Vállalati indulók: ha fals a nóta, az senkinek sem jó

Az interneten sok, biztos jó szándékkal szerzett, de visszafelé elsült vállalati indulót hallgathatunk meg. Már ha szeretjük, ha valami fáj. Garantált, hogy a fülünk fájni fog, és az oldalunk is. Néhány példa, amikor egy cég dalban mondatja el: "Mindenre nyomunk, ami nem mozog" (Ritter Nyomda); "jön Diego, a nagy csábító", "szabad egy táncra, egy tragédiára, hát jöjjön Diego"; "nem kell mindennap elsőnek lenni, hátulról is lehet jól segíteni" (KFKI-Mars). Ki gondolná, hogy az előbb említett két vállalati induló sorait Somló Tamás és Presser Gábor énekli. Persze lehet olcsóbban is vadászni a munkavállalók érzelmeire: "Hogyha távoli földön látod a színeinket, hogyha régen töltöd nálunk az éveidet, néha gondolj arra, s érezd azt, hogy ott vagyunk mi, hogy ott van a Graboplast". Az se jobb, ha Magyarország földrajzi viszonyairól tévesen informált dalszerzők kapnak lehetőséget: "úttalan sűrű a dzsungel, súgja mégis, fedezzük fel" (Közútkezelő).

Inkább a Távol-keletre valók

A szervezetfejlesztés a hatékonyság javítását célozza meg. Malik Rami, a MATT Humán Tanácsadó Kft. ügyvezetője, munka- és szervezetpszichológus szerint a csapatépítés, készségfejlesztő tréning során pl. az együtt zenéléssel meg lehet találni a közös hangot, a közös élményen és tevékenységen keresztül. A zene alkalmazásának szélsőséges formájának tekinti a vállalati induló készítését, ami profi zenészekkel és technikával költségigényes, azonban a szervezetfejlesztés céljait csak marginálisan szolgálja. Malik Rami a zene szélesebb körű és átgondolt alkalmazását nem veti el, azonban saját szervezetfejlesztési credójában a vállalati indulók nem tartoznak a hatékony eszközök sorába. A zene esetében olyan műfajról van szó, amelynek ki kell találni a helyét a programban, de az indulókhoz ebben a kultúrkörben túl sok negatív képzettársítás tartozik, ezért nehezen képzelhető el, hogy a munkatársak osztatlan lelkesedéssel fogadnának egy ilyen lehetőséget.

A válság következtében a szervezetfejlesztésre szánt büdzsék alacsonyabbak lettek, a szervezetpszichológus szerint ebben a helyzetben, amikor nehezebben lehet készségfejlesztő programokra pénzt találni, kevesebb az esély a bizonytalan kimenetelű próbálkozások támogatására. Szerinte a vállalati indulók hasznosulása sokkal inkább elképzelhető távol-keleti közegben, mint Magyarországon.

A Belvárosban játszó Momentán Társulat és Somhegyi Tamás zeneszerző tevékenységében az a közös, hogy önálló módszert alkotva használják a zenét a szervezetfejlesztés, csapatépítés céljaira is.

Pátosz helyett irónia

Klasszikus vállalati himnusz sosem született a Momentán Társulattól. Az improvizációs színészi játékra épülő előadásaik céges csapatépítésre is alkalmasak, ezeken Harsányi Bence társulatvezető elmondása szerint megénekeltetnek egy-egy kollégát vagy csapatot, de ezek mindig inkább vicces, ironikus, szórakoztató dalok, mint emelkedett hangulatú lelkesítő nóták. Sokszor jönnek kollégák is csoportosan előadást nézni, ha szerencséjük van, pont ők kapnak egy dalt, mint anno egy nonprofit kft. dolgozói, egy bankfiók dolgozói vagy a gyermekvasutasok - tudtuk meg a társulat vezetőjétől. Harsányi Bence sok cégnél találkozott azzal, hogy egy-egy jól sikerült reklámzenét használnak belső rendezvényeken, ezeket minden munkatárs ismeri. Nemrég látta, hogy egy multinacionális cég előre megszavaztatta a kollégákat, hogy mi legyen a rendezvényen a bulit indító dal, született vers a leghűségesebb és jutalmazott kollégáknak és filmet forgattak a munkatársakat érintő legfontosabb információkról. Így sikeres és hatásos volt.

Jótékony monotonitás

Somhegyi Tamás zeneszerző, zenetanár, a "CsapatépítésZenélve" program megalkotója nem szokványos módszerekkel készít vállalati indulókat. - Zenészek önálló produkciójával vagy egy dal betanításakor nem valósul meg a mágia. Nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy a ritmus és az összhang hátán bármi bevihető a tudatalattiba. Ez a módszer jó célokra is használható. Platon tudta ezt: "a ritmus és összhang merül alá leginkább a lélek mélyébe, és a legerősebben ragadja meg azt" - mondta el. Somhegyi szerint alkalmai a közösség összetartozását erősítik, amiket át kell élni, ezért 6 év alatt levezetett 28 programja közül egyet sem rögzítettek se film, se hang formájában. Úgy gondolja, csak a közösség tagjaira tartozik, nem a nyilvánosságra: minden róluk szól, ők az előadók és a közönség egyben.

Egy 800 fős cég azzal kereste meg, hogy 23 telephelyének vezetői nem állnak szóba egymással, a helyzet tarthatatlanná vált, ezért trénerek foglalkoztak velük, amikor egyikük vacsora utáni program megtartására hívta a zeneszerzőt. A vezetők dolga az volt, hogy konyhai eszközökkel zörejeket produkáljanak, ők voltak a legjobban meglepődve, amikor zene lett belőle. Két szólamban zenéltek, amire Somhegyi szerint eddig mindegyik csoportja képes volt. A közös zenélést egy óra múlva közös mozgás követte előre megírt koreográfiára, mely során az egymás mögé állított emberek az "én vagyok a rész" szavakat énekelték hosszú perceken át, majd középen összeérintették ujjaikat, és "ez meg az egész" szavakat énekelték. Somhegyi Tamás szerint a monotonitás endorfint vált ki az emberben, ami kellemes érzést idéz elő, és mint elmondta, ennek köszönhetően azon az estén is megvalósult a csoda, a vezetők együtt maradtak, segített a közös zenélés és a sajátos "monoton" tánc.

Ha azt tekintjük vállalati indulónak, amit megír egy zenész, aztán valahol előad egy zenekar, ez biztosan kudarcra van ítélve, nem lesz pozitív hatása a cég életére - állítja a szakember. A profi zenekar önálló produkciójába nem vonják be aktívan a munkatársakat, kívülállók maradnak, de ennél is frusztrálóbb, ha dalra kell fakadni a cégvezetés kedvéért. A zenetanár szerint a dal betanítása amúgy sem sikerülhet elfogadhatóan kottaolvasásban járatlan embereknek, és senkinek nem jelent kellemes élményt, ha fals a nóta.