Ezért veszi el az állam, ami az alkotmány szerint visszajárna"/>
Megjelent: 7 éve

Ezért veszi el az állam, ami az alkotmány szerint visszajárna

Az egykori nyugdíjpénztári tagok nem kaptak vissza minden pénzt, ami nekik járt volna, az ombudsman szerint ez alkotmányos alapjogot sért. Az NGM máshogy látja: szerintük méltányos volt a vagyonátadás, például az adókedvezményt sem kérték vissza.

Az állam pont azokat hozta hátrányos helyzetbe, akik plusz pénzt tettek volna félre a nyugdíjas éveikre. Utánajártunk mi lett a tagdíj-kiegészítések hozamával, úgy néz ki ezt a pénzt bukták azok a pénztártagok, akiknek járt volna.

A magánnyugdíjpénztári államosítás illetve az azzal együtt járó reálhozam-kifizetés miatt két magánszemély fordult a pénzügyi felügyelethez és a nyugdíjvédelmi megbízotthoz korábban. Kérdéseikre nem kaptak megnyugtató választ, ezért Szabó Mátéhoz, az alapvető jogok biztosához fordultak, a törvényalkotó ugyanis a nyugdíjreform hevületében megfeledkezett az egyéni tagdíj-befizetéseken elért hozam kifizetéséről, a jogszabályok értelmében az a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alaphoz (NYACSA) került végül: vagyis lenyelte az állam. Kérdéseinkre az érintett szaktárcáktól első körben mi sem kaptunk érdemi választ. Utánajártunk, mi lesz azokkal a nyugdíjpénzekkel, ami az ombudsman - és az Alaptörvény - szerint járna az egykori pénztártagoknak. Mi történt az elmúlt három hónapban? Cikkünkből kiderül, miért gondolja a nemzetgazdasági tárca, hogy nem jár vissza az egykori tagoknak az a pénz, ami az alaptörvény szerint igen.

Az a fránya matematika

Mint azt a Privátbankár az ombudsman hivatalától megtudta, az egyik panaszos először a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (PSZÁF) fordult, ahol arról tájékoztatták, nem tudnak róla, hogy a vonatkozó jogszabályokat megváltoztatnák - vagyis a kérdéses pénz marad az államnál. Az államadósság GDP-ben való elszámolását korábban alma-körte hasonlattal leíró nyugdíjvédelmi kormánybiztos, Selmeczi Gabriella pedig a panaszos beadványára azt felelte: "a tagdíj-kiegészítések befektetéseiből elért hozamot nem lehet matematikailag pontosan kiszámítani". Az évtizedekre szóló befektetéseket kezelő nyugdíjpénztáraknak amúgy máig napi szintű lebontásban kell követniük az általuk kezelt vagyon alakulását.

Az ombudsmani vizsgálat meg is állapította, hogy Selmeczi Gabriella érvelése több sebből vérzik. Először is azért, mert amennyiben ismert a kötelezően befizetett tagdíj és az önkéntes tagdíj-kiegészítés aránya, továbbá ezek összegének a teljes hozama, akkor ezekből az adatokból következtetni lehet az önkéntes tagdíj-kiegészítés hozamára. Másodsorban pedig a számítási nehézségek nem írhatóak egyértelműen az érintettek hátrányára. A pénz ugyanis akkor is jár nekik, ha nehéz kiszámolni, hogy pontosan mennyi is az annyi.

Mit vizsgált a biztos?

Szabó Máté egészen pontosan a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (Mpt.) és a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvény (Nyatv.) szemszögéből vizsgálta, hogy sérül-e a tulajdonhoz való alkotmányos alapjog.

Az Alaptörvény - XIII. cikk (1) és (2) bekezdés - a tulajdonjog kapcsán így fogalmaz : "Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár. Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet".

Az ombudsman január végi vizsgálata megállapította azt is, hogy az egyéni tagdíj-kiegészítés és az azután járó hozam szintén az alaptörvény védelme alatt állnak, azokat önkényesen elvonni nem lehet. A biztos ráadásul felhívja rá a figyelmet, hogy a 2010-ben elfogadott "szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításáról" szóló törvény a egyéni befizetésen alapuló tagdíj-kiegészítés esetében az alaptörvénynek megfelelően, a tulajdonjogot tiszteletben tartva járt el, hiszen azt visszautalta az egykori pénztártagoknak. Ennek fényében pláne érthetetlen, hogy a törvényalkotó miért kezelte külön a tagdíj-kiegészítést és az azon képződött hozamot.

Ilyen alapon nem lehet növelni az állami bevételeket

A Privátbankár által megszerzett ombudsmani jelentés egészen pontosan így fogalmaz: "A tagdíj-kiegészítések azok teljes hozamukkal együtt a pénztártag magántulajdonát képezik. Ennek jogszabályi elvonása nem vonható a közteherviselési kötelezettség körébe". A jelentésben az is szerepel, hogy "a tulajdonhoz való jog korlátozásának nincs alkotmányjogilag értékelhető, legitim célja, önmagában ugyanis az állami bevétel növelése nem szolgáltathat alapot a tulajdonhoz való jog által védett jogosultság korlátozásához, erre az Alaptörvény keretei között nincs lehetőség".

Béla rosszul döntött - de honnan kellett volna tudnia?

Mit is jelent a fenti probléma a gyakorlatban? Vegyünk egy fiktív személyt, Privát Bélát, aki 10 évig fizette a magánnyugdíjpénztárába a kötelező tagdíjat. Béla az adókedvezmény és a hosszú távú öngondoskodás vezérelte felelős előrelátás miatt úgy dönt, év végi bónuszát tagdíj-kiegészítésként a pénztárába fizeti be önkéntes alapon minden évben. Ezt a pénzt is a kasszája kezeli, azon jó esetben hozam képződik, akárcsak a kötelező befizetésein. Bélánkat elkapja a nyugdíjreform lendülete és úgy dönt, hogy az állam jobban tud vigyázni nyugdíjára, azért él a "lehetőséggel", és a társadalombiztosítást választja, innentől minden nyugdíjjáruléka ide megy. Ezzel együtt az állam visszaad Bélának minden pénzt, a reálhozamot, sőt, még a tagdíj-kiegészítést is, vagyis emberünk azt is hiheti, pénzénél van. És itt van a nagy bökkenő. Mert az egyéni tagdíj-kiegészítésen képződött hozamot emberünk nem kapta meg. Vajon jól gondolkozott Béla, amikor úgy döntött, hogy az államilag is támogatott hosszú távú öngondoskodási formában helyezi el a pénzét? Utólag úgy tűnik, hogy nem. Hiszen ha egyszerűen csak bankbetétbe rakta volna, akkor 10 év után nem bukta volna e befektetésnek a "hozamát", vagyis a kamatot. De Bélánk még akkor is jobban járt volna, ha önkéntes nyugdíjpénztárba viszi a pénzét (itt is van állami támogatás, kamatadó sincs rajta). Sőt, Bélánk még akkor is jobban járt volna, ha fogja a bónuszát és minden évben elrejti a párnacihába - így legalább az infláció ette volna meg megtakarításának egy részét, nem pedig az állam. Utólag persze okos az ember - de honnan kellett volna tudnia, hogy a hozam egy részét nem kapja vissza?

A szaktárcák mélyen hallgattak

Az alapvető jogok őre még januárban megállapította tehát, hogy a tulajdonhoz való alkotmányos jog sérült, így felkérte az emberi erőforrás-minisztert és a gazdasági tárca vezetőjét, hogy a vonatkozó jogszabályok módosításával köszörülje ki a csorbát.

A minisztériumoknak 60 napon belül "érdemi választ" kell adniuk az alapvetőjogok biztosának a megtett vagy tervezett lépésekről, vagy az üggyel kapcsolatos álláspontjukról - tudta meg a Privátbankár Bassola Esztertől, az ombudsman szóvivőjétől még korábban. Ezt tehát azt jelenti, hogy a szaktárcák már akkor eleget tesznek törvényi kötelezettségüknek, ha egyszerűen csak közlik a véleményüket, az ombudsman ugyanis nem kötelezheti őket jogszabály-módosításra.

Még március elején megkerestük a két szaktárcát, hamar kiderült, kormányzati szinten az üggyel a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) foglalkozik. A sajtóosztály akkor arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy egyelőre nincs meg a válasz, dolgoznak rajta, ha lesz érdemi előrelépés az ügyben, tájékoztatnak minket. És szépen, csendben el is telt az április... Az NGM-nek amúgy március 27-éig kellett volna válaszolnia az ombudsmannak.
Egy magát megnevezni nem kívánó minisztériumi forrás hívta fel rá a Privátbankár munkatársának figyelmét május elején, hogy a szaktárca ugyan késve, de reagált a biztos januári jelentésére. Mivel a jelentést követő 60 napban semmilyen jogszabályi változtatást nem készítettek elő a Nádor téren, így sejthető volt az NGM válasza, a kérdés csak az volt, mivel tudják megindokolni? Íme. (Cikkünkhöz csatoljuk az ombudsmani jelentést és a szaktárca pontos válaszát is, a lap alján tovább lapozva mindkét dokumentumot megtalálják)

Nem egyértelmű, mi volt a tagok tulajdona és mi nem?

Az NGM nem osztja az ügyben az ombudsman álláspontját - tudtuk meg a tárca sajtóosztályától, hogy mit is tartalmaz a pár hete a biztos hivatalának megküldött válasz. Mint a szaktárcánál a Privátbankár kérdésére elmondták: "a biztos jelentése szerint arra alapozva jár vissza a tagdíj-kiegészítés hozama, hogy a kiegészítést önkéntes alapon fizették be a tagok", a szaktárca "ettől eltérően látja a problémát" és úgy gondolják, hogy az "önkéntes jelleg önmagában nem indokolja a jelentésben szereplő következtetéseket".
Az ombudsman jelentése ennek kapcsán annyit állapít meg, hogy mind a tagdíj-kiegészítés, mind pedig annak hozama (mint a kiegészítés után járó "közjogi váromány") az Alaptörvény XIII. cikkének védelme alatt állnak - ezt erősítik amúgy a korábbi alkotmánybírósági határozatok is. Ahogy már említettük, az ombudsman itt megjegyzi, hogy ugyanezt az elvet követve rendelkezett a kifogásolt jogszabály (Nyatv. 7. § c) pontjának utaló szabálya) a tagdíj-kiegészítések visszautalásáról. Ezek szerint a jogalkotó nem következetes annak megítélésben, hogy mi számít az egykori pénztártag tulajdonának, és mi nem.

Azok jártak jól, akik nem fizettek be külön tagdíj-kiegészítést

Az NGM szót sem ejt arról, hogy a kérdéses összeget ki lehetett-e számolni vagy sem, ahogyan arra korábban a nyugdíjvédelmi kormánybiztos utalt. Azt viszont kiemelik, hogy a kötelező és az önkéntes befizetéseket egyaránt terhelte a tagdíjarányos működési és a vagyonarányos befektetési költség, ezt az állam ugyanakkor senkitől sem vonta le (aki visszalépett), így ez "egyfajta hozamátalánynak tekinthető", magyarázza az NGM.

Ezt ugyanakkor azok is "megkapták", akik önkéntes alapon nem fizettek be nyugdíjcélú plusz összegeket, vagyis a tárca érvelése itt (is) kissé visszás: ha ugyanis a külön pénzt befizetőket így akarták "kárpótolni", akkor adódik a kérdés, hogy miért nem vonták le ezt a költségelemet azoktól, akik semmilyen egyéni befizetéssel nem gyarapították félretett pénzüket? Magyarán: így azok jártak jól, akik nem tettek hozzá semmit a nyugdíjpénztári forintjaikhoz: ők ugyanis ugyanúgy kaptak "hozamátalányt", mint azok, akik most azt mondják, visszajárna nekik a kiegészítés hozama.

Ez a "hozamátalány" amúgy jogszabályi szinten sehol sem jelenik meg, külön ugyanis erről a jogalkotó nem rendelkezett egyáltalán - sem korábban, sem pedig az ombudsmani vizsgálatot követő 60 napban, pedig erre nyilván lett volna lehetőség.

Örüljenek, hogy nem kaptak kevesebbet

Az NGM álláspontja szerint ráadásul azzal, hogy az állam lemondott az egyéni tagdíj-kiegészítéshez járó adókedvezmény utólagos visszaigényléséről a tagok vonzatában, még "kedvezőbbé tette a tag számára az elszámolást" a társadalombiztosításba való visszalépés esetén (arról nem szól a minisztériumi válasz, hogy a kiegészítéshez nem minden esetben járt adókedvezmény). Az adókedvezmény célja nyilvánvalóan az volt, hogy még jobban támogassák a hosszú távú öngondoskodást állami oldalról. Ezzel szemben az egykori tagoknak most azzal kell szembesülniük, hogy örülhetnek, hogy mindezt az állam nem vonta el tőlük utólag.

Az egykori tagok tehát nem kapják vissza a tagdíj-kiegészítés után járó hozamot, a jogszabályi háttérből és a szaktárca válaszából az derül ki, hogy azért nem, mert az állam azt nem tekinti a tagok tulajdonának. Az NGM ez ügyben nem is tervez jogszabály-módosítást.

"Méltányos és ésszerű"

A minisztérium szerint a "megközelítésbeli különbség abból is fakad, hogy az ombudsmani jelentésben foglaltakkal ellentétben a társadalombiztosítási rendszerbe történő visszalépésekkel összefüggésben alkalmazott elszámolási mód az érintettek számára ésszerű és minden korábbi szabályozásban foglaltaknál méltányosabb volt". Az ombudsman érveléséből ugyanakkor korántsem az derül ki, hogy azért találta alkotmányellenesnek ezt a lépést, mert az egykori tagok visszaléptetése "méltányos" és "ésszerű" lett volna. A jelentés ugyanis kizárólag jogi szempontból vizsgálta az ügyet.

Az NGM válasza után ismét megkerestük a biztos hivatalát, ahol a Privátbankárnak úgy nyilatkoztak, hogy továbbra is fenntartják a jelentésben leírt álláspontjukat.

Hol van a legitim cél?

A minisztérium által a Privátbankárnak megküldött válaszokat továbbra sem adnak megnyugtató feleletet az alkotmányos aggályokra. Legfőképpen arra nem, milyen legitim céllal tudja magyarázni az állam, hogy a magántulajdonhoz fűződő jogot ebben az esetben szűkítette?

Az is nehezen érthető, hogy ha rendelkezésre állt és ma is rendelkezésre áll minden számadat, akkor a pénztári vagyon átadásánál, miért nem végeztek pontosabb leltárt? Nehezen magyarázható - jogi szempontból meg pláne - a tagdíj-kiegészítés lenyelése azzal, hogy az állam meg lemondott a vagyonkezelés díjáról illetve az adókedvezmény visszaigényléséről. Ettől ugyanis a tulajdonhoz való jog még ugyanúgy megilleti az állampolgárokat (más kérdés, hogy az állami adókedvezmény utólagos elvonása is újabb aggályokat vethetett volna fel).

Alkotmánybíróság

Bassola Eszter, az alapvető jogok biztosának szóvivője a Privátbankárnak elmondta, hogy az ombudsman súlya és presztízse miatt az általuk vizsgált szervek az esetek 70 százalékában eleget tesznek a biztos jelentésében foglalt kéréseknek.
Ebben az esetben a gazdasági tárca még a válaszadási határidőből is kicsúszott. A szóvivőtől megtudtuk, hogy mivel az ügy érinti a költségvetést, ezért a biztos nem fordulhat vele az Alkotmánybírósághoz. Az egyetlen eszköze innentől, hogy éves jelentésében ezt az Országgyűlés elé tárja, Szabó Máté legközelebb jövő januárban készít beszámolót a T. Háznak.

Akik viszont ezek után is úgy érzik, hogy jogsérelem érte őket, már csak az Európai Bíróságban bízhatnak, ide is csak akkor fordulhatnak, ha idehaza már minden jogorvoslati lehetőséget kimerítettek.

Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan összesítés, melyből kiderülne, pontosan mennyi pénzről is van szó, elképzelhető, hogy a vagyonarányos kezelési díj és az adókedvezmény levonása után is lenne olyan egykori tag, akinek még így is maradna a tagdíj-kiegészítésen nyert hozamából, de ezt adatok híján pontosan nem tudhatjuk. Az ügy azonban túlmutat a számokon: az államilag támogatott, hosszú távú öngondoskodási befektetési formák kapnak ezzel hatalmas pofont.

Hova rakja majd a pénzét ezután Privát Béla, ha az állami tb-rendszer mellett is szeretne félre tenni a nyugdíjas éveire úgy, hogy ezúttal megkapja majd a teljes hozamot is?
  • 2020.09.24Adókonferencia Jöjjön el a SALDO Adókonferenciájára és ismerje meg az új TB törvény szabályait, valamint a külföldi partnereivel kötött szerződések ÁFA előírásait! Szerezzen biztos tudást, kreditpontokat, tájékozódjon szakértőinktől. Országosan 7 helyszínen várjuk. Részletek Jegyek
  • 2020.10.06Vigyázz, jönnek az ellenőrök! Az ellenőrzésektől mindenki tart. Sok esetben azonban nem könnyű magunkat kiismerni a jogszabályok és az ellenőrzési folyamatok útvesztőjében. Ebben az eligazodásban szeretnénk segíteni olyan szakértőkkel, akik az ellenőrzések napi gyakorlatára látnak rá. Részletek Jegyek
Follow hrportal_hu on Twitter
További cikkek
Meghosszabbodik a hitelmoratórium a munkanélküliek és a közfoglalkoztatottak számára

A háztartásoknak nyújtott hitelmoratóriumot bizonyos társadalmi csoportok esetében 2021. január 1-jétől további hat hónapig meghosszabbítják -... Teljes cikk

Ismét 4,5 millió felett van a foglalkoztatottak száma

Július óta folyamatosan csökken a munkanélküliek száma - derül ki a KSH adataiból. Teljes cikk

Orbán Viktor: ismét munkaerőhiányra kell felkészülni

A miniszterelnök szerint a külföldiekre alapozott budapesti turizmus szenvedni fog. Teljes cikk