Megszabadulás A 3D-s Mátrixból, 4D-s Látásmóddal - 5. Rész/7 [VIDEÓ és leirat]

A 3D Túllépése, 4D-be [ A 4DS Gyakorlat ]

Ha még nem láttad/ olvastad: 1. RÉSZ | 2. RÉSZ | 3. RÉSZ | 4. RÉSZ | Ez az 5. RÉSZ | 6. RÉSZ | 7. RÉSZ

A 4 Mentális Gyakorlat Velős Összefoglalója

Szakmai Intuíció A Döntéshozásban [CIKKSOROZAT, több mint 70,000-es olvasottsággal]

 

(magyar felirat bekapcsolható: fogaskerék gomb (Settings) / Subtitles/CC / Hungarian)

Kérdésed van? Foglalj egy kötelezettség nélküli Zoom 30-perces időpontot, céges formában, €108-ért, itt: https://bit.ly/C30m

 

A 3D Túllépése, 4D-be

Miután hozzászoktunk a 3DS és 3DO gyakorlatokhoz, készen állunk egy újabb lépésre a négydimenziós éberség birodalmába.

Képzeljünk el egy pillanatra egy lapos, kétdimenziós világot, amit olyan lények laknak, akik csak hosszt és szélességet érzékelnek. Teljes valóságuk ehhez a lapos felülethez van kötve, és a magasság fogalma számukra érthetetlen. Most képzelünk el egy háromdimenziós tárgyat, például egy gömböt, mely áthalad az ő világukon, mint mikor egy narancsot préselünk át egy rugalmas rétegen. A kétdimenziós réteg szintjén a lények csak a narancs héját érzékelnék, mely az ő világukban egy változó kétdimenziós alakzatként jelenik meg, egy körként, meyl kitágul, majd összezsugorodik, rejtélyesen megjelenve és eltűnve. Mi, háromdimenziós lényekként könnyen megértjük a kétdimenziós perspektíva korlátait. Látjuk a 3D-s narancsot teljes egészében, és megértjük, mi történik a 2D-s világukban, miközben a 2D-s lények nem értik, hogyan jelenhet meg egy 2D-s kör a semmiből, hogyan tágulhat ki-, zsugorodhat össze-, majd tűnhet el újra.

Hasonlóan, a négydimenziós téridő felfedezése arra késztet minket, hogy megfontoljuk annak lehetőségét, hogy háromdimenziós valóságérzékelésünk csak egy korlátozott betekintés egy nagyobb, négydimenziós valóságba. Hétköznapi tudatosságunk, amelyet a háromdimenziós világ feltételei határoznak meg, hajlamos az időt lineárisnak érzékelni; egy egyenes vonalnak múltból jelenbe, majd jövőbe.

Mégis, mi van akkor, ha ez a 3D-s érzékelés és az idő, amely ebben megjelenik, csak egy illúzió, mely a hétköznapi 3D-s tudatosságunk terméke?

Nevetséges lenne esetleg azt feltételezni, hogy a 4D-s tudat, melyet 4D téridőnek is nevezhetünk számos 3D világot, univerzumot jelenít meg, melyek mindegyikének magában-rejlő tulajdonsága a változás, melyet időnek nevezünk? Milyen lenne megtapasztalni a 4D téridőt-, annak holisztikus, többdimenziós jellegét? Milyen lenne intuitívan tudni mindent, ami valaha történt, ebben vagy más 3D-s univerzumokban? Milyen érzés lenne, ha a 3D-s világ korlátai lehullnának, és lehetővé tennék, hogy bármilyen hasznos dolgot amit csak elképzelünk, manifesztáljunk az emberek számára, a 3D természet törvényeivel játszva egy 4D-s látásmódból? Milyen érzés lenne, ha a valóságot ilyen korlátlan módon alakíthatnánk?

A kvantumfizika azt mondja, hogy ez a valóság természete. Az, hogy így tapasztaljuk-e meg, az teljesen rajtunk múlik. Végső soron a mentális gyakorlatok végzése iránti érdeklődésünkön múlik.

Mit tegyünk tehát, hogy jobban megismerjük az tudatunk 4D-s természetét? A 3D-s tér elemzése által már megértettük, hogy ez az ami összekapcsol és manifesztál mindent. Most egy további lépést teszünk a 4D téridő megértése felé.

A 4D téridő felismerésének kulcsa az, hogy az észlelő, aki elemezi és értelmezi a 3D természetét, saját maga is tér-természetű.

Ez a „én” vagy „énkép”, melyet független létezőnek hiszünk, attól függetlenül, hogy szeretjük-e a jelenlegi testünket vagy sem, az ego, az "én" melyet a tértől valahogy különálló, önálló szilárd entitásként képzelünk el, csak egy illuzórikus gondolat a hétköznapi 3D-s tudatosságunkban. Ez csupán egy gondolat, melyhez hozzászoktunk, de most elengedhetjük. Az "én" gondolata semmi más, csupán egy gondolat. Amikor egy "én"-re vagy egy "te"-re gondolunk, ez csak egy fogalom, amely mögött nincs semmilyen maradandó lényegiség. Nem létezik egy olyan tartós entitás, amit „én”-nek nevezhetünk. Ez egyszerűen csak egy szokás, melyet kialakítottunk. Szóval, próbáljuk ki ezt. Gondoljunk a szóra: „Én”. Felismerjük, hogy ez csak egy gondolat? Bármilyen fogalmat társítunk hozzá, ez továbbra is csak egy gondolat marad, nem igaz? Korábbi beszélgetéseinkből már tudjuk, hogy valódi természetünk az önmagában-ragyogó, határtalan, mindentudó 4D-s éberség, amely 3D-s kontextusokat hoz létre, miközben áthatja és érzékeli azokat. Akkor miért folytatnánk magunk megtévesztését azzal, hogy valamilyen koncepciót asszociatív módon az "Én" szóhoz kapcsolunk, amikor nincs mögötte semmilyen maradandó dolog? Semmi sem igazán maradandó, kivéve a tudatunk 4D-szerű téridő-természetét. És mindenki tudatának ey a természete. A mozivászon nem oszlik fel több kis mozivászonra. És az önálló hullámok alatti óceán mélysége ugyanaz a víz, H2O, mindenhol. Az "én" és "te" elképzelése, melyet dualista látásmódnak hívunk, pusztán 3D-s koncepcionális illúziók ebben a 4D-s tudatosságban. Az óceán hullámai megjelennek és eltűnnek, de az óceán, amely megszüli őket, maga a víz, a H2O, amely minden hullámot áthat, mindenhol ugyanaz marad. Mindannyiunknak van 4D téridő-elméje, még akkor is, amikor illuzórikus, látszólag elkülönült 3D-s álmainkat álmodjuk.

Ezért amikor vezetői trénerekkel vagy gurukkal találkozunk, az úgynevezett önfejlesztés üzletágának pénzkeresőivel, akik fontoskodnak, képzeletbeli megvalósításaikkal dicsekednek, és az individualizmust hirdetik, könnyű átlátni rajtuk. Ha zaklatottak, dühösek, agresszívek vagy akár dühösek lesznek amikor kritizálják őket, egyértelmű jele, hogy továbbra is 3D-s dualista gondolkodásmódban működnek. Komolyan veszik a 3D világot és elképzelt egójukat, ahelyett, hogy megpihennének az mindent átható 4D-s éberségben. Ezért fontos a tanításaikat a megfelelő összefüggésben kezelni. Ezek az önfejlesztésre, önbizalomra fókuszáló tanítások, vagy módszerek melyekkel egy "tökéletes én"-t, egy "szuper-én"-t, egy "magasabb én"-t, "isteni én"-t, vagy úgynevezett "kvantum-én"-t, vagy bármilyen más "én"-t igyekeznek fejleszteni, talán hasznosak a fejlődésünk valamely fejezetében, mindenesetre, végső soron csupán a 3D-s perspektívából gyökereznek. Semmilyen relevanciával nem rendelkeznek számunkra, kik a 4D látásmódot alkalmazzuk Mert egy korlátolt-, dualista látásmódot képviselnek. Ez azért van így, mert a 4D látásmódból a "te" és az "én" pusztán ugyanazon érme két oldala. A 4D téridő ez az érme, amely mindent emanál-, és egyben áthat a 3D-ben. A 4D lényegiségében nincs jelen szétválasztottság, nincs dualitás. Ez a 4D-s éberség határtalan intuíciót, végtelen örömöt és spontán-, együttérző cselekvést bontakoztat ki. És ami a legfontosabb, hogy mindannyiunk tudata ugyanazon a 4D-természettel bír; azon osztozik. Még a 3D-ben megjelenő elektromágneses mezőink is folyamatosan összeolvadnak, összekeverednek, és kölcsönösen befolyásolják egymást.

A különálló "én" gondolata egy illúzió, csupán egy gyökértelen-, hibás gondolat.

Továbbá azon filozófiák, melyek egy úgynevezett "magasabb lény" vagy egy „legfelsőbb lény” iránti engedelmességet hirdetnek, ugyanebbe az elhibázott kategóriába esnek. A szabad véleménynyilvánítás szellemében kifejezhetjük véleményünket, hogy ezen háromdimenziós megközelítések, melyek egy képzeletbeli "én" köré épülnek, teljes mértékben jelentőségüket vesztik a 4D perspektívából tekintve. Nem képesek az embert abba a megszabadult tudatállapotba vezetni, mely folyamatosan-, akár éjjel-nappal nem-duális-, 4D-s gyögyörrel-telt éberséget tapasztal. Ugyanakkor, hogy ne sokkoljuk túlzottan ezen engedelmes lelkeket, fogalmazzunk most diplomatikusabban. Ezek az önfejlesztő tanítások, valamint azok ellentétei, az önmegtagadó vagy engedelmességet kérő tanítások valamelyest hasznosak lehetnek azok számára, akik még mindig 3D gondolkodásmódban működnek, mivel stabilitást, vagy békét nyújtanak számukra. Ha valaki hisz a Mikulásban, azt gondolja, hogy a Mikulás saját képmására alkotta őt, mint Pinokkiót, hiszi, hogy a Mikulásnak nincs más dolga, mint az ő életét figyelni 7 milliárd ember közül, - nem is beszélve a végtelen univerzum milliárdnyi lényéről -, egy nagy teleszkóppal a Holdról, és [e Mikulás] egy varázspálcával irányítja az ember életét és körülményeit, és szüksége van a Mikulásra, hogy megmondja, mit tegyen, az az ő dolga.

Egy világi társadalomban élünk, ahol vallás- és szólásszabadság van, szóval, szabad joguk van bármilyen ostobaságot elhinni, mondani és terjeszteni, amit csak akarnak. Hasonlóképpen, nekünk is jogunk van ugyanezt megtenni.

Az az érvelés, hogy azért kell folytatni valamit, mert már ezer éve ugyanezt csináljuk, anélkül, hogy megkérdőjeleznénk annak érvényességét,

két kulcsfontosságú tényezőt hagy figyelmen kívül.

Először is, a kollektív intelligenciánk fejlődött, elérve egy olyan szintet, melyet korábban nem ért el. Másodszor, több ezer éve tartanak elnyomás alatt bennünket hamis vagy hiányos tanításokkal.

Tehát, függetlenül attól, hogy ezen tanítások mennyire bizonyulnak pozitívnak, nem képesek az emberiséget a nem-duális-, megszabadult tudatállapothoz vezetni. Nem is beszélve a megvilágosodott tudatról, amely a 3D-s természeti törvényekkel oly könnyed módon játszik, mint ahogy a gyerekek játszanak a homokozóban. Ezért hát épp itt az ideje egy jobb és bölcsebb megközelítés irányába történő paradigma-váltásnak.

Ahelyett, hogy egyszerűen csak jobban csinálnánk a dolgokat, el kellene kezdenünk jobb dolgokat tenni.

Ahelyett, hogy a szenvedést és a halált népszerűsítenénk, ünnepelnünk kellene az életet, a szabadságot és a felelősségteljes örömteliséget. Egy nap mindenkinek fel kell nőnie, és felelősséget kell vállalnia saját életéért. Szóval, mindenesetre, minden rendben... Ha valakinek ez a jelenlegi fejlettségi szintje, azzal rendben van minden. Különböző fejlődési szakaszokon halad át mindenki. Mi mindannyian megtettük már ezen lépéseket életünk során, hiszen nem érhettük volna el a 3D-s világ természetének jelenlegi megértését, anélkül hogy előbb megtapasztaltuk volna annak eddigi fejlődési szakaszait.

Mindazonáltal, miközben a legjobbat kívánjuk, és további fejlődést azoknak, akik a dualisztikus, 3D-hez kapcsolódó önmegtagadó vagy önfejlesztő gondolkodásmódban élnek, most egy lépést teszünk a 4D téridő nem-duális természetének megértése felé.

Az egyetlen ok, amiért meg kell szólalnunk, az az, amikor a Mikulás, akiben hisznek, bűnözői magatartás példaképe lesz, gyilkosságra buzdít, vagy bűnöző-kézikönyvet ad a kezükbe. Fel kell emelnünk a hangunkat akkor is, amikor ezek a hiedelmek zárt kultuszokat hoznak létre, amelyek arra ösztönzik az embereket, hogy átadják át a pénzüket, elnyomják vagy megcsonkítsák a nőket, vagy szent háborúkat indítsanak azért, hogy karddal vagy asszonyaik méhe által terjesszék tanaikat. Ha a 3D-s dualizmus az, amit szeretünk és kényelmesnek találunk, akkor legalább válasszunk egy pozitív dualizmust. A nők jogainak prioritása és teljes szabadságuk biztosítása civilizált társadalmakban nem képezheti vita tárgyát. Azok pedig, akik még nem tették magukévá e civilizált gondolkodást, jobban teszik, ha ezt mielőbb megteszik.

Most, egy pillanatra képzeljük el az ősi sivatagban élő emberek IQ-ját. Mint tudjuk, írni-olvasni is csak páran tudtak közülük. Mit tudhattak hát a kvantumfizikáról, a valóság természetéről, a közös tudatosság-mezőkről, vagy az univerzum valódi természetéről? Mit értettek abból, hogy az energia-vektorok és polaritások hogyan hozzák létre az ok-okozatot, és hogy mások irányába mutatott tetteik hogyan térnek vissza elkerülhetetlenül hozzájuk? Mit tudtak az atom térszerű szerkezetéről? Szinte semmit. A legjobb, amit taníthattak, az az volt, hogy legyenek szeretetteljesek és együttérzőek, valamint, hogy ne öljék meg még ellenségeiket sem. A legrosszabb pedig azon elképzelés terjesztése volt, miszerint dühösnek vagy haragosnak kell lenni mindenre, hogy ezáltal próbálják férfiasságukat bizonyítani-, hogy a nőket rabszolgáiknak kell tekinteni-, saját kezükkel kell lefejezni ellenségeiket, miközben törvénykönyveikben pontosan meghatározták a kés méretét, amelyet azok ellen kell használni, akik nem hittek az ő ostobaságaikban. Szerencsére a jelenlegi modern korunk régen túllépett a barbarizmuson. Ezért a régi, elavult fogalmak vagy az elnyomó szokások és a dominancia iránti vágy már nem illenek bele ezen új-, pozitív korszak struktúrájába. Nem arról szól, hogy továbbvigyük évezredekre visszanyúló hiedelmeinket és buta szokásainkat, hanem arról, hogy segítsünk másoknak, tanulhassunk egymástól, és hogy együtt egy Briliáns Társadalmat hozzunk létre.

Érdemes itt megjegyezni, hogy a pozitív értékek felé való elmozdulás központi eleme annak a társadalompszichológiai módszernek, melyet Clair W. Graves vezetett be, és később Don E. Beck továbbfejlesztett, Spirál Dinamika néven. Ez a megközelítés képes elemezni és javaslatot tenni a fejlődés javítására az egyének, csoportok, szervezetek és társadalmak szintjén. Ebben az összefüggésben elengedhetetlen, hogy először megértsük, egyetértsünk abban, és komolyan vegyük, hogy mi alkotja a pozitív értékeket. A Spirál Dinamika nem ad merev parancsolatokat, mint a Tízparancsolat, hanem inkább több száz hasonló értéket kínál baráti tanácsként vagy ajánlásként, melyekből tanulni lehet. Egy közösen elfogadott pozitív értékrend nélkül egyik csoport, szervezet, közösség vagy társadalom sem rendelkezik szilárd alappal, amely viszont lehetetlenné teszi a fejlődést, hasonlóan ahhoz, mintha egy építményt stabil alap nélkül próbálnánk megépíteni. Ezért, amikor új társadalmunkat építjük, azzal kezdjük, hogy megállapodunk és egyetértünk azon a pozitív értékrendben, melyek "a spirálon" való fejlődés különböző szakaszaihoz tartoznak. Ez egyben tökéletes helyettesítője, vagy akár frissítése a Tízparancsolatnak is. Ha többet szeretnél megtudni a pozitív értékrendről, keress rá a Spirál Dinamikára és tanulmányozd azt.

Mindemellett, a Spirál Dinamika azt javasolja, hogy ne csak a fejlődési létra meghódítására törekedjünk, hanem arra is, hogy tisztázzuk és alakítsuk át az értékrend sötétebb oldalait azok világosabb megfelelőivé, azon a szinten, amelyen épp jelenleg vagyunk. Mindemellett, a Seal Josephson által kifejtett „Kiterjesztett Spirál Dinamika" [angolul: Spiral Dynamics eXtended] nem a 3D-s hétköznapi tudatosság magasabb komplexitásra emelésére összpontosít, hanem arra, hogy átmenetet teremtsen a 3D-s értékek Mátrixából a 4D-s megértés szabadságába. Bárhol is tartunk jelenlegi világi fejlődésünkben, amennyiben megőrizzük, megtartjuk azt a nézőpontot, hogy minden 4D-szerű, hogy minden a 4D téridőben jelenik meg, abban játszik, majd abba tér vissza, felszabadít bennünket a 3D-s koncepciók Mátrixából. Az egyetlen állandó és változatlan dolog, a tudatunk 4D-természete. Ez az egyetlen, amire támaszkodhatunk. Azok küzölünk, akik készek túllépni a 3D dualizmusán, itt az idő, hogy elfogadják a korlátlan, változatlan és örömtelien félelemmentes állapotot: a tudat 4D-s természetét. Milyen lenne az, ha ezt folyamatosan átélnénk? Ezért hát itt az ideje, hogy megváltoztassuk alap-nézőpontunkat, és mindent a 4D téridő látásmódjának kontaktlencséjén keresztül tekintsünk.

 

A 3D-be Való Betekintés, 4D Nézőpontból
[ A 4DS gyakorlat ]

Mindeddig, azzal foglalkoztunk, hogy felfedezzük a 3D-s világ működését. Így, egy intellektuális betekintést nyertünk a dolgok 4D természetébe is, különösen, a tudat 4D-szerű természetébe. Feltételezve, hogy már gyakoroltuk a 3DS-t és 3DO-t egy évig, most készen állunk arra, hogy egy új gyakorlatot tanuljunk. Ennek során megvizsgáljuk-, vagy mintát veszünk a 3D-s megjelenések természetéből a négydimenziós téridő nézőpontjából.

Ez a szellemi gyakorlat a 4DS, amely magában foglalja, hogy megismerjük és stabilizáljuk a 4D téridő látásmódját, és így, azt az éberségünk állandó jellemzőjévé tegyük.

A gyakorlat két fő részből áll. Az egyik, hogy a hétköznapi életünkben fenntartjuk azt a látásmódot, hogy minden 4D-s téridő, valamint, hogy időszakosan vagy rendszeresen mentális gyakorlatot végzünk a saját tudatunk laboratóriumában, hogy ezzel nagyobb hatékonyságot és stabilitást érjünk el e 4D-s látásmód megtartásában.

Szóval, hogyan végezzük e gyakorlatot? Leülünk, nem teszünk semmi különlegeset, csak kiegyenesítjük a hátunkat, amennyiben lehetséges, és hagyjuk, hogy a gondolataink és érzéseink jöjjenek-menjenek. Egyszerűen csak éberen megfigyeljük őket, anélkül, hogy beavatkoznánk a folyamukba. Miután a gondolataink lenyugodtak, tudatosságunkba idézzük, hogy minden-, beleértve a gondolatainkat is, 3D-szerű holografikus illúziók a 4D téridőben. Fokozatosan meglátjuk, hogy minden, amit tapasztalunk, áthatja ez a természet. Minden kezd üregesnek-, belső lényegiségtől mentesnek tűnni, mint egy holografikus álom-, egy nagy illúzió, miközben folyamatosan tudatunkban tartjuk minden 4D téridő jellegét. Ezen előkészítést követően kezdődik az igazi gyakorlat.

Először csak megpihenünk a 4D téridőben, majd, miközben abban pihenünk, megengedjük, hogy az érzéki benyomások feltárják érzéki impulzusaikat. Hagyjuk, hogy gondolatok-, érzelmek-, érzések-, hangok-, színek-, formák- vagy bármilyen impulzus megjelenjen. Kezdetben egyszerűen csak fenntartjuk a 4D téridő látásmódját, anélkül hogy a megjelenésekre összpontosítanánk.

Most azonban egyenként megvizsgáljuk őket a 4D-s látásmód szemszögéből. Ez azt jelenti, hogy miközben megvizsgáljuk a 3D-s jelenségek természetét, fenntartjuk a 4D-s látásmódot. Ahelyett, hogy folyamatosan bámulnánk őket, röviden, egyesével mintavételezzük őket, éber pillantásunk vakuját rávillantva lényegükre. Megvizsgáljuk, van-e bennük bármi maradandó, megvizsgálva, hogy van-e méretük, formájuk, színük, alakjuk, eredetük vagy céljuk. A 4D nézőpont fenntartásával azonnal felismerjük a bennük rejlő 4D-természetet. Még akkor is, ha 3D-s illúziókként jelennek meg, miután bepillantottunk lényegiség nélküli természetükbe a tudatosságunk laboratóriumában, egyszerűen csak elengedjük őket. Ezt a folyamatot ismételjük bármely benyomással, mely megjelenik tudatosságunkban, ameddig csak szeretnénk, és néha csak hagyjuk, hogy ez a folyamat magától, spontán módon megtörténjen, maga az irányítás-, vagy egy irányító jelenléte nélkül.

Gondolatok megjelenhetnek, érzelmek felszínre kerülhetnek és érzések jöhetnek és mehetnek, mégis, egyszerűen csak megfigyeljük ezeket, legyenek akár jók vagy rosszak, a maga egyszerűségében felismerve azok térszerű természetét. Ahogyan a felhők áthaladnak az égbolt hatalmas kiterjedésén, -függetlenül attól, hogy feketék vagy fehérek- nem zavarják az ég valódi természetét, sem a mögöttük ragyogó napot, ezen tapasztalatok sem változtatják meg a tudat alaptermészetét.

Időközönként, feltehetjük a kérdést magunkban: Mi is történik itt valójában? Hol található a tapasztaló-, az ezekre a benyomásokra reagáló megfigyelő? Van-e bármilyen maradandó lényege?

Megvizsgáljuk az "én" illúzióját és eldöntjük, hogy van-e benne bármilyen állandónak tekinthető jelleg. Mindemellett, az értelem különbözik a gyakorlattól és a tapasztalattól. Ezért hallgassuk meg Seal-t arról, hogy hogyan jelenik meg ez a gyakorlat a valós életben.

 

4DS A Gyakorlatban

Szóval, mi maradt még? Két mentális gyakorlat van még hátra. Ahhoz, hogy egy további lépést tehessünk a következő szintre, a gyakorlatra, melyet 4DS-nek hívnak, meg kell értenünk egy dolgot.

Szóval, van itt egy 3D-s tárgy, igaz? Ez egy gyufa. De ha szétszedjük, akkor egy kétdimenziós papírt kapunk, igaz? Ez egy kétdimenziós papír. Igaz. Bármely mennyiségű kétdimenziós papírt létrehozhatunk a háromdimenziós világunkban. Bármennyi mennyiségű kétdimenziós "lokális világot" létrehozhatunk - ahogy ezt a kvantumfizikában hívják -. Csak magunk elé veszünk egy levélpapírt, rajzoljunk rá valamit, és az máris egy kétdimenziós kontextus. Egy 2D-s világ. Tehát, a 3D-ből, bármely mennyiségű 2D-s világot manifesztálhatunk.

Ugyanúgy, mint ahogy létrehoztunk egy kétdimenziós - mondjuk - objektumot, egy kétdimenziós világot, egy 3D-s objektumból, ugyanígy, tudatunk négydimenziós ébersége háromdimenziós világokat emanál.

Azért mondja a kvantumfizika, hogy folyamatosan a saját univerzumainkat emanáljuk, mert megvan erre a képességünk.

És ez a képesség maga a 4D téridő-szerű tudatunk.

Tudatunk természete, mely 4D-szerű. És mivel bármely mennyiségű háromdimenziós világot képes emanálni, és ezen a háromdimenziós világok folyamatosan mozognak, ezt a mozgást időnek hívjuk. Tehát, mivel tereket hoz létre-, -háromdimenziós tereket, amelyekben mozgás van jelen -szóval, vonatkozik rájuk az idő múlása-, továbbá, létrehozhat annyi tér- és időkontextust, amennyit csak akar, ezért a tudat ezen négydimenziós éberségét négydimenziós téridőnek hívják. Nagyon könnyű megjegyezni. De nem kell túl sokszor ismételgetnünk. Elég, ha úgy fejezzük ki, hogy 4D-szerű. Tehát, spontán módon hozza létre a 3D-s világokat.

Ahhoz, hogy megszokjuk felismerni, hogy hogyan történik ez, hogyan emanálja a négydimenziós éberség a dolgokat, vagy hogyan hagyja, hogy a dolgok emanálódjanak -mivel a négydimenziós tér folyamatosan terhes, mondhatjuk-, szóval dolgok, megjelenések buborékolnak ki belőle, háromdimenziós világok buborékolnak belőle, szóval, hogy megszokjuk, hogyan teszi ezt, vagy hogy hogyan történik ez magától, a 4DS gyakorlatot végezzük.

És miből áll ez? Rápillantunk a háromdimenziós objektumokra és a velük kapcsolatban megjelenő gondolatainkra, és ellenőrizzük, hogy van-e bennük bármely maradandó lényegiség.Van-e bennük valami tartós? Van-e bennük valami stabilan jelenlevő? Mi az esszenciájuk, ami örökké ott marad, mondjuk, mert az egy állandó valami? Ha valami megjelenik, változik, és aztán feloldódik, az nem tartós. A testünk nem tartós. De a tudatunk, az.

Ez azt jelenti, hogy

több életünk is lehet.

Amikor a testünk feloldódik, a 4D-s tudatunk még mindig ott van. Aztán, egy 3D világhoz kapcsolódik -amikor egy férfi és egy nő egyesül-, és "Ez így megy a szerelem". És hirtelen egy tiszta és szép helyre érkezünk, és kiabálunk, és így újra meg is születtünk. És ez az egész újra kezdődik, a megszokásain tendenciái alapján, melyeket az agyunk által részben vezérelt hétköznapi tudatosságunkkal építettünk fel előző életünk során. Ezért dolgozunk a 3DS-sel és a 3DO-val, hogy megtörjük és átalakítsuk ezt, és hogy megtisztítsuk, mondjuk így, annak érdekében, hogy ez a mentális tendencia melyet egyik életből a másikba viszünk, egy jobb helyre vigyen bennünket.

Oké, de visszatérve a 4DS-hez.. Amit teszünk itt, az a 3D-s megjelenések ellenőrzése, megfigyelése belül és kívül. Bárminemű észlelésünk van a dolgokkal kapcsolatban, színekkel, és az érzékelésünk bármely megjelenő tárgyával kapcsolatban, mondjuk így, íz, tapintás, hangok, színek és illatok, tehát bármit is tapasztalunk, elemezhetjük, tudatosságunkba hívhatjuk, gondolhatunk rá, vagy egy pillanatra beletekinthetünk a természetébe: Van-e bármely tartós lényegisége, vagy inkább ugyanúgy térszerű, mint a 4D téridő? És a gyakorlat közben leellenőrizzük, elemezzük a gondolatainkat is.

Van-e bármely tartós lényegisége annak a gondolatnak, hogy "el kell mennem tejet venni"? Vagy csak megjelent, ott volt pár pillanatig, és aztán eltűnt. Szóval, amikor elkezdjük ezt gyakorolni, és dolgozunk a külső és belső benyomásokkal és érzésekkel...

Ez a féltékenység, amit most érzek..., ez valódi? Hol van? Mekkora? Milyen színű? Milyen íze van? És így tovább.. Az érzelmeknek nincs semmilyen tartós lényegisége. Büszkeség? Én vagyok a legsikeresebb, vagy a legokosabb mind közül. Vagy a harag, amikor az emberek arca tényleg piros lesz, és viccesen néznek ki, amikor mérgesek, mert küzdenek saját igazságukért, és így tovább.. Vagy a kapzsiság, amikor igazán meg akarunk ragadni valamit, és nem tudjuk elengedni, és így tovább.. A ragacsosság, a ragaszkodás. Szóval, ezek csak puszta illúziók tudatunk 4D terében.

Amikor megvizsgáljuk őket: belső benyomások, -bármi, ami felbukkan-, külső dolgok, -amit tapasztalunk-, akkor, egy idő után rájövünk, hogy van egy éberség, mely vizsgálja őket-, mintákat vesz belőlük-, ellenőrzi őket-, annak tekintetében, hogy van-e tartós lényegiségük, vagy sem. Néha, ez az éberség mélyebbé és áthatóbbá válik, mint az objektumok képzete, vagy mint a mentális képződmények, mondjuk így, melyeket vizsgálunk.

Mert ami igazán számít, az a 4D téridő-szerű tudat mely éber, és ellenőrzi a képeket melyek megjelennek a filmvásznon. De nem maguk a képek számítanak, hanem maga a filmvászon.

Szóval néha, megjelenik az éberség: Wow, mi is történik most? Hol van az az éberség, mely ellenőrzi hogy ezek a 3D-s benyomások -belsők vagy külsők- rendelkeznek-e tartós lényegiséget vagy sem? És ez az, ami számít; felismerni, hogy semmilyen lényegiség sincs a 3D-s megjelenésekben. Nem számít, hogy ez egy gondolat, érzés, külső tárgy vagy akár bármilyen érzékelés, ezek puszta holografikus illúziók a saját tudatunkban.

A 4D-s tudatunk játssza le a képeket 3D-s illúziókként számunkra,

Szóval, így, ami a legfontosabbá válik, az a 4D-s éberség.

Szóval próbáljuk megtartani ezt a 4D-s éberséget, amikor ott van, amikor megjelenik, de nem túl erőteljesen, mert maga a megtartás is egy szándék, mely egy háromdimenziós mozgás. Szóval megpróbáljuk elkerülni az ilyen típusú szándékokat vagy cselekvéseket, melyek arra irányulnak, hogy megtartsunk valamit. Egyszerűen csak elengedjük, amikor megtörténik. Amikor ott van, az jó, amikor nincs, az is rendben van; mi eközben egyszerűen csak végezzük ezt a gyakorlatot.

Szóval csináljuk együtt, egy picit! Mondjuk, gondoljunk egy "rózsaszín elefántra". Van-e a "rózsaszín elefánt" gondolatának bármely tartós lényegisége, vagy csak megjelenik, játszik, és eltűnik? Rendben, vegyünk egy másik dolgot. Nézzünk meg egy érzést. Nézzük meg a kapzsiságot. Húúúum!... Milyen érzés ez? Van-e tartós lényegisége? Nem, mert jön és megy. Szóval igazi? Nem!

Mi a helyzet az "Én" gondolatával? Az "Én létezem" gondolatával. Már tudjuk a 3DS és 3DO-ból, hogy az anyag, amit valósnak, reálisnak és megfoghatónak tekintünk, az energiából van. Az energia szálak összegződnek quarkokká, a quarkok protonokká és neutronokká, fény részecskék - fotonok - elektronokká alakulnak, atomot alkotnak, majd molekulákat, és aztán a háromdimenziós illúziót, amit a világunkként tapasztalunk. Szóval akkor, mi a helyzet az "Én" gondolatával? Szóval ha nem a testünk vagyunk, mert annak nincs semmilyen tartós lényegisége, akkor mik vagyunk mi valójában? Van-e bármi, amit mi magunknak nevezhetünk? Szóval mi a helyzet az "Én" gondolatával? Szóval, egy "Én"... Rendben, jól van, szóval, hol van? Az atomokban van? Nem, mert azok folyamatosan változnak. A térben jelennek meg, eltűnnek a térben, és ennyi volt. Ha nem a testek vagyunk, akkor mik vagyunk? Az energiák? Nem. A "lélek"? Nem. Mert azok is megjelennek a térben, mint energiák. És ezek az energetikai tenddenciák mozognak a térben, mondjuk így. Morfogenetikus mezők, közös tudatosság mezők, hívhatjuk őket bárhogy, de ezek az energiavibrációk, energia-mezők. És ezek az energia-mezők a térből jelennek meg. Tehát nem tartósak. Egy 3D kontextusban jelennek meg, mely természetes módon magában rejti a változást. Szóval a mi 4D-s tudatunk 3D-s világokat emanál, és ebben a 3D-s világban megjelenik az energia. Természetesen, a változás is erre is vonatkozik. Szóval, nem tartós. De ami tartós, ami igazán-, időtlenül ott van, az a tudatunk 4D-s téridő természete. Szóval, ezt megérteni, [az olyan]: Wow, nem is létezem igazán! Ez csak a 4D-s éberség, mely e holografikus illúziókat emanálja, mint energia-mezők és anyagszerű tapasztalatok, és így tovább, ez egy felszabadító dolog. Miért? Mert a 4D-s tér nem pusztítható el. A 4D-s tér örökkévaló, örökké tartó. Mert kívül van-, mert túlmutat az idő-kontextusán.

Szóval félelemnélkülivé válunk, hiszen a valós lényegiségünket nem lehet elpusztítani. A valódi természetünket nem lehet elpusztítani. Ez a 4D-s éberség. És ez egyben mindenttudó, mert az éberség képes felismerni bármit, bárhol, bármely 3D világban. Szóval a 4D-s téridő éberség bármibe beletekinthet ebben a 3D kontextusban, és azonnal tudja, mi történik ott. Ezt hívják intuíciónak.

Szóval, így gyakoroljuk ezt a 3DS gyakorlatot. Szóval csak ülünk, nem csukjuk be a szemünket, nincs erre szükség, nem kell semmilyen varázslatot végeznünk a kezünkkel vagy lábunkkal, egyszerűen csak arra gondolunk... Megengedjük, hogy a dolgok megjelenjenek, egyszerűen csak látjuk-, de békén hagyjuk őket, és engedjük őket továbbmenni. Vagy néha, beléjük tekintünk egy pillanattra-, mintát veszünk belőlük: Van-e ennek bármely valódi lényegisége? Van-e annak bármely valódi lényegisége? És lassan-lassan megpróbáljuk ezt egy spontánabb helyzetté alakítani, melyben nem kell az ellenőrző munkát elvégeznünk, mert a tudat automatikusan-, magától felismeri saját tisztaság-természetét, megjelenés-természetét, igazság-természetét.

A 4D téridő éberség egyszerűen csak önmagában éber, és bármi, ami megjelenik, az csupán a saját megjelenés-természete, hiszen minden megjelenés része a 4D-nek, mivel a 4D áthatja a 3D-t.

Ez nem egy 4D-től különböző külső kontextus. Ez az ő gyermeke, mondjuk így. Szóval, a tudat egyszerűen csak éber, és pusztán szemléli mindazt, ami megjelenik. És megpróbáljuk annyira spontánná tenni a folyamatot amennyire lehetséges, amennyire adja magát.

Szóval, ez volt a 4DS.

 

vége

Kérdésed van? Foglalj egy kötelezettség nélküli Zoom 30-perces időpontot, céges formában, €108-ért, itt: https://bit.ly/C30m

 

Ha még nem láttad/ olvastad: 1. RÉSZ | 2. RÉSZ | 3. RÉSZ | 4. RÉSZ | Ez az 5. RÉSZ | 6. RÉSZ | 7. RÉSZ

Szakmai Intuíció A Döntéshozásban [CIKKSOROZAT, több mint 70,000 megtekintéssel]

 

6. RÉSZ:

 

Fodor-Josephson Szilárd, phd hc

linkedin.com/in/sealj

seal [at] happines-consulting.com, happiness-consulting.com , húsz háromhatvanegy ötvenkettő-ötvennyolc