kapubanner for mobile
Szerző: Dr. Poór Ferenc
Megjelent: 15 éve

Az érzelmi intelligencia elemeinek tartalma - II. rész

A következőkben az érzelmi intelligencia általunk megfogalmazott négy tartalmi elemének kifejtésére törekszünk. Az egyes tartalmi elemeken belül nem a teljesség a célunk, hanem a lényegi jellemzők kiemelésére fókuszálunk.

1. A személyes elemek

a/A személyes tényezők első elemeként az "én-tudatosság"-ot fogalmaztuk meg. /Az én-tudatosság az egyén önmagáról való tudása és ismerete, amely az önértékelésre épül./ Ez azt jelenti, hogy az egyén az önmagáról birtokolt "ismeretek" alapján tudatosan vállalja önmagát külsőleg és belsőleg, s mind az amit tesz az őt tükrözi. Mindazt, amit mások látnak, tapasztalnak tevékenysége, megnyilatkozásai alapján önmagát vállalva teszi. A külsőleg megjelenő tényezők az adott egyént tükrözik - minden bizonnyal belsőjével szinkronban -, hiteles mindaz, amit más lát egy adott személlyel azonosítva. Az én-tudatosság alapfeltétele a hiteles személyiségnek.

b/ Az önismeret képezi az érzelmi intelligencia személyes elemei sorában a másik fontos tényezőt, vagyis az érintett egyén mennyire ismeri a rá jellemző tényezőket, hisz az "ön-építkezéshez" az alapot jelenti. /Az önismeret az egyén saját jellemének, képességeinek ismeretét jelenti./ Széles körben kell gondolkodni erről a tényezőről az örökletesen kapott adottságoktól kiindulva a tevékenység minden vonatkozásáig. Ebbe a sorba tartozik a tulajdonságok - készségek, jártasságok, képességek, jellemvonások stb. - sora, amelyek érvényesülését befolyásolja az életvitel. Számba kell itt venni a teljesítő-, teherbíró képességet, ezek tudatosságának szintjét. Ide szükséges sorolni az egészségi állapotot is, amely nagyban befolyásolja az összes itt említett tényező érvényesülését.

c/ Az önértékelés fontos, hisz ez segíti érvényesülni az én-tudatosságot és ez szinkronban van az önismerettel. /Önértékelés az egyén saját képességeinek és teljesítményének értékére vonatkozó nézete./ Az önértékelésnek objektívnek kell lennie, hisz az egyén tevékenységét meghatározza az, hogy reális, vagyis egészséges az önértékelése, vagy alul- illetve túlértékelő. Az önértékelés képessége - önmaga és cselekvései mintegy "kívülről" látása - nélkülözhetetlen az adott egyén számára, hisz ennek működése meghatározó mindenkinek önmaga számára, továbbá bármely közösségben való részvétele, működése tekintetében. (A jó teszteknek jelentős szerepe van /lehet/ a reális önértékelésben, a szubjektív elemek kiszűrésében.)

d/ Az önbizalom valakinek az a tulajdonsága, hogy hisz saját erejében, képességeiben, ennek alapján célkitűzései és feladatai olyan mértékben reálisak, amennyiben meghatározásuk a helyes, reális önértékelésből indul ki. - Saját erőnkben, képességeinkben való hit. Lényegében annak a bizonyossága, hogy képesek vagyunk adott feladat megoldására (elvégzésére), az elvárt viselkedésre, a kívánt teljesítmény elérésére. Magasabb szinten az önbizalom kihívások vállalására való készségünket is jelenti, továbbá azt a felkészültséget, hogy tudjuk az elkövetett hibákat elemezni, képesek vagyunk a hibákból való tanulásra és a szükséges következtetések megállapítása alapján újabb tervek kialakítására, azok maradéktalan megvalósítására. A megfelelő szintű önbizalomhoz szilárd én-tudatosságra, reális önismeretre és önértékelésre van szükségünk.

Az önbizalom tartalma az, hogy merjünk valamit vállalni és azt céltudatosan végigvinni. Az önbizalom és az akarat szoros egységben van, az önbizalmat akaratlagosan lehet befolyásolni. Az önérvényesítés megvalósítása csak elegendő és reálisan megalapozott önbizalmon múlik. Az önbizalom kiegyensúlyozottságot, elégedettséget biztosít, segítségével tudatosul bennünk, hogy képesek vagyunk megfelelni különböző kihívásoknak. A szilárd önbizalom pedig fejleszti versenyszellemünket, mindenekelőtt eddigi eredményeink, sikereink felülmúlására buzdít. Az önbizalom hiánya negatív, irreális önismeretből, önértékelésből táplálkozik és ez bizonytalanságot alakít ki, labilissá tesz bennünket. Az alacsony önbizalom törekvéseink útjában áll, megfelelő szintű önbizalom hiányában soha sem leszünk képesek elérni céljainkat és élvezni sikereinket.

e/Az önkontroll a saját viselkedés, tevékenység nyomon követése, az önmegerősítés alkalmazása, a magatartás, a cselekvés módjának megerősítése, vagy megváltoztatása céljából. Lényegében ellenőrzés, irányítás, amelyet az egyén a saját érzelme, cselekvése felett gyakorol. Az önkontroll önmagunk magatartásának, helyzetünk értékelésének képessége változó feltételek között.

Képesnek kell lenünk arra, hogy időszakonként számot vessünk önmagunkkal, megállapítsuk, hogy melyek azok a pozitív tényezők, amelyeket meg kell erősítenünk, illetve azok a hátrányos (negatív) jelenségek, amelyeket háttérbe kell szorítanunk, amelyek ellen harcolnunk kell feladataink jobb, hatékonyabb ellátása érdekében.

Ki kell alakítanunk a lekedvezőbb megoldást az önmagukkal való rendszeres szembenézésre. Vannak akik naponta, vannak akik naptári szakaszonként tekintik át, hogy mit tettek és milyen volt annak minősége. Az időgazdálkodással kapcsolatos képzések egyebek közt azt szokták javasolni, hogy egy időszakra (napra, hétre ~ naptár-módszer) készítsünk feljegyzést tennivalóinkról és az adott idő lejártakor tekintsük át azok megvalósítását mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt, s az elmaradt feladatokkal indítva készítsünk újabb szakaszra feladatsort, esetleg arra is utalva, hogy a minőség vonatkozásában mire kell ügyelnünk.

f/Az önszabályozás alapvetően azt tartalmazza, hogy mennyire tudjuk uralni a helyzetet, mennyire tudunk emberi, szakmai vonatkozásban konzekvensek lenni. (Ez az önkontrollal szoros egységben jelenik meg munkánk, életvezetésünk során.) Az önszabályozás tartalmát bizonyos önmagunknak feltett kérdések és az azokra adott válaszok képezik, mint "Milyen volt a viselkedésünk? Milyen konfliktusokat kellett kezelni? A konfliktus megoldása miként történt, a folyamatot sikerült-e lezárni? Tudtunk-e uralkodni önmagunkon, vagy sem? Az önuralom csorbulását mi okozta? Hitelesek voltunk-e önmagához viszonyítva ezekben a helyzetekben?".

g/ A megbízhatóság a ránk ruházott feladat ellátására való alkalmasság (képesség), az a tulajdonság, hogy tennivalóinkat a legjobb belátásunk szerint valósítjuk meg. A megbízhatóság a következetes cselekvés mértéke, annak tudata, hogy bármikor az elvárt teljesítményt nyújtjuk, megfelelő magatartást tanúsítunk. Más megközelítéssel a megbízhatóság azt jelenti, hogy szorgalmas munkával, felelősségvállalással, megfelelő együttműködéssel összekapcsolva valósul meg tevékenységünk a változó feltételek között, amelynek feltételét az jelenti, hogy képzettségünket folyamatosan növeljük a mennyiségi és minőségi követelmények teljesítése érdekében.

Megbízhatóságunk szintjét mások (a környezetünkben élő, az érintettek) érzékelik /s értékelik/ és folyamatosan kontrollálni tudják, vagyis az kivetül a környezetre, személyünk azonosságának részét képezi mások számára. A megbízhatóság megfelelő szintjének elérése hosszabb színvonalas munka nyomán alakul ki, fejlődik tovább. A tapasztalat azt mutatja, hogy a megbízhatóság csorbulása nehéz helyzetet teremt, mert mások megítélésében negatív tényezőként jelenik meg, a továbbiakban tevékenységünkkel kapcsolatban kételyek merülnek (merülhetnek) fel. A részben elveszett megbízhatóság visszaszerzése hosszabb folyamat, nehezen állítható helyre egy hoszszabb időtartamú tevékenység nyomán. Könnyebb megbízhatóság megőrzése, mint annak visszaszerzése.

h/ Az alkalmazkodás valakihez, valamihez, a különböző körülményekhez való folyamatos igazodás képessége. Az alkalmazkodás azt jelenti, hogy egyéni viselkedésünkkel, tulajdonságainkkal valakihez, valamihez igazodunk, s ennek során személyiségünk a feltételeknek megfelelően módosul, alakul. Találkozunk olyan megközelítéssel is, hogy az alkalmazkodás a környezethez, a létfeltételekhez és az/egy adott szervezethez való hozzá idomulás.

Az alkalmazkodás a személyiség adott környezetbe illeszkedését jelenti, előnytelen és hiteltelen szerepet játszani, s nem önmagunkat adni. Az egymáshoz, körülményekhez, feltételekhez való alkalmazkodás nem egyszerű, de teljesíthető. Az alkalmazkodás nem jelenthet meghunyászkodást, csak személyiségünkkel harmóniában lehetséges. Fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy meddig mehetünk el, hol a határ. Tudjunk beilleszkedni az adott (személyes és tárgyi) környezetbe önmagunk feladása nélkül. Fogadjuk el a követelményeket, de a magunk önismeretének, önértékelésének megfelelő módon alkalmazkodjunk. Nagyon fontos, hogy a nehéz helyzetekben se adjuk fel, legyünk képesek megküzdeni ön-értékrendünk megőrzésének segítségével.


2. A szociális és társas elemek



Az empátia - beleélés az a sajátos emberi képesség, amellyel belehelyezkedünk a másik személy lelkiállapotába, hangulatába, gondolkodásába és megpróbáljuk az ő szemével vizsgálni a helyzetet. Megkíséreljük átélni ugyanazokat az érzéseket, érzelmeket, amiket ő élt át az adott szituációban. Együttérzés, együttgondolkodás képessége. A beleélés akkor válik empátiává, ha az adott helyzetet (élményt) tudatosan feldolgozzuk.

A napi gyakorlathoz az empátiát Buda Béla megfogalmazása hozza közelebb, amely szerint az empátia a személyiség azon képessége, amelynek segítségével (működésével) a másik emberrel való közvetlen (kommunikációs) kapcsolat során bele tudjuk élni magunkat a másik lelkiállapotába, meg tudjuk érezni és érteni a másikban rejlő érzelmeket (emociókat), indítékokat és törekvéseket, amelyeket az illető szavakban, direkt módon nem fejez ki.

Az empatikus képesség birtokában a másik személlyel való kapcsolatunkban képesek vagyunk átélni az illető helyzetét, át tudjuk élni a másik ember sorsát. A beleélés során felidézzük saját korábbi érzelmi állapotunk, életeseményünk emlékeit és ezekre alapozva belehelyezkedünk egy más személy helyzetébe, átérezzük azt, amit ő nagy valószínűséggel érez.

A beleélés (empátia) képessége a másik elfogadásának módját is meghatározza. A másik elfogadásának folyamatában mindig önmagunkhoz viszonyítunk, ebben a folyamatban lényeges különbség, hogy az illető tulajdonságait felszínes benyomás, vagy reális tulajdonságai számbavétele alapján állapítjuk meg. A folyamat minőségét mindig befolyásolja önismeretünk, önértékelésünk, önszabályozásunk színvonala.

A tárgyalás alapelveinek egyike azt mondja, hogy "járj a másik cipőjében is, de ne sokáig" megállapítás szerepel, ez nagyon megszívlelendő az empátiával kapcsolatban is. Bele kell élni magunkat a másik helyzetébe, azonban ügyelni kell arra, hogy ez váljék meghatározóvá. Érzelmi intelligenciánk szintje meghatározza, hogy tárgyilagosak tudunk (tudjunk) maradni, az objektív és nem az emocionális hatások alapján cselekszünk az adott helyzetben. A beleélés sajátos eseteként fogjuk fel a céghez való viszonyt, aminek két teljesen konkrét eleme - a munkavégzés feltételei, az önmegvalósítás feltételei - mellett érzelmi tényező a céggel való azonosulás is jelentős szerepet játszik. A beleélés elemei lényegében a másokkal való kapcsolatban, így a munkavállaló és a cég viszonyában is működő tényező.

b/Mások szükségleteinek felismerése társas kapcsolatok minden vonatkozásában jelentős szerepet tölt be. Mások szükségleteit akkor tudjuk felismerni, ha saját szükségleteinket minden vonatkozásban számba vesszük, azok érvényesülésére figyelmet fordítunk. Mások szükségleteinek felismerése, azok kielégítésnek segítése a mi saját helyzetünk ismeretében biztosítható, saját személyiségünk tartalma ebben a tekintetben is az alap.

Minden embernek joggal lehetnek igényei, amelyeket el kell fogadnunk a társas viszonyok keretében (magán, munkahelyi és társadalmi viszonyok között). Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert a szükségletek teljesülése szorosan összefügg a motiváltsággal, az önérvényesítéssel. A munkatársi közösségben, csoporthoz való viszonyt nagy mértékben befolyásolja, hogy az érintett (érintettek) szükségleteinek kielégítése és az önérvényesítés lehetősége mennyire biztosított. A kellő tudatossággal élő személyek ifjú korban megfogalmazott céljai, én-kiteljesedési elképzelései idő eltolódással a felnőtt korban teljesülnek, ekkor jön létre megfelelő viszonyok között (a szükségletek felismerése, folyamatos realizálódása révén) az önmegvalósítás, az én kiteljesedésének az ideje.

Előbbiekben már szóltunk a céghez való viszonyról, azonban itt is meg kell említenünk, mert a munkahellyel, a vállalattal, intézménnyel való azonosulás fontos feltétele az igények/szükségletek felismerése, teljesedése, hisz ennek fontos eleme az önmegvalósítás, önérvényesítés feltételeinek teljesítése. Egy-egy közösségben ezért van nagy jelentősége a szükségletek felismerésnek és azok kielégítésének, mert ez a magasabb teljesítmény elérésének "motorja", alapvető motivációs tényező.

Abraham Maslow fogalmazta meg a szükségletek típusait és azok egy-másra épülését, hierarchiáját. A Maslow-i rangsor a következőket tartalmazza:

1. fiziológiai szükségletek,
2. biztonsági szükségletek,
3. szeretet-, közösséghez tartozás igénye,
4. tisztelet, elismerés iránti igény és a
5. tudás és megértés iránti vágy, amit kiegészít az
6. önmegvalósítás iránti igény.

Maslow elmélete szerint létezik szükséglethierarchia, amely az alapvető biológiai szükségletektől azon legkomplexebb pszichológiai motivációig terjed, amelyek csak akkor válnak fontossá, ha az alapvető szükségletek már kielégülést nyertek. Ebben a rendszerben a szükségletek egymásra épülnek, egyik szint kielégítése a következő szint motivátorként való fellépését jelenti. A valóságban ez nem 100 százalékos kielégítettséget jelent, mindenkiben él a tudás és megértés iránti vágy annak ellenére, hogy nevezetesen a szeretet iránti igénye nincs maradéktalanul kielégítve. Konkrét tényt megfigyelve azt tapasztalhatjuk, hogy az átlag egyén fiziológiai szükségletei 85 százalékban, biztonság-igénye 70 százalékban, szeretet-igénye 50 százalékban, önérzet-igénye 40 százalékban és az önmegvalósítással kapcsolatos igénye 10 százalékban van kielégítve. Nem biztos, hogy az alapvető szükségletek rangsora mindig ezt a sorrendet követi, de az emberek többségénél mégis ez a tipikus. (Igény valaminek elvárása, vágya valamire /anyagi, kulturális stb./. Igény jelenti a cselekvő személy elvárását önmagával szemben is.)

//A szükséglet az egyén történelmileg változó, a termelés fejlődésével növekvő és mindinkább szerteágazó igénye anyagi és kulturális javak iránt. Hiányérzés által meghatározott, valamilyen akció elvégzésére serkentő állapot. ~ Bartha Lajos: Pszichológiai értelmező szótár. - alapján ~ //

A szükségletek kielégítése a motiváció egyik fontos eszköze a társadalom minden szervezeti keretében (közvetlen emberi kapcsolatok, munkahelyi viszonyok stb.). Az érzelmi intelligencia keretében a mások szükséglete felismerésének és kielégítésére vonatkozó tevékenységnek kiemelkedő szerepe van, ennek kiteljesítésével nagy erőket tudunk felszabadítani, jelentős motivációs bázist leszünk képesek kialakítani.

c/A személyiség másságának és színességének elfogadása nagy jelentőségű a társas kapcsolatok minden formájában, annak minden szintjén. Ez az érzelmi intelligencia elem a tolerancia fogalmával határozható meg egyik oldalról, ami mások nézeteivel, viselkedésével szembeni magatartást, be
nem avatkozást jelenti. Nagyon jól illeszkedik ide a "több szem többet lát" magyar közmondás is, hiszen a különböző látásmódok, egy-egy helyzet más-más megítélése előnyösen befolyásolja az optimális teljesítmény elérését.

A dolgok különböző megközelítése, a megoldás változatainak megjelenése csak előnyösen hathat a tevékenységre, a feladatok megoldására. Az egy-más különbségének elfogadása, a szakmai eljárások változatossága minden helyzetben előnyös lehet. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a megszokott, az "uniformizált" eljárást tartjuk a legjobbnak, aki ezt nem ismeri el azt "különcnek" tartjuk, pedig a különböző helyzetekhez a megközelítés, a megoldás számtalan változata illeszkedhet. A társak másságát, a megoldások színes voltát számba kell vennünk, el kell fogadnunk.

A reális önértékeléssel rendelkező személyt nem zavarja, hogy mások szebbek, gazdagabbak, sikeresebbek, illetve adott helyzetre jobb adaptációs képességgel rendelkeznek. Mindannyiunk azt várja el másik embertől, hogy fogadja el a mi álláspontunkat, ha pedig ez az elvárásunk, akkor tolerálnunk kell a másik embert, annak magatartását, tevékenység stílusát, munkamód-szerét, személyiségét.

d/Az érzelmi feszültségek érzékelése, értelmezése és értékelése a társas kapcsolatok fontos feltétele. Lényeges tényező ebben az esetben a tűrés, tűrőképesség követelménye. Egyes pszichológiai munkákban a feszültség elviselésének mértéke a tűrés, a tűrőképesség. Minden típusú közösség működésének, teljesítőképességének alapja, hogy a társak érzelmeit figyelembe vegyük, azok ismeretében alakítsuk tevékenységünket, megnyilatkozásainkat. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy hátrányos megnyilvánulásokat, az adott csoportra irányuló negatív tényezőket nem vesszük észre, nehogy az illető érzelmeit valamiben megsértsük. A jó értelemben vett érzékenység pozitív tényezőként tud az érintettre hatni, amennyiben a partnerünk reális önismerettel rendelkezik, a túl érzékenység viszont akár sértheti is a közösséget, annak érdekeivel szemben hathat.

Fontos elvként fogalmazhatjuk meg, hogy oly módon cselekedjünk, viselkedjünk a másik személyt érintően, amilyent mi is el tudunk fogadni a bennünket érintő esetben. Amennyiben ezt az elvet figyelembe vesszük, még ha számunkra egy-egy esetben nehéz is, akkor meg tudjuk előzni a feszültség kialakulását, illetve kezdeti szakaszában tudjuk annak hatását csökkenteni.

Ezen érzelmi intelligencia elem alkalmazása (funkcionálása) azonban nem jelentheti azt, hogy szükség esetén nem nyilváníthatunk véleményt egy személlyel, egy csoporttal kapcsolatban, nehogy megsértsük az érintettet/
érintetteket (legyen a megnyilatkozó vezető, vagy társ). Ez éppen az ellenkező hatást váltaná ki, a problémát okozó érzelmi tényező elhallgatása gátként épülhetne be egy közösség egyes tagjai közé. Megfelelő helyzetben, a kellő tapintat érvényesítésével értelmezni, értékelni kell minden olyan helyzetet, amely az együtt munkálkodás, társas lét kiegyensúlyozottságát felborítaná. Az érzékenykedés bármelyik oldalról egyrészt a reális önismeret, másrészről a pozitív befolyásolásra való képesség hiányát jelezi.


3. Motivációs elemek



A m o t í v u m belső és külső indíték, amely viselkedést, a cselekvést befolyásolja.

A m o t i v á c i ó az indítékok (motívumok) együttese /rendszere/, amely a személy meghatározott viselkedésének, cselekvésének kialakulásában, formálásában, módosulásában, megújításában szerepet kap.

a/ Kezdeményezésre való alkalmasság

A kezdeményezés lényegében a cselekvés indítása. A kezdeményezésre való alkalmasság alapvető esete, hogy képesek legyünk folyamatosan megújítani önmagunkat. Az érzelmi intelligencia körébe tartozik az a tényező is, hogy képesek vagyunk mások számára kezdeményezni, rendelkezünk azokkal a személyiségjegyekkel, amelyekkel másokat különböző tevékenység indítására rábírunk.

A másokkal szembeni kezdeményezéshez szükséges az érintett ismerete. Tehát fontos eleme ennek az, hogy megfelelő szinten ismerjük a másik személyt , mert a kezdeményezéshez szükséges az adottságok ismerete, hisz ez a továbblépés feltétele. Csak azok a képességek, jártasságok, készségek alakíthatók ki, fejleszthetőek, amelyeknek a pszichológiai, fiziológiai feltételei adottak. A kezdeményezéshez a másik ember ismerete szükséges, hisz annak sikerét a fejlődés/fejlesztés feltételei határozzák meg.

A kezdeményezés végig viteléhez ismeretekre, megfelelő személyiségjegyekre van szükségünk. Az alapot a mások megismerésének képessége jelenti, ennek szintje és tartalma határozza meg a kezdeményezésre való alkalmasságunkat.

b/ Az optimizmus alapvető értelmezésben derűlátást, bizakodó felfogást jelent.

Megújulásunk, kezdeményezésünk fontos eleme az optimizmus, ami a feladatok végrehajtása sorában érvényesül. A követelményt / követelményeket teljesíteni tudjuk, hisz a korábbiakban A-ból eljutottunk a B-be, akkor biztosan képesek vagyunk elérkezni a C-be is.

Az optimizmus alapját az önértékrendszer, az önbizalom működése és a magabiztosság jelenti. Az optimizmus kisugárzik, hat másokra is! Fontos, hogy másokkal szemben is optimisták legyünk. Másokat biztatni, mások számára távlatot megjelölni (adni), célt meghatározni csak a pozitív beállítódás jegyében lehetséges.

Az optimizmus, mint az érzelmi intelligencia eleme abban tükröződik, hogy képesek legyünk a derűs (optimista) szemléletet, a távlatosságot kialakítani másokban. Ehhez egyebek között akaraterőre, mások mozgósítására való képességre van szükség.

c/ Az elkötelezettség azt jelenti, hogy valami mellett elköteleztük magunkat (megállapodtunk). Ez lehet egy eszme, valamely ügy, hivatás, cég. Az elkötelezettség állapot, amely befolyásolja a munkavégzés minőségét, a tevékenységhez való alkotó viszonyt. A szakmai elkötelezettség kiemelkedő érdeklődés eredménye (a tanulmányok alapozzák meg, a területen végzett munka erősíti meg), amely az egyre tökéletesebb feladat ellátásban csúcsosodik ki. A munkaadó számára előnyös az elkötelezett szakember, ezért arra kell törekedni, hogy az illetővel szemben támasztott követelmények ennek megerősödését szolgálják.

A munkahely (cég, intézmény stb.) melletti elkötelezettség a másik tényező, amelynek kialakulásához, fejlődéséhez az érintett személy és a munkaadó együttesen járul hozzá. Azonosulni kell a céggel, valamint meg kell kapnunk azokat a feltételeket, amelyek a munka megfelelő biztosításában, az előbbre jutás lehetőségeiben, az önmegvalósítás kibontakozásában jelennek meg. A tudatos életvezetés fontos eleme, hogy elkötelezettek legyünk valami mellett.

d/ A teljesítmény ösztönzés

A teljesítmény motiváció olyan késztetés, amely sikerek elérésére, a teljesítmény állandó növelésére, mások teljesítményének túlszárnyalására irányul. A teljesítmény ösztönzés alapvetően azt jelenti, hogy törekszünk mindig a jobbra, a többre, a távlati teljesítmény (cél) legyen a meghatározó számunkra, s ezért vállalunk többletet is (pl.: továbbképzés, új módszerek elsajátítása stb.). Vigyázni kell arra, hogy a megvalósíthatóság körében maradjunk. A magasabb, a nagyobb követelményt támasztó cél eléréséhez megfelelő motiváció szükséges.

A teljesítményösztönzés másra vetítése képezi ennek az érzelmi intelligencia elemeinek lényeges tényezőjét. Be kell láttatnunk a másik emberrel azt, hogy egy cél érdekében lépjen tovább. El kell fogadtatnunk, hogy akkor lesz elégedett, ha eljut a kitűzött pontig-szintig. A megelégedettség elérése ösztönző lesz, hisz ez a lépcsőfok, az ugródeszka ahhoz, hogy magasabb, jobb eredményt érjünk el.


4. Közösségi elemek



a/ A kommunikáció érzelmi tényezőjét az fejezi ki, hogy milyen annak folyamata általában és milyen bizonyos (változó) feltételek között, amit a folyamat két pólusának - közlő és befogadó - viszonya mutat meg leginkább. Az emocionális tényező megjelenhet az írásos kommunikációban is, de legkifejezettebben a szóbeli közleményben és a testbeszédben (nemverbális kommunikáció) kerül felszínre.

Az érzelmi tónust leginkább a metakommunikáció fejezi ki, amely nemverbális jelekkel közli a folyamat résztvevőinek egymáshoz való viszonyát; a közlőben a befogadóról, a befogadóban a közlőről meglévő állapotot, valamint a közlemény tartalmához való viszonyulást. Az emocionális elemek főként a közlés vokális eszközeiben (hangszín, hangerő, dallam stb.) fejeződnek ki, amelyek finom, differenciált hatások kifejezésére alkalmasak. Az érzelmi intelligencia a kommunikációban azzal is kifejeződik, hogy figyelemmel vagyunk a befogadó érzékenységére (de a közlőére is).

b/ A befolyásolás az a cselekvés ráhatás, amellyel a cselekvés, viselkedés valamilyen irányba való módosítására adunk indítékot. A mi esetünkben a befolyásolással valamire ösztönzünk valakit, amelynek iránya lehet pozitív (ösztönzés) és negatív(akadályozás). A befolyásolással mindig valamilyen változás, változtatás történik, amelynek iránya pozitív (kezdeményezés, ösztönzés) és negatív (akadályozás). A másokra való ráhatás a meggyőződés, beállítódás, attitűd, vélemény, viselkedés stb. megváltoztatására irányul. A befolyásolás során használt módszerek (közlés, gyakorlás) magukon hordják az emocionális hátteret is, vagyis csak milyensége, minősége ad az érzelmi intelligenciákról jelzést.

Fontos, hogy a másokra való hatással az azonosulást segítsük elő, helytelen a partnerünk behódolásra való késztetése. A befolyásolásnak fontos szerepe van abban, hogy képesek legyünk lendületet venni, tovább lendülni (fejlődni) és más lendületét segítsük kialakítani, további lendületét elősegíteni. A befolyásolásnál fontos, hogy annak tartalma, módja a másik fél érdekeit szolgálja, ezért az a célunk, hogy az érintett fogadja el a tanácsunkat, segítségünket. Az érzelmi intelligencia egy vetületét jelenti az, hogy a partner fogadásra kész-e, elfogadja, vagy sem támogató lépéseinket, megfogadja-e az általunk közölteket.

c/ A konfliktuskezelés

A konfliktus belső állapot, amelynek során a személyben a látszólag vagy ténylegesen össze nem egyeztethető, ellentétes erők, motivációk egyidejűleg hatnak. A konfliktus a személyközi (személyek közötti, interperszonális) és csoportközi viszonyokban jöhet létre, amikor az érintettek céljai, szándékai között van össze nem egyeztethető különbség (ellentét). A konfliktusok alapvetően a fejlődés mozgatórugói, hisz a konfliktus megoldás (általában) fejlődést, előre lépést eredményez. A konfliktus kezelésnél alapvetően abból indulunk ki, hogy a konfliktusban érintettek (általában) nem ellenségek, csupán érdekeik, véleményük eltérő. Alapvető tényezőként kell megfogalmaznunk, hogy a helyzetből annak megoldásakor minkét (minden) érintettnek pozitív módon kell kijönnie. Arra kell törekednünk, hogy a konfliktus kezelésénél ne a saját "igényünk" érvényesítésére törekedjünk, hanem a másiké is szerepet kapjon. Tudnunk kell meggyőzni, vagy okos kompromisszumot kötni. (A kompromisszum kölcsönösségen alapul, ugyanis nem más mint kölcsönös engedményekkel járómegegyezés.)

d/ Az irányítás (vezetés, vezérlés) esetében az első kérdés az, hogy mennyire vagyunk képesek a tudatos önvezérlésre. A másik, hogy az önirányításban érvényesül-e az önuralom, mennyire kap szerepet a viselkedésben, cselekvésben az érzelmi és az értelmi elem. Az előbb jelzett háttér határozza meg, hogy mennyire tudunk uralkodni önmagunkon, mennyire van összhang az értelem és az érzelem között. Képesek vagyunk-e másokat irányítani?

Mások irányításába való képességeinket befolyásolja az önirányításnak, önuralomnak a szintje. Már korábbiakban is szóltunk arról, hogy szükséges az érintett megfelelő ismerete ahhoz, hogy a másik személyre hatni tudjunk. Képesnek kell lennünk arra, hogy az irányításnál a partnerünk, munka-társunk személyiségének jegyeit megismerjük és a célt, a feladatot aszerint határozzuk meg. Képes-e azt megvalósítani, ezzel önmegvalósításának eléréséhez hozzájárulni.

Az irányítás egy bizonyos cél, törekvés megvalósítására szolgál, tehát azt kíséreljük meg, azt próbáljuk, hogy miként tudunk másokra hatni. Az eredményesség érdekében fontos, hogy a másik egyén, egy csoport (közösség) sérelme nélkül valósítsuk meg az irányító tevékenységet.

e/A kapcsolatépítés, együttműködés kölcsönösségen alapuló, egymást feltételező tényezők a társas kapcsolatok minden viszonylatában, ennek alapját a kölcsönösen elfogadott, működő értékrendszer képezi. A kapcsolatépítési képesség az érzelmi intelligencia meghatározó eleme, amely tartalmát önismeret, önuralom, empátia, motiváció, együttműködés és mások befolyásolásának képessége alkotja. A kapcsolatteremtés a munkahelyi (intézményi, szervezeti stb.) tevékenység kiindulópontja, de egyben az egyén teljesítményének is feltétele. Bármely típusú közösségben (közösséggel) való együttéléshez, a szükséges feladatok elvégzéséhez megfelelő kapcsolatok szükségesek. Kimondhatjuk, hogy legyen a szakmája kiválósága valaki, amennyiben nem tud kapcsolatot építeni, akkor nem tudja sikerre vinni tevékenységét, elfogadtatni eredményeit. Bátran kimondhatjuk, hogy a sikeres munka (és élet) fontos feltételét képezi kapcsolatépítés képessége.

Az érzelmi intelligencia másik szegmensét (területét) az együttműködés jelenti, hisz a kapcsolatot valamilyen közös tevékenység érdekében építjük ki, hozzuk létre. Az együttműködés mással, másokkal közösen, összhangban folytatott cselekvés; személyközi (interperszonális) folyamat, amelynek során az egyén a feladatok megvalósításával elégíti ki szükségleteit - másokkal összhangban. Az a cselekvés, amely valakivel közös tevékenységben valósul meg. Feltétele: a helyzet azonos értelmezése (megítélése); racionális gondolkodás; a bizalom; az azonos értékrendszer; állandó információcsere (interakció); és a visszacsatolás.

Ennek a két elemnek a megfelelő működéséhez kulturális alapok kellenek (vállalati, közösségi stb. kultúra), erre alapozva lehet kapcsolatot építeni, együttműködést megvalósítani.

f/A csapatszellem a különböző típusú közösségek (munkahely, szervezeti egység, intézmény) eredményes tevékenységének lékkörét meghatározó érzelmi intelligencia elem. Ezt meghatároz az, hogy képesek vagyunk-e önmagunk „feladása” nélkül, mások törekvéseit elfogadva, együttműködve dolgozni, tevékenykedni. Készek vagyunk-e a közösség hatásának átérzésére és az adott csoport iránti hűség megvalósulására.

A csapat egymást kiegészítő tudású (szaktudású) egyének csoportja, akik közös cél, teljesítmény iránt elkötelezettek és annak teljesítéséért kölcsönösen felelősnek érzik magukat. A különböző hátterű, tapasztalatú és személyiségű embereket hatékony, eredményes munkacsoporttá formáló szelem (csapatszellem) hatja át. A megfelelő szellemű csapat jellemzője:
~ Az egyetértés a magas szintű elvárásokban;
~ Az elkötelezettség a közös célok iránt;
~ A munkáért vállalt felelősség;
~ Az egyenes és nyílt kommunikáció;
~ A hozzáférhető információ mindenki számára;
~ A bizalom légköre;
~ A döntések támogatása;
~ A konfliktusokhoz problémamegoldó módon közeledés;
~ A folyamatokra, eseményekre való odafigyelés.

A csapatszellem megfelelő érvényesüléséhez egy sor az előbbiekben tartalomként funkcionáló képességre van szüksége minden érintettnek. Az érzelmi intelligencia ezen elemének működése az egyes képességek közvetlen és közvetett fejlesztésével biztosítható. Ehhez mind az EQ, mind az egyes képességek feltárására szolgáló tesztek előnyösen járulnak hozzá.

Az érzelmi intelligencia jellemző csoportjai, elemei bemutatásával a témakör gyakorlatban felhasználásának segítését kívántuk elérni. Nem tekintjük lezártnak az intelligencia elemei feltárásának, gyakorlati tevékenységbe „ültetésének” munkáját, kiemelten az érzelmi intelligencia és a vezetői tevékenység összefüggésének vizsgálatára, valamint a vezetők ennek alkalmazására történő felkészítésére.

Dr. Poór Ferenc
  • 2024.03.21recruiTECH 2024 A recruiTECH elsősorban HR vezetőknek, toborzóknak, toborzási vezetőknek, employer branding specialistáknak és learning & development szakembereknek szól, akik napi szinten küzdenek a toborzási céljaikért a munkaerőpiacon, akik keresik az új megoldásokat, melyek segítségével hatékonyabbá tehetik vállalatuk tevékenységét.info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.03.26Műegyetemi Állásbörze A Műegyetemi Állásbörze Budapest legnagyobb és legrangosabb álláskereső rendezvénye. 1995 óta képez hidat a munkaadók és potenciális munkavállalóik között. Rendezvényről rendezvényre több újítással, színesebb programokkal, felméréssel és számos csatornával is találkozhatnak az érdeklődők.info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.03.27Átfogó projektmenedzsment képzés IPMA és PMI alapokon Klasszikus projektmenedzsment képzés - átfogó, gyakorlati program, egyéni mentorálással.info button Részletek ticket button Jegyek
  • 2024.04.04Six Sigma Black Belt képzés 9 napos gyakorlatorientált, intenzív képzési program, amely készségszintre fejleszti a résztvevőket a 6 Sigma ismeretek elsajátításában, alapoktól a Green Belt ismereteken át magas szintű hatékonyságjavító projektek megvalósításáig. info button Részletek ticket button Jegyek
További cikkek
Az X, Y és Z generációs HR szakemberek munkamotivációjának vizsgálata

Mennyiben tér el a különböző generációk motivációja a munkát illetően? Sok kutatás igyekezett erre a kérdésre választ találni, azonban a HR... Teljes cikk

Vezetői kompetenciák vizsgálata

Vajon a sikeres szervezeteket, sikeres vezetők irányítják? Milyen képességekkel, kompetenciákkal kell rendelkeznie egy sikeres vezetőnek? A vezetői... Teljes cikk

Elkészült a tipikus magyar vállalkozó portréja

Rózsaszín öltönyös? Lesötétített autóval jár? Baseballsapkás? Mobilozik? Sok sztereotipikus kép él a magyar vállalkozókról a fejekben. A BGE... Teljes cikk