Pénzt, vagy életet!? Te hogyan döntenél?

A háttér

Megérkeztünk abba a korba, amikor merőben új szokásokat veszünk fel, eddig ismeretlen fogalmakkal ismerkedünk. Ki tudta félévvel ezelőtt, hogy mi az a társadalmi távolságtartás (social distancing)? Mostanra a leggyakrabban használt, heves érzelmeket kiváltó kifejezések egyike lett! Anyagi boldogulásunk, közérzetünk, a szó szoros értelmében, életünk múlhat rajta.

Korábban elképzelhetetlen, váratlan szituációkat élünk át, új, szokatlan döntési helyzetekkel szembesülünk. Próbálunk navigálni és felszínen maradni az információk tengerén. Ami nem könnyű…

Hallgatom a koronavírussal kapcsolatos híreket, az ezzel összefüggő politikusi, szakértői nyilatkozatokat és felkapom, majd fogom a fejemet: hiszen ez az ember reggel, tegnap, egy hete, egy-két hónapja még tejesen mást mondott! Zúdulnak ránk az eltérő hitelességű és tartalmú hírek a koronavírus-járványról. Európát-Magyarországot nem éri el ez a járvány! A maszk/tesztelés kell - nem kell! Május 3. -án kezdődik a csúcs, illetve a plató-fázis. (Egyébként más területen szerzett tapasztalataim szerint a plató-fázis meg szokta előzni a csúcsot…)

A gazdaság idén 2-3%-kal fog növekedni. Nem, 3%-kal csökkeni. Vagy 5-tel, esetleg 7-tel… A válság V-alakú lesz, (gyors kilábalás) vagy U,(lassúbb kilábalás) esetleg L (elhúzódó). Ingoványos talajon járunk!

Magyarországon 800.000 fertőzött várható júniusban. Ja, nem csak 5000, és nem júniusban, hanem május közepén. Majd a nyájimmunitás mindent megold! Persze, csakhogy becslések szerint a lakosság 2-5%-a fertőződött meg eddig, akkor vajon mikor érjük el, a 60-70%-ot? És persze addig a vírus sem pihen, hanem szépen mutálódik…

A fél világ kihal…! Miközben a regisztrált fertőzöttek aránya a Földön a lakosság 0,043%-a, az áldozatok aránya pedig jelenleg (04.26.) az előző érték 7%-a… Honnan is jött ez a járvány? Milyen közel is van a halpiac a vuháni biolaboratóriumhoz? Még hogy denevér, meg tobzoska?! A fenét! Ezt a vírust mesterségen állították elő! Ez egy biológiai háború! Hiába minden tudományos cáfolat, virágoznak a konteók… Aki megkapta, már nem fertőződhet meg! De mégis, vagy mégsem. Megvan az ellenszer! Á mégsem… És így tovább…

Tudja még valaki követni az eseményeket, vagy már mindenki beleszédült a sok-sok ellentmondó információba?

Naponta többtízezer döntést hozunk, szerencsére többnyire észrevétlenül, spontán. Most azonban elérkezett az az idő, amikor zúdulnak ránk a váratlan, nehezen kezelhető helyzetek.

Csak néhány a sorsdöntő kérdések közül

Egyéni szinten

Elengedjük-e gyerekünket érettségizni? Mi van, ha megbetegszik (vagy/és családtagokat betegít meg)? Hogy lehet egy fiatalnak úgy élni, hogy esetleg ő (is) felelős a nagymama időelőtti haláláért? Akit történetesen éppen most tettek ki a kórházból... És egy orvos(?) döntött a sorsáról…

Ha tanár vagy, mit mérlegelj, hogy elmenj-e az érettségire? A döntéseidnek milyen következményei lehetnek?

A hosszú karantén-összezártság egyik döntési helyzetének eredménye: néhány hónap múlva megszületnek-e a COVID-bébik? Vagy éppen a válások száma lesz nagyobb? Vagy akár mindkettő egyszerre… Jobban megismerjük a másikat…

Mit csináljanak azok az 50-60 feletti emberek, akik most veszítették el az állásukat, vagy ha nem is, de fokozott kockázatnak vannak kitéve. (Minap a házhoz szállítást végző gépkocsivezetővel -tisztes távolságot betartva - beszédbe elegyedtem. Kiderült, hogy a jó ötvenes férfi, többféle egészségügyi problémával is küszködik. Arra a kérdésemre, hogy akkor miért vállal ilyen viszonylag kockázatos munkát, így válaszolt: „Mert muszáj uram!” Ez is egy döntés volt…)

Itt van egy másik, elgondolkodtató döntési helyzet: szinte általánosan elfogadott, hogy kritikus egészségi állapotnál, szűkös kapacitásoknál a fiatalabbat részesítsék előnybe a jóval idősebbekkel szemben. De igaz ez még akkor is, ha saját maga hozta a fejére a bajt, azzal, hogy nem tartotta be a korlátozásokat, gondtalanul bulizott a barátaival? (Az USA-ban a súlyos állapotba került fertőzött felelőtlen fiatalok, hovatovább kiszorítják az idősebbeket az intenzív helyekről.)

Ha az egyéni szintről továbblépünk

, a helyzet akkor semmivel sem lesz egyszerűbb: millió forintokba - eurókba és százak-ezrek életébe kerülhet egy-egy döntés.

Hogyan dönt például egy cégvezető, amikor a forgalom 95%-kal csökken? Hallgatom a szállodaigazgatót: „Gyors, határozott döntést hoztunk, az alkalmazottak 90%-át elbocsátottuk! De, majd várjuk őket vissza.” Ki tudja mi lesz addig?

Vagy amikor arról hezitál egy vezető, hogy bezárja-e, majd valamikor újraindítsa-e a cégét? Mit mérlegel? A bevételt, saját önző érdekeit tartja csak szem előtt? Hogyan veszi figyelembe a munkások megélhetését, egészségét?

Vagy mit gondol végig egy bankvezető, amikor eldönti, hogy az extraadót (vagy ennek egy részét), a központi járványalapba, vagy egy látványsportnak utalja…?

Az igazán kemény-sok-sok ember életét alapvetően befolyásoló - döntések a legmagasabb szinteken születnek. A helyzet meglehetősen szokatlan: elég csak figyelni az országok vezetőinek nyilatkozatait, hogy lássuk, milyen nagy a járvány kezelésével kapcsolatos bizonytalanság.

Szinte minden ország eltérő stratégiát követ. Hányan gondolják például azt, ezek a svédek őrültek (mert kevesebb szigorú intézkedést hoztak), viszont valószínűleg hamarabb kiheveri a svéd gazdaság a megrázkódtatást. De milyen áron? Azokban az országokban, ahol berobbant a járvány és beletapostak a satufékbe (üzemek leállítása, szigorú kijárási korlátozások), már érzik a negatív gazdasági-társadalmi következményeket. Sorjáznak a kérdések: mikor, melyik szektort kellene újraindítani, támogatni? Hogyan kezeljük a munkájukat elvesztőket? Mi legyen a bajbajutott vállalkozásokkal? Lazítsunk-e a kijárási korlátozásokon? Mikor, milyen, mennyi egészségügyi eszközt szerezzünk be?

A koronavírussal érintett országok a fertőzés különböző fázisában vannak, és eltérő stratégiát alkalmaznak. Az ábra azt szemlélteti, hogyan nőtt meg az esetszám az egyes országokban. A "kalapács" szakaszban radikálisan emelkedik a fertőzöttek száma, míg a "tánc"-fázisban jelentősen alacsonyabb és időben hullámzó lehet az esetszám. Sajnos a „táncolás”-ból könnyen lehet újra „kalapács” (Forrás: medium.com)

Mondhat-e egy politikus mást, mint hogy „a legfőbb érték az ember, az emberi élet”? Persze, döntéseinek következményei (tudatosan, vagy szándékolatlanul) ettől jelentősen eltérhetnek. Kié a felelősség? Extra stressz, hogy csak utólag derül ki (ha ki derül), kinek volt igaza. Nagyon rosszul mutatnak a TV-felvételeken a folyosón haldokló betegek és a tömegsírok… Vagy a részletes beszámolók arról, milyen óriási teher egy orvosnak arról dönteni, ki kapja az utolsó lélegeztetőgépet?

Ezért aztán jönnek az olyan politikusi nyilatkozatok, hogy „Inkább jusson 2 betegre 5 lélegeztetőgép, mint 2 betegre 1.” Ez így jól hangzik és látszólag korlátlan erőforrásokra utal, de mi van azokkal, akik - orvos, eszköz, hely hiányában- már hónapok óta hiába várnak egy-egy vizsgálatra, beavatkozásra? Az ilyen módon megrövidült életek hová kerülnek a végső elszámolásnál?

Nyílván a politikusok döntései (többnyire) szakemberek véleményére, előrejelzéseire támaszkodnak. Persze, a modellek sem működnek bemeneti adatok, változók és peremfeltételek nélkül. Aztán ilyen módon készülnek a különböző megbízhatóságú forgatókönyvek, amelyek közül választani kell. Időről-időre dönteni kell! Meddig lehet egy országot bezárni? Meddig lehet nélkülözni a rokoni, baráti, ismerősi érintéseket, öleléseket?

Milyen lehet vakrepülés közben, borotvaélen egyensúlyozni a társadalmi-egészségügyi-gazdasági szempontok között? Mikor lehet lazítani, mikor kell szigorítani? Milyen stratégiát kell alkalmazni akkor, amikor sok-sok véletlen is befolyásolja a végeredményt? Mindezt úgy, hogy az intézkedések egészségügyi hatásai csak 7-10 nap múlva jelentkeznek. És hát vannak olyan döntések, amelyek már csinálhatóak vissza… A három szint döntései természetesen keményen oda-vissza hatnak egymásra.

Példa: a mintaországban is elég egy rossz lépés, és elszabadul a vírus

A különböző szituációkban aztán ilyen, vagy olyan módon döntünk, (esetleg nem döntünk, de az is döntés), vagy döntenek helyettünk. Vajon lehet-e valamilyen módon formalizálni ezeket a döntéseket?

A döntési folyamatban milyen modelleket alkalmazunk?

Racionális

(pl.: egy jól körülhatárolható beruházás)

Korlátozottan racionális

(Pl.: melyik online megbeszélésprogramot használjuk a home office során)

Intuitív

(pl.: hol nyaraljunk jövőre)

Kreatív

(pl.: milyen új terméket, szolgáltatást fejlesszünk ki, a válság hatásának kompenzálására)

Ezek a döntési modellek tisztán ritkán jelennek meg. Számolni kell továbbá más tényezőkkel is, amelyek jelentősen befolyásolják üzleti és magánéleti döntéseinket:

A szemléletmód védelme

A valóság mentális modellje a fejünkben: hitek, tapasztalatok, preferenciák, előítéletek

Hajlamosak vagyunk túlértékelni saját teljesítményünket (különösen a vezetők) Pl. egy felmérés szerint a vezetők 80-85%-a a legjobb 20%-ba sorolja magát. Hisznek saját tévedhetetlenségükben. A „dicsfény”- hatás, és az irreális magabiztosság erősen befolyásolja döntéseiket.

A személyiség és szokások

• Hibás érvelés (komplexitás, bizonytalanság)
  
• Automatikus társítás (összekapcsolás) és relatív gondolkodás
  
• Agyunk kétségbeesetten igyekszik, hogy a véletlenszerű folyamatokban valamilyen szabályszerűséget, kapaszkodót találjon
  

A közösség befolyása - mások hogyan döntöttek?

Most pedig, ha idáig eljutottál, lazíts! Dőlj hátra és képzeld magad egy-egy szituációban a döntéshozók helyébe. Te mit mérlegelnél, milyen etikai elveket, gazdasági-társadalmi-egészségügyi szempontokat vennél figyelembe? Hogyan súlyoznál az egyéni-társadalmi érdekek, generációs sajátosságok között? Legyél őszinte! Vállald azt is, ha ezzel szembemész az árral, a közvélekedéssel.

Azután, ha megvagy, szembesítsd magad az eredményekkel! Mire hallgattál inkább az eszedre, vagy a szívedre? Mennyire ragadtak el az indulataid? Mit súgtak a belső megérzéseid? Hogyan befolyásolt a világnézeted? Mennyire vagy meggyőződve arról, hogy te tudod a „tutit”? Milyen prioritásokat választottál? Hogyan kerestél az adott elképzelt helyzetben kompromisszumokat?

Sokat tanulhatsz ebből a gyakorlatból magadról… És ebben az esetben senkinek sem kell beszámolnod-elszámolnod a képzeletbeli döntéseid következményeivel…

De a valóság kopogtat és az igazi döntések rád, ránk várnak. És talán eddig nem látott új ajtók, biztató lehetőségek is megjelennek. És az alternatívák között lesz olyan is: „pénzt és életet”!

Csuport László

A Travel és Sabbatical Coaching blog további bejegyzései itt olvashatók.