Kicsit romlanak a mutatók - álláspiac 2022. november

Havonta megkérdez a Világgazdaság Online, hogyan látom az álláspiaci folyamatokat. A november 4-én megjelent cikkhez ezeket a gondolatokat adtam.

Nem drámaian, de valamelyest romlanak a munkaügyi mutatók. A munkanélküliségi ráta harmadik hónapja emelkedik, még ha minimálisan is, most 3,8%. Az Állásportál által a magyar weben szemlézett állások száma októberről novemberre 5000-rel, 11%-kal csökkent. A 26 szakterületből csak az informatikában nőtt a hirdetésszám (plusz 624), az összes többiben csökkent. Százalékosan nézve 20 százalék körüli volt a visszaesés vendéglátásban, ügyfélszolgálati, építőipari, HR-pozíciókban, betanított és gyakornoki munkában.

Ha a legnagyobb magyar cégek létszámadatait nézzük január és augusztus között, akkor az első hét helyen állónál csökkent a létszám, a Magyar Postánál 1288 fővel és ez még a postabezárások előtti adat. Ahol jelentősebb létszámbővülések voltak: kiskereskedelem, gépipari gyártó cégek, munkaerő-kölcsönzők. A Randstad munkaerő-közvetítő felmérése szerint év elején még a munkaadók 89%-a tervezett bővülést, idén szeptemberi kutatásukban ez a szám már csak 38%. 

Nagy elbocsátási hullám nem indult el, kisebb leépítések már történnek. A 2008-as válság egyik tanulsága az volt a versenyszférában, hogy rendkívül nehéz újraépíteni a létszámot, ameddig lehet, tartsuk egyben a csapatot, csak az utolsó eszköz legyen a leépítés. Sok a bizonytalansági tényező, állami pályázati támogatások is futnak (pl. Gyármentő Program).

Fontos mutató még a munkavállalók munkanélküliségtől való félelme, ami a GKI felmérése szerint folyamatosan emelkedik és ezt mi is meg tudjuk erősíteni. Ennek fékező hatása van a munkavállalók fizetésemelési elvárásaira. Azaz minél inkább tart attól egy munkavállaló, hogy elveszítheti állását és nem talál újat, annál inkább hajlandó kompromisszumot kötni fizetésemelésben.

Továbbra is pörög a harmadik országból toborzás - a Fülöp-szigetek, Vietnám, Indonézia a slágerországok - a gyárakba nincs elég betanított munkás. Érdemes megjegyezni, hogy egy külföldi munkás kb. 50 százalékkal többe kerül a munkaadóknak (pontosabban a kölcsönbevevőknek, mert ez kölcsönzéssel történik), mint egy magyar. Nem bérköltségben, hanem a kinti toborzást, a magyar környezetbe illesztést, a szállásoltatást, a fordítást/tolmácsolást és a kölcsönző cég árrését beleszámolva. Ám körükben gyakorlatilag 0% a fluktuáció és általánosságban elmondható, hogy nagyon elégedettek velük a cégek. Ahogyan a Covid járvány első fél éve alatt, most sem tűnik reálisnak, hogy a szolgáltató szektorból tömegesen gyári munkára jelentkezzenek a magyar álláskeresők. Inkább az lesz a kérdés, hogy a meddig maradnak az ipari gyártó cégek magas megrendelésszámai.

A cégek HR osztályain első számú kérdés a fizetés és a jövő évi bértervezés. A legtöbben a minimálbér és a garantált bérminimum megállapítására várnak, ez jelentősen befolyásolja a felsőbb fizetési osztályokat. Az idei béremelések elmaradtak a 20 százalékos éves inflációtól, így a munkavállalók többségének csökkent a reálbére. Továbbra is megfigyelhető, hogy a cégek próbálják elkerülni az alapbéremelést a második félévben, és egyszeri juttatásokat (70-200 000 forint között), “rezsitámogatást” adnak a munkavállalóknak. Ahol emelnek, ott a fizikai állománynál százalékosan nagyobbat, mint a szelleminél.

A VG.hu cikke itt olvasható.