Saját hírnevünket rontjuk a világhálón

Az vagy, amit leírsz - beszédes posztok a világhálón

Sokan már elképzelhetetlennek tartjuk az életet internet nélkül, bár olykor amennyire hasznos, annyira meg is tudja keseríteni az ember életét. Online ügyintézés, karrierépítés, utazásszervezés, információgyűjtés, kapcsolattartás, és még sokáig sorolhatnánk. És persze ott vannak a közösségi oldalak, ahol megoszthatjuk élményeinket, tapasztalatainkat, bánatunkat, örömünket. Abba sokszor bele sem gondolunk, hogy ezeket az írásokat nemcsak az ismerőseink láthatják, a negatív hangvételű hozzászólásokból a leendő munkaadóink téves következtetéseket is levonhatnak, ami az egyre élesedő munkaerőpiacon a karrierünk szempontjából egyáltalán nem lényegtelen.

A Computer People nemrég elvégzett felmérése szerint, amely során mintegy 1,000 felhasználót kérdeztek internetezési szokásaikról, kiderült, hogy a válaszadók 51 százaléka szokott rendszeresen beszámolni negatív tapasztalatairól az interneten - tette közzé a www.hremagazine.co.uk magazin. A leginkább érintett korosztály a 16-24 év közötti fiatal szakemberek csoportja, akik közül ötből négy (83 százalék) azonnal gép elé ül, és a billentyűzet segítségével ad hangot véleményének. A nők és férfiak közötti megoszlásban nincs nagy különbség.

De tényleg igaz ez? Valós képet adhat a felhasználói profil és az ott leírtak? Kétségtelen, hogy van benne igazság, hiszen ha egy idegen profilját nézegetjük, bizony az ott olvasottak keltik bennünk az első benyomást. Ha többségében panaszos, negatív megnyilvánulásokat olvasunk, az bizony az egyénről kialakított véleményünket is rossz irányba befolyásolhatja. A világhálón közzétett mondatainkkal így öntudatlanul bár, de a saját magunkról kialakított képet is rombolhatjuk, és ez hosszú távon a karrierépítés során is hátrányt jelenthet.

Az online felületek persze kiváló eszközként szolgálnak a vélemény kifejezésére, a stílus viszont egyáltalán nem mindegy. A munkakeresőknek nem árt odafigyelniük, hogy mi olvasható a közösségi oldalakon létrehozott felhasználói profiljuk alatt, a munkaadók többsége ugyanis rendszeresen ellenőrzi a lehetséges jelölteket online. Az álláskeresés ma már nem csupán az önéletrajz és a motivációs levél elküldéséről szól, a munkaadó ugyanis igyekszik minél több elérhető adatot begyűjteni a pályázókról.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy ha egyszer valami felkerül a világhálóra, nagyon nehéz onnan eltüntetni a nyomait. Éppen ezért alaposan meg kell fontolni, mielőtt billentyűzetet ragadunk és negatív kommentekkel árasztjuk el az internetet, különösen akkor, ha az minden felhasználó számára látható. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne tegyük, viszont saját hírnevünk megóvása miatt érdemes mindig udvarias, és tényszerű módon tenni azt.

Beszélgetés a főnökkel? - Inkább a másnaposság...

Meglepő eredmény született a DDI nemzetközi személyzeti tanácsadó cég legújabb felmérése során, kiderült ugyanis, hogy a vezetők empátia készsége nagyon alacsony, nem rendelkeznek megfelelő vezetői képességekkel, sőt, egyharmaduk még csak nem is hatékony a munkájuk terén - számolt be a www.personneltoday.com internetes magazin.

A kutatás során több mint 1,250, nem vezetői pozícióban dolgozó munkavállalót kérdeztek főnökeikről az USA-ban, az Egyesült Királyságban, Kanadában, Kínában, Indiában, Németországban, Malajziában, a Fülöp-szigeteken, valamint Szingapúrban. A válaszadók többsége inkább választaná a házimunkát, a másnaposságot, vagy akár a hitelszámla kivonatának olvasgatását, mint a főnökkel való beszélgetést. Az eredmény annak tükrében nem meglepő, hogy a résztvevők csupán 40 százaléka állítja azt, hogy a beszélgetések során a főnökük soha nem rontja az önbecsülésüket, míg 60 százalék szerint ez néha, vagy rosszabb esetben rendszeresen előfordul.

Az eredményekből az is kiderül, hogy a beosztottak 53 százaléka szerint a mostani főnökük közel sem a legjobb főnök, akivel valaha együtt dolgoztak, és negyedük állítja, hogy teljesítményük akár 20 vagy 60 százalékkal is megnőne, ha ez nem így lenne. A vezetők hiányosságai elsősorban abban nyilvánulnak meg, hogy nem kérik ki a beosztottak véleményét, nem nyitottak az ötleteikre, nem elég hatékonyak a munkával kapcsolatos kommunikáció során, továbbá szűkszavúan bánnak a teljesítményre vonatkozó visszajelzésekkel is. Sokan mégsem cserélnének a főnökkel, amit leginkább a sok stresszel, a megnövekedett felelősséggel, és a rájuk nehezedő nyomással indokoltak. Az eredmény elgondolkodtató, hiszen a főnök személye közvetlen hatással van a munkavégzésre, és a teljesítményre, az ambíciók hiánya pedig a jövőbeni vezető utánpótlás során vethet fel további problémákat.

Sokkoló képzési statisztika

Megdöbbentő adatokról számolt be www.hrmagazine.co.uk internetes magazin, miszerint az Egyesült Királyságban a munkavállalók mintegy fele, pontosan 46 százaléka semmilyen képzésben nem részesült a tavalyi évben. Szám szerint ez 13 millió munkavállalót jelent. A 2011-es adatokat a SkillSoft mintegy félezer ügyvezető megkérdezésével gyűjtötte. A válság még mindig érezteti hatását, és a vállalatok többsége arról panaszkodik, hogy számos pénzügyi akadállyal, és időhiánnyal kell megküzdenie, és leginkább ezzel indokolják a képzések hiányát. Az oktatás fontossága megkérdőjelezhetetlen, hiszen nemcsak a szakmai tudás gyarapításáról szól, hanem nagyban hozzájárul a munkavállalók elégedettségéhez, növeli az elkötelezettségüket és teljesítményüket is. A befektetés mindenképp megtérül. Ennek ellenére a megkérdezett vállalatok alig egyharmada, pontosan 31 százalékuk tervezi, hogy idén növelné a képzésekre jutó költségvetést, és azt is csekély mértékben, alig 10 százalékkal.

A felmérésből azt is megtudtuk, hogy a probléma oka nem csak a pénzhiány, hiszen a valós potenciállal rendelkező, tehetséges munkavállalók képzésére eddig is fordítottak pénzt. A gond az, hogy ezt nem terjesztik ki a többi munkavállalóra. De gondoljunk csak bele, milyen következményekkel járhat, ha mondjuk egy ügyfélszolgálati munkatárs, aki közvetlen kapcsolatban áll az ügyfelekkel, így elsősorban felelős a vállalat hírnevéért, nem részesül a szükséges oktatásokban.

Mindezekért persze a válság, és kialakult bizonytalan gazdasági helyezet is okolható, amikor mindenki megpróbálja összehúzni a nadrágszíjat, amennyire csak lehet. A vállalatoknak azonban be kell látniuk, hogy hosszabb távon ez semmiképpen nem kifizetődő. Nem feltétlenül kell ragaszkodni a hagyományos, drágább oktatási formákhoz, egy egyéni igényekre szabott képzési tervvel viszont össze lehet hangolni a rendelkezésre álló pénzügyi erőforrásokat, és a teljes munkaerő állományra vonatkozó képzési igényeket. A folyamatos képzés és fejlesztés a fejlődés örök mozgatórugója, aki nem szentel kellő figyelmet erre, az csak veszíthet.

Nyugat-Európában jár a legtöbb szabadság

Világviszonylatban a nyugat-európai munkavállalóknak jár a legtöbb fizetett, rendes szabadság. Ezzel szemben a csendes-óceáni térségben a legalacsonyabb az éves, rendes szabadság mértéke. A Mercer tanácsadó cég felmérése szerint a legjobban az Egyesült Királyságban munkát vállalók járnak, ahol évente 28 fizetett szabadnapot kap egy átlagos munkavállaló, míg az USA-ban dolgozók ennél sokkal rosszabbul járnak, mert sokaknak egyáltalán nincs fizetett szabadságuk.

A felmérés során multinacionális vállalatokat kérdeztek a szabadságokra vonatkozó rendelkezésekről. Fizetett, rendes szabadság alatt az adott ország munkatörvénykönyve szerint meghatározott napok száma értendő naptári évenként, amely minden munkavállaló számára alanyi jogon jár, és amit a munkaadónak biztosítani kell. A fizetett szabadságok rendszere komplex, országonként eltérő, hiszen nemcsak a jogszabályoktól, hanem sok helyen a munkaszerződéstől, valamint a fizetett ünnepek számától is függ.

Az Egyesült Királyságban például a meghatározott 28 nap fizetett szabadnap esetében a munkaadó dönti el, hogy az évi 8 nemzeti ünnep, amely hivatalosan munkaszüneti nap, beleszámít-e a 28 napba vagy sem. Így egy átlagos munkavállaló akár évi 36 nap fizetett szabadnappal is rendelkezhet. A gyakorlatban legtöbbször ezt alkalmazzák. A lista második helyén Lengyelország áll (26 nap), a harmadik helyen holtversenyben, 25 nappal hét ország, Ausztria, Franciaország, Görögország, Svédország, Luxemburg, Finnország, valamint Dánia követi. Magyarország az átlagosan vett 23 nappal a lista közepén helyezkedik el.

A csendes-óceáni térségben ezzel szemben lényegesen kevesebb a fizetett szabadnapok száma, jóval elmaradva a nyugat-európai országok mögött, a Fülöp-szigeteken például mindössze 20 szabadnapra lehet számítani.

Amennyiben a fizetett ünnepeket is figyelembe vesszük, akkor a legjobban az osztrákok és a máltaiak járnak. Ausztriában a 25 nap rendes szabadság mellett 14 fizetett ünnep van, Máltán pedig 24 szabadnap és 14 fizetett ünnepnap, így összességében mindkét országban 38 fizetett szabadnap jár évente egy átlagos munkavállalónak. Fizetett ünnepek tekintetében egyébként listavezető Kolumbia, 18 nappal, míg az utolsó helyen Mexikó áll mindössze 7 fizetett ünnepnappal.

Már nem olyan fontos a munka-magánélet egyensúly

A jelenlegi nehéz gazdasági helyzet, a generációs különbségek, valamint a mobil információs technológia rohamos fejlődése miatt egyre inkább úgy tűnik, hogy a vezetők körében már nem olyan fontos a munka és a magánélet egyensúlya. Alátámasztja ezt a minneapolisi székhelyű PDI Ninth House tanácsadó cég Pulse on Leaders elnevezésű felmérése is - jelent meg a www.hreonline.com oldalán. A kérdésekre 26,000 vezető válaszolt, az eredmények pedig egyértelműen azt mutatják, hogy ez elmúlt években a munka-magánélet egyensúly elvesztette motivációs erejét, ugyanis míg 2004-ben a legfőbb motivációs faktorok listájának negyedik helyén állt, mára már csak a hetedik legfontosabbnak tartják.

A munka-magánélet egyensúly eltolódása talán nem meglepő, sokan annak is örülnek, hogy egyáltalán még van munkájuk. A nagyfokú bizonytalanság, valamint az ebből adódó megnövekedett stressz miatt a pénzügyi stabilitás fenntartása, és munkahelyük megőrzése érdekében sokan hajlandóak többet dolgozni, akár a magánélet rovására is. A változás másik oka az információs technológia gyors fejlődésében keresendő, mivel az okostelefonok megjelenése, a táblagépek és más kommunikációs eszközök elterjedése miatt egyre jobban összemosódni látszik a munka és a szabadidő korában éles határa.

A legfontosabb ösztönző tényező továbbra is a változatos, kihívásokkal teli munkakör, amely hat éve töretlenül vezeti a listát. A barátságos munkahelyi légkör szintén megelőzte a munka-magánélet egyensúlyát, ami ha jobban belegondolunk, logikusnak tűnik, hiszen minél több időt töltünk a munkahelyen, vagy munkával, annál inkább számít, hogy milyen munkatársakkal kell együtt dolgoznunk.

A változó, bizonytalan gazdasági helyzetben a vállalatok számára alapvető fontosságú a motivációs tényezők megértése, és a hatékony ösztönző eszközök alkalmazása, mert ezeken keresztül tudják magukhoz vonzani és megtartani a tehetséges vezetőket, akik a jövőbeni gazdasági siker alapjai lesznek.