Temetőgondnok, bonsai, hintaszék: avagy miért van szüksége a vezetőnek humorérzékre?

A bécsi humor nem mindenkinek jön be. Gyakran meglehetősen közönségesnek és morbidnak tartják, a legnagyobb hatást akkor éri el, ha távolságtartó és pesszimista hangnemben szólal meg. Ugyanakkor hatékony eszköz lehet az üzleti vezetők számára, amikor határidők közelednek, a csapatnak nehéz döntéseket kell hoznia, és az irodában mindenki kényelmetlenül feszült, a humor egyfajta szelepként szolgálhat, hogy levezesse a nyomást.

A humor funkciója szakmai környezetben

A humor gyakran akkor működik a legjobban, amikor az emberek a legkevésbé számítanak rá – magyarázza Barbara Stöttinger, amire egy példát is hoz, a bécsi temetkezési szolgáltatóét. „A Bestattung Wien, Bécs városának vezető temetkezési szolgáltatója olyan pólót árul, amin a következő felirat áll: 'Az utolsó autó mindig kombi!’ Olyan sporttáskát, amin: 'Addig sportolok, amíg én jövök az urnában’ – szöveg olvasható. A humor nem mindig ízléses. „Amit az egyik ember viccesnek talál, az egy másik ember számára lehet akár sértő is. Nagyon vékony a jég tehát, amin járni kellene”. 

Vajon a humor tanulható? Mit érdemes tudni azoknak a vezetőknek, akik a humort a szolgálatukba akarják állítani?  

Egy vicc a megfelelő pillanatban nem csak segíthet a csapatnak ellazulni, de a perspektívaváltásban is támogathatja őket. „Ha mindenki nyomás alatt dolgozik - mert közeledik egy projekt határideje, vagy egy kritikus ügyfelet kell megnyugtatni -, könnyen szem elől tévesztjük a fontos dolgokat” - magyarázza a dékán. Egy könnyed poén elég lehet ahhoz, hogy az irodában csökkenjen a nyomás.Egy közös nevetés után mindenki hatékonyabban tud dolgozni, és gyorsabban el tudja végezni a feladatokat. Ugyanakkor fontos, hogy ilyenkor ne azt érezzék a kollégák, hogy lebecsüljük a feladataik súlyát és a stresszt, amivel jár.

Ez elvezet minket a humor következő funkciójához: az emberek szeretnek olyan irodában dolgozni, ahol senki sem veszi magát túl komolyan. Stöttinger szerint a humor olyan légkört teremt, ami a többség számára komfortos. Az ilyen közeg elősegíti a bizalom kialakítását, és könnyedséget visz a csapatokba, valamint a munkatársak és feletteseik közötti viszonyba is. Ennek eredményeképpen a kollégák nyugodtabban beszélnek kényes témákról, mert kevésbé tartanak attól, hogy kellemetlen helyzetbe kerülnek.

A vezetők is profitálnak a nyugodt légkörből, ami jobb döntéshozatalhoz is vezethet. Ugyanakkor azt is el kell tudni viselniük, ha egy-egy viccet az ő kárukra sütnek el. A dékán szerint: „A vezetőknek sem szabad túl komolyan venniük magukat. Nem sértődhetnek meg, ha valaki viccet csinál belőlük”. Ez ugyanis elrontja a hangulatot. Ahelyett, hogy azt gondolnák: „Mindig tökéletesnek kell lennem, mindig azonnal tudnom kell a helyes választ, mindent IS tudnom kell”, a vezetőnek is mernie kellene megmutatni a sebezhető oldalát. Ha egy projekt félresikerült, akkor ezt a kudarcot egy könnyed viccel is beismerhetnék, például: „Most már tudjuk, hogyan NE közelítsük meg a problémát legközelebb”.

A dékán hangsúlyozza a kapcsolatépítés fontosságát, ami a humor egy újabb funkciójára világít rá. „A legtöbb ember szeret nevetni, és a közös nevetés tökéletes módja annak, hogy kapcsolatot teremtsünk másokkal” - mondja. „Egy jó vicc közelséget teremthet olyan emberek között, akik még nem ismerik egymást régóta. Azt az üzenetet közvetíti: 'Jó, hogy itt vagy. Egy csapat vagyunk'.”

Ezt az üzenetet azonban nehéz terjeszteni, főként az otthonról dolgozó alkalmazottak körében, pedig számukra különösen fontos. „Amikor az emberek egy irodában dolgoznak, találkoznak és beszélgetnek a kávéfőzőnél, ez a távmunkások esetében kimarad". Ilyen helyzetben fontos, hogy olyan közösségi eseményeket szervezzen a munkáltató, ahol mindenki találkozik. Amikor a koronavírus-járvány miatt hirtelen mindenki kénytelen volt otthonról dolgozni, a vállalatok reggelente virtuális „kávézásokat”, informális találkozásokat kezdtek tartani. „Az ilyen hívások segítenek az új munkatársaknak felvenni a kapcsolatot, a többieknek pedig segít megőrizni a kapcsolódásokat a csapattal”.

Menedzserek és bohócok: Hol húzzuk meg a határt?

Mindezek tudatában az üzleti vezetőknek nem szabad összekeverniük a szerepüket egy stand-up komikuséval, hangsúlyozza Barbara Stöttinger. „Ha nem akarjuk megkockáztatni, hogy valakit egy félresikerült vicces megjegyzéssel megbántunk, akkor jól kell ismernünk őt. Bizonyos szintű bizalomra szükség van”. Ez könnyebben megvalósítható kis létszámú csapatokban, ahol a tagok jól ismerik egymást, mint nagyobb vállalatoknál vagy új ügyfeleknél. A vezetőknek pedig tisztában kell lenniük a kultúrák közötti különbségekkel is, ha nemzetközi csapatban dolgoznak. Valami, ami Ausztriában vicces, Japánban elég durvának tűnhet, és fordítva.

Ráadásul idővel változik, hogy mi számít viccesnek és mi nem. Azok a viccek, amelyek a múltban elfogadhatóak voltak, például a szőkéket kigúnyoló viccek, ma már tiltottá váltak. A politikai korrektség is korlátozta, hogy manapság mivel lehet viccelődni, „ami jó dolog” - mutat rá a dékán. „A nem PC viccek gyakran egyesek vagy bizonyos csoportok kárára váltottak ki nevetést. Lehet viccesnek lenni anélkül, hogy valakit kigúnyolnánk vagy megbántanánk az érzéseit”.

A határvonal a vicces és a sértés között elmosódhat, és ezt a határt nem könnyű megtanulni észrevenni: „Ehhez intuícióra van szükség.” Ha egy menedzser nem ismer valakit elég jól, akkor óvatosan kell eljárnia: Hogyan reagál a másik személy? Emellett fontos megőrizni a hitelességet, és nem is szabad túlgondolniuk sem a dolgot: „A legtöbb ember szeret nevetni és jól érezni magát a kollégáival. Nem hiszem, hogy sokan vannak olyanok, akik mindig kizárólag a munkára koncentrálnak”.

A humor tehát segít a vezetőknek abban, hogy lazábban tekintsenek magukra és saját hibáikra. A három leggyakoribb vezetői hiba ebben a tekintetben:

A hintaszék: A legtöbb vezető elfoglalt, de néhányan mégsem hatékonyak a projektjeik során. „Ezt a fajta vezetést én „hintaszék-vezetésnek” nevezem” - mondja Stöttinger. „Az a vezető, aki nem rendelkezik jó stratégiával, vagy akinek nem egyértelműek a prioritásai, gürcölhet, ameddig csak akar, nem jut semmire. Egyszerűen csak ide-oda fog hintázni.” A megoldás erre a dilemmára az, hogy átgondolja, mely feladatokat intézi saját maga, és mit kell delegálnia. Az a rögeszme, hogy mindent magad csinálj - a lemaradástól való félelem miatt, vagy hogy bebizonyítsd a kollégáidnak, milyen keményen dolgozol, szinte biztosan ehhez a hibához vezet. „A menedzsereknek a teljes képet kell látniuk, de nem folyhatnak bele minden egyes részletbe”.

A temetőgondnok: Aztán ott van az a vezetési hiba, amelyet a dékán „temetőgondnoki vezetésnek” nevez. „Egy csomó ember felett, de senkivel sem valódi kapcsolatban”. Sok vezető elveszíti a kapcsolatot az beosztottaival, amikor nagy csapatokat felügyel. „Egyes vezetők azt gondolják, hogy elég, ha az osztályvezetők vezetik a munkatársakat, és ők pedig csak a stratégiát tartják szem előtt. Ez azonban távol áll a hatékony vezetéstől. Különösen a nagy csapatoknak van szükségük valódi vezetőre.” Ha egy vezető szoros kapcsolatban áll az egész csapattal, akkor azt is tudja, hogy mit akarnak az ügyfelek, és milyen trendek alakítják a piacot. Ezért is jellemző, hogy sok vállalat kisebb csapatokban kezdett el dolgozni. Így a szervezetben mindenkinek közvetlen kapcsolódási pontja.

A bonsai: A harmadik vezetői hiba, ami gyakran megfigyelhető, hogy a munkatársak ötleteit és kezdeményezéseit csírájában elfojtják, hogy azok a vezető eredményeihez képest kicsik maradjanak. A közgazdász ezt „bonsai vezetésnek” nevezi, és így magyarázza: „Olyan ez, mint azok az emberek, akik csak a saját vicceiken nevetnek, és képtelenek értékelni valaki más szóviccét. Gyakran az ilyen viselkedés a bizonytalanság eredménye, mert a vezető tévesen úgy véli, hogy mások sikere veszélyezteti a hatalmát”.

A vezetőknek nemcsak a jó viccen kell tudniuk nevetni, hanem mások szakmai sikereit is meg kell ünnepelniük és támogatniuk kell. Ez motiválja a csapatot és bátorítja az új ötleteket. A nap végén pedig a sikeres csapat a csapatvezető sikerét is bizonyítja.

Következtetés

Barbara Stöttinger hangsúlyozza, hogy nem hisz abban, hogy a vicc az üzleti világ problémáinak csodaszerét jelenti. „A humor energiát ad. Nem tart sokáig megosztani egy vicces megjegyzést, ami pozitív energiákat szabadít fel és lehetővé teszi a csapat számára a perspektívaváltást”. Ennek eredményeképp pedig könnyebb megtalálni az adott probléma kezelésére a megoldásokat. Mindemellett a személyes hasznot is érdemes figyelembe venni, nem árt, ha a vezető maga is jól érzi magát a munkahelyén. 

Nyitóképen Barbara Stöttinger