Vonzóbb a dolgozó nő eszményképe, mint a családanyáé

Ami húsz éve még a családok magánügyének számított a fejlett országokban, mára élet-halál kérdéssé vált: a gyerekvállalás és -nevelés. Húsz-harminc éve még ott született sok gyerek, ahol a nők jellemzően nem dolgoztak, 2005-ben viszont már - miként az OECD adatai mutatják - ott, ahol magas a női munkavállalók aránya.

Miközben a bébik száma a fejlett országokban - egy-két kivétellel - oly mértékben lecsökkent, hogy a népesség számának fenntartásához sem elég, a munkavállaló nők aránya kivétel nélkül mindegyik országban jelentősen megnőtt. Bár a kettő között van ok és okozati kapcsolat, az országok összehasonlítása arra utal: tévúton járnak azok az országok, amelyek törvényi kényszerrel próbálják jobb belátásra bírni a családokat, vagy változatlanul úgy gondolják, hogy a gyerekvállalás kizárólag magánügy.

Negyedszázad alatt a női foglalkoztatottság világszerte jelentősen megnőtt és általános érvényűvé vált az a jelenség, hogy választásra kényszerülő nők rendre a munkavállalás mellett döntenek.

Vonzóbb a dolgozó nő, mint a családanya?

Az OECD Observerben publikált cikkében a szervezet munkatársa, Willem Adema is azt támasztja alá, hogy azokban az országokban születik a legkevesebb gyerek, ahol a döntéshozók nem segítik a munka és a gyereknevelés összehangolását. Ebben az esetben a dolgozó nő státusa vonzóbbnak bizonyul a családanyaságnál. A változás ugyanis nem olcsó mulatság. A rugalmas munkahelyek mellett átfogó közösségi támogatási rendszerre van szükség - amelynek része a gyerekintézmények sora -, miként azt Hollandia, Ausztrália és az észak-európai országok példája mutatja.

Akad azért negatív példa is. Japánban vagy Koreában a nőktől egyenesen elvárják, hogy felmondjanak, ha férjhez mennek. Az Ázsiában jellemző hosszú munkaidő és a társadalmi szokások miatt ezekben az országokban egyébként sem igen egyeztethető össze a munka és a gyereknevelés. Ám Koreában negyedszázad alatt mégis közel harmadára zuhant a gyerekszám, és Japánban is hasonló az arány.

Közös felelősség

Azokban az országokban, ahol a gyereknevelést közös szülői felelősségnek tekintik, és nemcsak engedélyezik, hanem ösztönzik, hogy az apa is vegye igénybe legalább pár hónapig a gyereknevelési szabadságot, jóval magasabb a születésszám és kisebb a keresetek közötti különbség, mint ott, ahol a kisgyerek nevelése egyedül az anya felelőssége.

Az OECD-országok tapasztalata alapján nem kevés törvényalkotói kreativitást feltételez a készpénzes és természetbeni támogatások hatékony elegyének kikeverése. Erre Magyarország igazán elgondolkoztató példa: nálunk a legbőkezűbbek a készpénzes támogatások, aminek mintha semmi hatása nem lenne a gyerekszám alakulására. A megfizethető óvoda és bölcsőde alapfeltétel, ám a szülők akkor is választás elé kerülhetnek, ha iskoláskorú gyerekeiket délutánonként nincs kire hagyniuk - áll a Népszabadságban.

Törvény adta jogok a család fenntartásáért

A jogalkotók a munka világába is beavatkoznak, többletjogokat adva a munkavállalóknak. Hollandiában a tíz embernél többet foglalkoztató cégeknél az alkalmazottak - minden indok nélkül - elcserélhetik egymás között munkaidő-beosztásukat. Svédországban a munkavállalóknak törvény adta joguk a rugalmas munkaidő, amíg gyerekük el nem éri az iskoláskort.

Anglia bevezette a "jog a kéréshez" intézményét - ilyesmi nálunk is létezik, bár kevesen tudnak róla -, ami garantálja, hogy az alkalmazott megbeszélje főnökével a munkaidő-beosztást, vagy a részmunkaidős foglalkoztatást. A gond ezzel csak az, hogy többnyire az alacsony jövedelmű és képzettségű emberek azok, akik élhetnének ezzel a lehetőséggel, nekik viszont meglehetősen gyenge az érdekérvényesítő képességük.

Népszabadság