Tranzakcióanalízis a coachingban

A tranzakcióanalízis (TA) alapvetése

A tranzakcióanalízis (TA) szerint - amelyet Eric Berne amerikai pszichológus alkotott meg az ötvenes években (Eric Berne: Emberi játszmák. Budapest, 1999) - a fentihez hasonló belső hangok, belső monológok, amelyeken bizonyos helyzetekben az agyunk üzen, az úgynevezett szülő-én hangjai. Berne hármas tagolású, az emberi viselkedésre fókuszáló elmélete azon alapul, hogy szülői-, felnőtt- és gyermek-ént különít el a személyiségben.

A szülő-én olyan válaszokat ad, amelyeket szüleinktől vagy más tekintélyszemélyektől hallottunk a szocializáció folyamán. Ha egy vezetőnek erős a szülő-énje, lehet diktátor, de lehet gondoskodó tyúkanyó is.

A felnőtt-énegy precízen működő információfeldolgozó gép. A tényeket figyeli és a logikus következtetéseket leszűrve, összegezve indulatok nélkül, józanul dönt.

Gyermek-énünk kíváncsi, rengeteg eredeti ötlete van, igényli a dicséretet, de hárítja a felelősséget, mentegetőzik és sértődékeny. A gyermekin belül megkülönböztetünk alkalmazkodó, szabad és lázadó én-állapotokat.

A tranzakcióanalízis, ahogy az elnevezés is mutatja, a személyiség rétegeinek, ebben az esetben a három én-állapotnak a működésére következtet az emberek közti tranzakciók elemzéséből. Tranzakciónak a kommunikáció egységeit nevezi, amelyek néhány szótól hosszú monológokig terjedhetnek. Minden tranzakció egy ingerből és egy válaszból áll. A tranzakciók bizonyos válfajai a játszmák.

A játszma Berne definíciója szerint "komplementer, rejtett tranzakciók sorozata, amelyeknek jól meghatározható, előre látható kimenetele van. Hajlamosak gyakran ismétlődni, és onnan lehet felismerni őket, hogy jellegzetes rossz érzések kísérik őket, amely rossz érzések ismerősek a játszmában részt vevő, a játszmára hajlamos emberek számára."

Ha például az egyik ember felnőtt-énje kiveti a horgot a másik fél gyerek-énje felé, és az abból a gyermek-én-állapotból válaszol a másik felnőtt-énjének (kiegészítő tranzakció), jó esély van a játszma kialakulására. (Ha nem a gyerek-én, hanem a felnőtt-én válaszol, nincs esélye a játszmára.) Ezután az első fél szerepet vált: mondjuk Megmentőből Áldozat lesz, vagy Áldozatból Üldöző. A játszma végén mindkét fél besöpri azt a nyereséget, amiért beszállt a játszmába, tehát megerősítik életpozíciójukat: Hát tényleg igaz, hogy...

További tipikus játszmák a: És miért nem...? - Hát igen, de..., Rúgj belém!, Most rajtacsíptelek, te gazember!, Faláb, Schlemiel, Alkoholista, Megerőszakolósdi, Ennek is te vagy az oka!, Én csak segíteni próbálok rajtad, stb.

Munkahelyi környezetben is rengeteg példát látunk a fenti játszmák ezerféle változatára. Ezeket Göncz Kinga: A tereptanár és a gyakornok c. tanulmánya alapján alkalmaztam általánosan a vezető-beosztott viszonyra (In: Kézikönyv a szociális munka gyakorlatához. Budapest, 1996, p. 127-142). Íme, néhány az itt leírt játszmák közül:

Hatalommegosztási játszmák

"Ha majd te is annyit tudsz, mint én"

A beosztott előadást tart olyan témakörben, amit ő jobban tud, utalásokat tesz tapasztalataira valami olyan területen, ahol a főnökének feltehetően kisebbek az ismeretei. Ez önagában természetesen nem probléma. Játszmává akkor válik, ha a közlés rejtett üzenete, hogy "csak akkor fogadlak el tekintélynek, ha majd te is annyit tudsz, mint én". Amennyiben a főnök magától értetődő módon, kompetenciája birtokában elismeri, hogy a beosztottja bizonyos területen tényleg többet tud, mint ő, de ez még nem ok arra, hogy megkérdőjeleződjön a szereposztásuk, akkor nincs játszma.

Ha azonban a főnök nem érzi magát eléggé kompetensnek, olyan szituációt teremthet, mintha ő is tudná, amit nem tud, illetve alárendelheti magát a beosztottnak. Itt újra áldozatul esik a beosztott változása- és szakmai önismeretének fejlődése. A beosztott a Kritikus Szülő szerepéből kritizálja és kérdőjelezi meg a Gyermeket.

A helyzet kontrolljára vonatkozó játszmák

"A megválaszolandó kérdések listája"

A beosztott ahelyett, hogy elmondaná problémáit, dilemmáit, hoz egy listát a kérdéseivel és sorban felteszi őket a főnökének, aki ha belemegy a játszmába, sorra megválaszolja azokat, és a megbeszélés ideje eltelik anélkül, hogy érdemi dolgokról esne szó. A Gondoskodó Szülő és a Gyerek van tranzakcióban egymással.

"Tudom, hogy rosszat tettem"

A beosztott elébe megy a kritikának, bűntudatos, és ezzel eléri, hogy a főnöke megdicsérje. Előhívja a Gondoskodó Szülő Én-állapotot a főnökéből, aki a Felnőtt helyett az Alkalmazkodó Gyermekkel beszél.

"A szegény kezdő"

A beosztott ereje a gyengeségében van ebben az esetben: megkérdi, hogy mit tenne az ő helyében a főnöke, aki szép lassan átveszi az összes felelősséget beosztottja döntéseiért. A beosztott bármikor hivatkozhat arra, hogy csak a főnök tanácsait követte, a dolog tehát nem róla szól.

A másik formája a kérés: "Mondd meg nekem, hogy mit tegyek!" A felelősség ugyanúgy áthelyeződött, mint az előző helyzetben. Ismét a Gondoskodó Szülő vesz részt a Felnőtt helyett a tranzakcióban.

"Ez olyan bonyolult"

A beosztott minduntalan előző feletteseire hivatkozik, akik ugyanarról a témáról mást mondtak. Jelenlegi főnökét előbb-utóbb védekezésre kényszeríti, tehát megint ő van a Szülő szerepében.

Tranzakcióanalízis a gyakorlatban

Ez eddig egy érthető, szép rendszer, na de mit kezdünk vele egy segítő folyamatban? Hogyan használja egy terapeuta, egy coach, egy szociális munkás? Illetve hogyan használjuk mi magunk önismereti utazásaink során?

Berne szerint ezt a három én-állapotot bárki képes magában felismerni, és ha változtatni szeretnénk viselkedésünk bizonyos részein, elég, ha megértjük az üzeneteiket.

Tételezzük fel, hogy egy olyan vezető beosztású emberről van szó, akinek a viselkedésében a szigorú szülő-én dominál, és gyakran vádaskodik, számon kér, kioszt, dirigál, közben pedig mártírként panaszkodik, hogy minden teher az ő vállát nyomja. Ilyenkor az a feladat, hogy az ügyfél (beosztott) felnőtt-énje megvizsgálja, tényleg jogos-e a szülő-én minden követelése. Ha valamelyikre nem tud kielégítő választ adni, ott el kell hallgattatni a szülő-ént és arra kell törekedni, hogy az csak a rutinfeladatok irányítását tartsa meg. Magyarán az a cél, hogy a józan felnőtt-én kordában tartsa a merev szülő-ént.

Térjünk most vissza a bevezető mondatainkra: "Nem tudom megcsinálni. Sose fog sikerülni. Béna vagyok."

A tranzakcióanalízis teoretikusai szerint, ha a gyerekkorunkban kialakított, szüleink által megerősített és későbbi események által igazolt sorskönyvünkben nem az az életpozíció dominál, hogy "én ok vagyok, és te is ok vagy", és a sorskönyvi üzenetem egy gátló parancs (Ne létezz! Ne légy önmagad! Ne légy gyerek! Ne nőj fel! Ne csináld! Ne! (azaz: Ne tégy semmit!) Ne légy fontos! Ne tartozz sehová! Ne légy közel! Ne légy egészséges/normális! Ne gondolkozz! Ne érezz!), akkor igyekezni fogunk elkerülni a gátló parancsok nyomán megírt végzetet a következő driverekkel (ellenparancs): Légy tökéletes! Légy erős! Tégy erőfeszítést! Szerezz örömet! Siess! Hogy azt mondhassuk magunknak: "Ha folyamatosan erőfeszítéseket teszek, akkor OK vagyok. Akkor szeretni fognak. (Mert különben nem vagyok szeretetre méltó)."
Elképzelhető, hogy a fenti példában szereplő vezetőnek az élteti domináns, merev szülő-énjét, hogy alapvetően a "nem vagyok ok" életpozícióban van. Ez ellen úgy harcol, hogy védekező mechanizmusként kifejleszt egy parancsolgató, szigorú szülői én-állapotot.

A tranzakcióanalízis és a coaching

A coach, a segítő szakember akkor van igazán gondban, ha őt is berántja a játszma, ha ő sem tud ellenállni a visszahúzó dinamika örvényének. Tapasztalatlan szakembereknél gyakran előfordul, hogy későn veszik észre, hogy felelősséget vállaltak ügyfelük sikeréért, és már nem is az ügyfélnek vannak álmatlan éjszakái, hanem nekik!

Ez a hiba akkor fordul elő tipikusan, amikor a segítő az ügyfél változtatási szándékáról nem eléggé megbizonyosodva a Megmentő szerepébe lép. Ettől kezdve nehéz megállni, hisz belepörögnek az Alkoholista vagy az Én csak segíteni próbálok rajtad játszmába. A coach próbálja megmenteni ügyfelét, megoldja helyette konfliktusait, beszél a főnökével, haragosával, kidolgozza a megoldási tervet, és felüdülésképp a És miért nem...? Hát igen, de... játszmát is eljátsszák néhányszor.

Jó néhány frusztráló kudarc után a Megmentő megharagszik és Üldözőbe vált át, elhanyagolja vagy bünteti ügyfelét, az Áldozatot. Ezen a ponton az ügyfél átcsap Üldözőbe, szidja, bünteti a coachot, és így az kerül az Áldozat szerepébe. A végén pedig mindketten leszűrik a tanulságot, hogy: "Senki nem tud/akar nekem igazán segíteni", illetve "Én a lelkem kiteszem, és még csak nem is értékelik, még csak meg sem köszönik, sőt, belém rúgnak. Hát ezt érdemlem?!"

Balla Edit
business coach
Nőifőnök.hu