Megjelent: 6 hónapja

Van-e élet egy sajtómunkásnak a médián kívül? - Egy álláskereső naplója 3.

Papp László Tamás májusban vált munkanélkülivé. Álláskeresése történetének harmadik részét írta meg nekünk. Pályázott olyan startup céghez, ahol feladat volt a munkaadó elérhetőségének megtalálása. Használt cégadatbázist a kereséshez, és azt is elárulta, mit írt a motivációs levelébe, és miért nem jelentkezett multinacionális vállalatokhoz?

images

Az álláskeresésemet bemutató sorozat legutóbbi részében kifejtettem, miért nem érdemes egy, a kormányt leleplező, a hatalmat bíráló független vagy ellenzéki újságírónak közintézményekhez vagy állami cégekhez munkavégzésre pályázni. De amikor elkezdtem fogalmazni a szakmai önéletrajzom és motivációs levelem, rögtön kizártam egy másik szektort is. Konkrétan a multinacionális és hazai nagyvállalati kört. Eleve intő jel volt, hogy 43 éves létemre most írok először CV-t és motivációs levelet. Valahogy az az érzésem: egy sok évtizedes vagy akár évszázados múltú óriásvállalathoz nem ilyen típusú személyiségeket várnak.

Lássuk, mire nem vagyok alkalmas


A sajtóban nem kellett ilyesmi. A szerkesztőségbe beküldött cikk, a szerkesztőnek felvetett téma, illetve korábbi munkásságom, a régebbi írásaim minősége volt perdöntő e téren. Én még a bölcsészkaron is csak abszolutóriumig jutottam, mert ott is szívesebben lábatlankodtam a Szegedi Egyetem szerkesztőségében, minthogy beszerezzem a tudományos pályafutáshoz szükséges rangokat, képesítéseket, fokozatokat. Nemigen csábított a vezető beosztással járó életforma sem, hogy valami intézményben csoportvezető legyek, aztán osztályvezető-helyettesből osztályvezetővé, majd főosztályvezetővé avanzsáljak és harmincvalahány ledolgozott év után, mint igazgatóhelyettes vonuljak nyugdíjba.

Az újságírást mindig imádtam, de soha nem volt olyan ambícióm, hogy főszerkesztő legyek. Pláne nem egy nagyobb portálnál vagy újságnál. Karrierem során megismertem jó néhány főszerkesztőt, kiadóvezetőt, s láttam, milyen ára van az ilyen pozíciónak. Az embernek drasztikusan beszűkül magánélete, jóformán folyamatosan szolgálatban van. Az egyik médiavezető pár éve bizalmasan elmondta nekem, a pozícióval járó dolgokra, leterheltségre majdnem ráment a házassága. Nagyon tisztelem azokat, akiknek olyan munkabírásuk van, hogy képesek ellátni egy ilyen szintű felelősséggel, áldozathozatallal járó pozíciót. Pont ezért soha nem irigykedtem rájuk: az ember legyen tisztában a korlátaival, hogy mire képes, illetve mire nem.

Ami pedig az óriáscégeket illeti: én valahogy sose vágytam arra a helyzetre, melyet a 16 tonna című dalban úgy fogalmaztak meg, hogy a lelkem a vállalatot illeti meg. S egy nagyvállalathoz aligha várnak tárt karral olyasvalakit, akinek negyvenes létére semmiféle ilyen tapasztalata nincs. Persze van egyéb területen szerzett rutinom. Az újságírás mellett belekóstoltam a tudományba is. Fél évtizeden át voltam a Nyíregyházi Egyetem részben általam szervezett konferenciáin előadó, ülésvezető. Nem egy kutatási projektben vettem részt terepmunkával vagy szerkesztettem a rendezvény kötetét. Dehát ebből se nagyon lehetett főállásként megélni. Inkább csak zsebpénz szintű kiegészítő, rásegítő mellékjövedelem volt. Így aztán továbbra is csak a piaci versenyszektorban tudtam gondolkodni.

Cápa nem, kalauzhal igen


Hogy miket írtam a motivációs levélben? Olyasmiket, hogy a rugalmas elszakadás, illetve csatlakozás, a fokozott alkalmazkodóképesség az egész pályafutásomat jellemzi. Ugyanakkor ez nem azonos a vándormadár-mentalitásssal. Hisz akadt nemegyszer olyan cégcsoport, illetve vállalkozói kör, amelynek egy évtizeden át dolgoztam. Például a legutóbbi főállású munkaviszonyom ilyen volt. Alkalmazkodóképességemet bizonyítja, hogy többféle munkaviszony-konstrukciót is próbáltam már hosszú távon. Voltam főállású státuszban, rugalmas időbeosztással, de megbízási, illetve felhasználási szerződésben is - fogalmaztam.

Hozzátéve azt is, nem szeretem a tétlenséget, proaktív, cselekvő típus vagyok: ha egy szerződésem lejár, igyekszem hamar új lehetőséget találni. Jobban hiszek a szabadpiacban, mint az állami segélyben. Mind a 2008-2009-es pénzügyi válságot, mind a jelenlegi koronavírus-helyzetet nem annyira fenyegetés, mint inkább lehetőség gyanánt életem meg, hogy új piaci szegmensekre bukkanjak, ahol hasznomat vehetik - írtam le. Na, de könnyebb ezt szavakba önteni, mint cselekvéssé formálni. Mert hová is jelentkezzek ezzel a múlttal, előélettel? Kínomban az elsők között egy startup céghez küldtem be a jelentkezésemet. Gondoltam, hátha ott jobban tolerálják a magamfajta szabálytalan, atipikus karaktereket.

Nem igazán tudtam, pontosan mit is csinálnék ott, miben vennék pontosan hasznomat. De felkeltette az érdeklődésemet, hogy a céges felületen nem igazán találtam e-mail címet, ahová beküldhetném a jelentkezést. Helyette volt egy sejtelmes félmondat, mely valahogy úgy hangzott: amennyiben szeretnél írni nekünk, találd meg a módját. Egyfajta provokatív felhívás arra, hogy beugró teszt gyanánt nyomozzam ki az elérhetőségüket. Hát ezt meg is tettem, végül is ez a szakmám, jól néznék ki, ha ennyit sem tudnék kideríteni. Végül nem hívtak ugyan be, de megadták a kezdő lökést. Kezdtem belelkesedni, s felrémlettek előttem az engem alkalmazó cég profiljának kontúrjai és sziluettje.

Valahol a legkisebbek és a közepesek viszonylatában félúton, de talán valamivel közelebb az utóbbiakhoz. Nem cápa, de kalauzhal, aki a nagyoknak is dolgozik. Végülis idáig hasonló szerepet töltöttem be egy cég ügyvezetője mellett. Adminisztrálás, kutatgatás, dokumentumok, projektek előkészítése, ügyintézés. Vagyis megvolt a vállalkozás, illetve a cégvezető fantomképe, akihez be kéne kerülnöm. Így aztán nem is az állásportálokat böngésztem. Hanem az Optenben, megfelelő kulcsszavak és szűkítések révén állt össze egy lista, a Google által előrostált felhozatalból. Akikhez elkezdtem beadogatni a jelentkezésemet.

A megbízási szerződés 40 fölött már nem menő


S lett olyan, ahonnan felhívtak, állásinterjúra invitálva. Hasonló távmunkás, elemzőmelót kínálva, amit lényegében eddig is végeztem. Csak egy volt a gond: a vírushelyzet nyilván erre a tulajdonoskörre is negatívan hatott. Így a korábbiakkal szemben főállást nem, csupán eseti megbízásos jogviszonyt tudtak volna kínálni nekem. Ami huszonéves bohém értelmiségiként még elment. De középkorú dolgozóként mérlegelnem kell: egy banki hitelfelvételnél, illetve a nyugdíjjogosultság későbbi megállapításánál nagyon is számít az, hogy van-e rendszeres jövedelmem? Tudatosan gyermektelenként az sem mindegy, hogy mennyi pénzt tudok félrerakni öreg napjaimra, hisz nem lesznek utódaim akik gondoskodhatnának rólam.

Sokféle ötlet felmerül ilyenkor az emberben. Még az is, hogy átnyergelek a munkavállalóiból a vállalkozói szférába. Elképzeltem, hogy a korrepetáló tanárokhoz, egyetemistákhoz hasonlóan szó szerint házhoz menő házitanítóként vállalnék felvételire, pótvizsgára, érettségire vagy akár egy húzósabb témazáróra való felkészítést. Fel is adtam egy hirdetést az egyik tematikus Facebook-csoportban. De nyelvi lektorálást, kéziratgondozást is fontolóra vettem. Egy ilyen állásvesztés, illetve karriertörés felszabadítja az addig szunnyadásra kényszerített alkotó energiákat. Kreatív írással ugyancsak foglalkoztam, az egyik művem helyezést is kapott, úgy véltem, talán lenne értelme újabb írásokkal jelentkezni. Illetve van ötletem egy új szolgáltatásra, mellyel tán érdemes próbálkozni kockázati befektetőknél.

Aki sajtómunkás volt, az is marad


Tehát a nyaram annak előkészítésére ment rá, hogyan folytatódjon életem hátralevő része. Végül augusztus második felében befutott egy olyan felkérés, mely eldöntötte a kérdést. Kaptam egy médiaszakmai ajánlatot, s főállású újságíró lettem az Ugytudjuk.hu regionális hírportálnál. Nagyon úgy néz ki, aki sajtómunkás volt, az is marad. Persze ténykedtem máshol is, de alapvetően a médiában dolgozóként ismert meg a közvélemény. Az elmúlt években mellékállásban az Átlátszó külső munkatársa, győri tudósítója voltam.

Mint az utóbbi hónapokból kiderült: próbáltam egyéb területen folyamatos megélhetést találni, de végül egyáltalán nem bántam, hogy így alakult. Hisz ehhez értek a legjobban, ezt csinálom a leghosszabb ideje: gyakorlatilag negyedszázada foglalkozom újságírással. S nyilván örvendetes, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. De azoknak, akik kritikus hangvételű médiaalkalmazottként próbálnak szektort, hivatást váltani, bizony nincs egyértelműen jó hírem. Ugyanis az oknyomozó, tényfeltáró sajtó jó és rossz értelemben is bélyeget rak az emberre. Melytől élethossziglan nem szabadul. Főleg, ha nem is nagyon akar.

Nyitókép: Welcome to all and thank you for your visit ! ツ képe a Pixabay -en.

  • 2021.04.23Szervezetfejlesztő (OD) Tanácsadó képzés Egyesítettük a Sämling Solution, a FranklinCovey és vendégelőadóink tudását és tapasztalatát, hogy a résztvevők „soft” és „hard” típusú fejlesztések koordinálására és támogatása is képesek legyenek. Mindazoknak akik Belső munkatársként vagy Külső tanácsadóként vezetnek vagy támogatnak szervezetfejlesztési folyamatokat. Részletek Jegyek
  • 2021.04.252 Napos Scrum Master képzés online, élő videokonferenciás Az agilis működés motorja a Scrum Master, aki biztosítja a hatékony csapatmunkát és kezeli az átalakulás során kialakuló feszültségeket, konfliktusokat. Minden iparágban célszerű átállni agilis működésre, nem csak a szoftverfejlesztésben. Képezze ki kollégáit Scrum Masterré. Részletek Jegyek
  • 2021.05.10 Munkavédelmi technikus Munkavédelmi technikusra lehet szüksége minden olyan cégnek, amelynél kiemelten fontos a munkahelyi egészség és biztonság megvalósítása. A Munkavédelmi technikus ugyanis elősegíti a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzését, valamint a munkavédelemre fordított költségek optimalizálást. Támogatja a munkáltatót a munkavédelmi kötelezettségek teljesítésében, ezzel hozzájárul a mulasztások és szabályszegések hátrányos személyi és anyagi következményeinek elkerüléséhez Részletek Jegyek
  • 2021.05.13 Humán controlling mutatószámok a gyakorlatban Olyan vezetőknek és (kulcs) munkatársaknak, (HR) controllereknek, HR-eseknek, pénzügyi szakembereknek ajánljuk a képzést, akik a HR munka hatékonyságát, eredményét mérni, számolni, és ezt begyakorolni szeretnék. Ajánljuk továbbá mindazoknak, akik a munkaerő elemzésének, értékelésének vállalati standardizálását, és mérésének elvét és gyakorlatát megismerni szeretnék. Részletek Jegyek
Follow hrportal_hu on Twitter
További cikkek
Hogyan változott a nemek közötti egyenlőség a technológiai területen dolgozó nők szerint?

A technológiai területen dolgozó nők 70%-a szerint kiválasztásuk a készségeik, nem a nemük alapján történt. Teljes cikk

Készségeket fejleszt és portfoliót épít az egyetem

Míg régen az egyetemek jelentették a tudás egyetlen forrását, ez ma már nincs így - az információ napjainkban könnyedén hozzáférhető. Éppen... Teljes cikk

Magyar nyelvű, ingyenes programozókurzus indul

A megfelelő digitális tudás hiánya nemcsak a gazdaság versenyképességét, de a munkavállalók szintjén a foglalkoztathatóságot is veszélyezteti. Teljes cikk