verseny a kisemberekért

A keményen dolgozó kisemberekért verseny indult, de a pártok nem tudtak ajánlatot tenni ennek a rétegnek, amelyik dolgozik, mégis nyomorultul él – utalt az Orbán Viktor miniszterelnök évértékelőjében bedobott és Rogán Antal által erősített új irányra Kiss Ambrus, a Policy Agenda igazgatója nyitó előadásában. Kiss szerint nincs az a példa a munkanélküliek előtt, hogy ha egyszer munkája lesz, majd jobban fognak élni. A dolgozói szegénység veszélyezteti a demokratikus létünk: frusztrálttá, radikálissá válhatnak a szegénységben élők, és ezek az eszmék szétverhetik a demokratikus alapokat – állította.

A konferencia előadói veszélyesnek tartják, hogy Magyarországon 100 ezer forint körüli minimálbér nem éri el a létminimumot. „Az országos minimálbér ne legyen alacsonyabb a létminimum nettójánál” – jelentette ki Pataky Péter, a Policy Agenda programvezetője, a Magyar Szakszervezeti Szövetség leköszönt elnöke. Elhangzott a konferencián, hogy az alacsony minimálbér a szakszervezetek visszaszorításának következménye is. Pogátsa Zoltán szerint a minimálbér emelése felé szektorális béralkukkal lehet elmozdulni, vagyis a munkaadó és munkavállaló döntse el, különben baj lesz – csatlakozott Kiss Ambrus véleményéhez. Pataky megerősítette, hogy ágazati béralkuk rendszerét kellene kialakítani.

„Nincs baloldali párt” – hangzott el Pogátsa Zoltán egyik gondolatmentében. „Az LMP, a PM és a szocialisták Tóbiás József pártelnök által fémjelzett szárnya, amelyek egy igazi baloldal felé kezdenek elmozdulni. Még nem tartanak ott, de nyitottság van erre. Nagyon sokat beszélgetnek velem mint a Rehn-Meidner modell (lásd keretes írásunkat) közvetítőjével, annak magyarországi lehetőségeiről, és kezdik érteni” – mondta el a HR Portál kérdésére válaszolva Pogátsa Zoltán.

A szervezők előadóként számítottak a kormányzat képviseletére, de kormánypárti politikus nem tette tiszteletét a konferencián, ellenzékiek annál inkább, pl. Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke, Lendvai Ildikó szocialista politikus és a hallgatóság körében ült Herczog László volt munkaügyi miniszter is.

Mit árul Szijjártó?

Pogátsa előadásában nem a humántőkét helyezte előtérbe, hanem a gazdaság szerkezetének átalakítását. Ezt azzal magyarázta, hogy abban szinte minden közgazdász egyetért, hogy a humán tőke fontos tényezője a versenyképességnek, és abban is, hogy ezt fejleszteni kell, de az elmúlt 20 évben nem ez volt a lemaradásunk oka. „Az OECD PIACC felmérése szerint a kelet-európai munkaerő képességeiben semmiben nem különbözik a nyugatitól. Vagyis ugyanolyan minőségű munkavállalók vannak keleten és nyugaton. Nem igaz, hogy a munkaerő színvonala határozta meg a versenyképességet. Az, hogy itt alacsony hozzáadott értékű termelési fázis van, szemben a nyugat-európai magas hozzáadott értékűvel, sokkal jobban meghatározza a béreket. Hiába rakunk bele rengeteg pénzt az oktatásfejlesztésbe, ebből nem következik automatikusan, hogy a gazdaság szerkezete is megváltozik, hogyha a gazdaságfejlesztési paradigmánk az az alacsony hozzáadott értékkel versenyzés” – mondta el lapunknak a közgazdász.

Senki nem vette komolyan a bérkérdést, béregyeztetést az elmúlt 25 évben Pogátsa Zoltán közgazdász szerint. A külföldi működő tőke felvirágoztatja az országot, majd maguktól emelkednek a bérek – de ez nem történt meg. A multinacionális cégek alacsony hozzáadott értékű összeszerelő bázisa vagyunk, e mellett a mostani kormány nem csinál mást, csak hozzárakta a közmunkát. Szijjártó Péter ugyanúgy árulja a magyar alacsony hozzáadott értékű munkaerőt Németországtól Szaúd-Arábiáig. Németországtól Szaúd-Arábiáig. A közgazdász állítja, a változás nem megy magától, ehhez a Rehn-Meidne skandináv modell alapján megtervezett intézményesített folyamatot kell teremteni, ez az alapja a minimálbér emelésének is. Mindehhez azonban szükség van a baloldalra – fejtette ki a HR Portálnak.

„A bérszínvonal és a bérfelzárkózás meghatározói Magyarországon” című tanulmányában Pogátsa Zoltán közgazdász az alacsony minimálbér legfőbb okának a gazdasági berendezkedést tekinti, vagyis a kelet-európai sajátos kapitalizmust, az FDI függő piacgazdaságot. „Minden társadalmi változást a külföldi befektetések (FDI) járulékos hatásaként várja: a foglalkoztatás emelkedését és az ebből adódó életszínvonal emelkedést, a bérek felzárkózását, a technológiai és tudástranszfert, illetve a hazai tulajdonú gazdaság megerősödését a beszállítói láncok megerősödésén keresztül. A globális tőke számára nem vonzó periferikus térségek és társadalmi csoportok felemelésére nincs stratégiájuk, azt a neoliberális lecsorgó kapitalizmus (trickle down economics) alapján képzelik el. A modellt Magyarország vezette be először, már a nyolcvanas évek második felétől.”

Biztos benne, hogy a mostani gazdaság szerkezeten csak egy koncepció változtat, az idő nem. Vannak sikeres példák. A Rehn-Meidner modell egy skandináv találmány, ami nemzetközi szinten „mindenhol történik”, csak nem nevezik nevén. Pogátsa szerint ezt kellene bevezetnie Magyarországon. Kelet-Európában nem alkalmazzák, nincs is sehol kiugrás. A közgazdász úgy ítéli, sehol nem volt paradigmaváltás, például az észt bérek alacsonyabbak a magyarnál, a lengyel foglalkoztatási helyzet rosszabb, mint ’98-ban volt. „Magyarországon még kevesebbet költünk oktatásra, a felnőttképzést, átképzést megszüntették. Ma közmunka plusz alacsony hozzáadott érték van. Nem változott meg a paradigma semmilyen formában” – fejtette ki lapunknak Pogátsa Zoltán. Kiemelte, hogy az exportképes végtermékek előállító magyar tulajdonú cégeket kell támogatni, fejleszteni a kkv szektort és a humán tőkét. „Nagyon tudatos béremelés kell, amivel kikényszeríti az állam a technológia változtatását. A technológiai fejlődés nem történik meg önmagától” – fűzte hozzá. A Rehn-Meidner modell pedig éppen ebben a kikényszerítésben mutat utat.


1 stadion árát az állami alkalmazottaknak!

Tanulmánya végén Pogátsa Zoltán bérstratégiát javasol:
„A magyar átlagbér a bérből élők kétharmadánál magasabb szinten van, ez pedig vásárlóerő paritáson az alsó egy-két nyugat-európai jövedelmi tized szintjének felel meg. Létminimum alatt a magas minimálbér miatt nyugaton gyakorlatilag senki nem él. Ennek az elérése lenne a feladat Magyarországon is. Jelenleg a teljes munkapiac negyede, azaz valamivel több mint egymillió ember keres munkából kevesebbet, mint a létminimum! Ez az arány az állami foglalkoztatottaknál 16 százalék. Teljességgel elfogadhatatlan, hogy államnál dolgozó munkából nem visz haza a létminimumnak megfelelő összeget! Százezer állami alkalmazott bérének kipótlása minimálbérről a létminimumra nagyságrendileg 20 milliárd forint lenne évente. A versenyszférában 30 százalék, ám ez az 5 fő alatti vállalkozásokat nem tartalmazza. Ezen a helyzeten nem sokat segít a szürkegazdaság. Az ál-minimálbéresek javítják az életszínvonalat, ugyanakkor a munkaügyi ellenőrzések szerint a dolgozók negyedét nem fizetik ki évek óta, és szintén negyedét illegálisan, fizetés nélkül túlóráztatják.

A nettó minimálbér emelése legalább a létminimum szintjére nem csak mindenfajta morális kód alapján morális kötelezettségünk, hanem még a termelékenységi és így a bérfelzárkózásunkat is szolgálja. Ennek érdekében javasolt a Rehn-Meidner modell magyarországi alkalmazása. A létminimumot hosszabb távon ki nem termelő cégeket ki kell szorítani a piacról a minimálbér emelésével. Eközben a fenntartható kimenet nélküli közmunkára szánt összegeket vissza kell csatornázni az aktív munkapiaci tevékenységbe, az átképzésbe.”

Pogátsa Zoltán szerint iszonyatosan sok dolga van az országnak a bérkérdésben. Normálisabb lenne, ha a munkaadóknak és a munkavállalóknak is lennének komoly szakmai anyagaik, létrejönnének policy intézmények, ahol rendes elemzéseket gyártanak számok alapján. Jelenleg elbeszélések mennek egymás mellett nagyon gyenge fogalomhasználat mellett – fejtette ki lapunknak Pogátsa Zoltán a Friedrich-Ebert-Sfitung és Policy Agenda dolgozói szegénységről és minimálbér-kérdésről rendezett konferenciáján szerzett tapasztalatait.


Fotó: Friedrich-Ebert-Stiftung (FES)