Így fényezd magad óvatosan a munkahelyen - karriert érhet

Az önmarketing túldimenzionálva nagyképűnek hat és visszafelé sül el. A túlságosan szerények viszont könnyen színtelenné, súlytalanná válhatnak a munkahelyen. Ami biztos: a teljesítményértékelő beszélgetés és a meetingek mindig kézenfekvő alkalmak az önmarketingre. Bemutatjuk, hogyan csináld.

A munkahelyi önmarketing még mindig a legrázósabb karrierépítési kérdések közé tartozik. Nem csak a tévhit, hanem a félreértés is rengeteg a témában. Míg egyesek egyfolytában nyomasztják a munkakörnyezetüket túltengő ambícióikkal, mások még akkor is csendben meghúzódnak a háttérben, amikor valóban lenne okuk büszkének lenni a teljesítményükre. Ez, az egész társadalomra jellemző félreértés az önmarketing körül viszont nem ma kezdődött - sokkal inkább a munkavállalók neveltetésére vezethető vissza. Igaz, inkább az önmarketing fontosságáról tudomást venni sem akarók vannak túlsúlyban a karrierjüket tervezgetők között...

"Ne dicsekedj, fiam!" - a szülők is felelősek

"A kultúránkba évtizedek óta mélyen beágyazódott, hogy nem nagyon veszik jó néven a sikerek felemlegetését, az eredményes munka összegzését. Szinte az élet minden területén ezt tapasztaljuk: erre szocializálnak az oktatási intézmények, a pedagógusok, a környezet, de gyakran még a szülők is, akik a jó teljesítményüket elújságoló gyermeküket egyből a "Ne dicsekedj, fiam!" fordulattal próbálják meg lecsillapítani. Emellett ráadásul úgy vélik: a valós teljesítményeknek, eredményeknek nincs szüksége önmarketingre. Hanem a szorgalom és annak eredménye majd úgyis magától értetődő lesz mindenki számára - tehát csendben, szorgalmasan dolgozni egyenes út a munka elismertetéséhez. Csakhogy ez hosszú távon gyakran azt eredményezi, hogy még a valós szakmai sikerekről beszámolni vágyókat, jogos elismerést igénylőket is elbátortalanítja. Senki nem ejt szót szívesen az érdemeiről, ha a közvélekedés ezt nagyképűségként értékeli "-ad magyarázatot a munkavállalók visszafogottságára Szatmáriné Dr. Balogh Mária munka- és szervezetfejlesztő szakpszichológus.

Nem biztos, hogy azt látja a főnök, amit mi gondolunk

Ezzel viszont egy baj van. Méghozzá az, hogy ma már nem elég pusztán jónak, ügyesnek lenni, azt meg is kell mutatni - már ha a munkavállaló tényleg reális elismerést vár az eredményeiért cserébe. "Egy munkahelyi csapatban természetszerűleg sok ember sokféle feladatot végez, ami leköti a figyelmet, ráadásul mindenkit komoly információ-túlterhelés is ér a munkavégzés során. Az általunk komolynak gondolt erőfeszítések sem mindig esnek egybe a kollégánk, vezetőnk által látottakkal. Mindenki másként észlel, nem ugyanazt látja egy vezető, mint amit a munkatársa hisz róla. Ez az észlelési különbség félreértésekre és sértődéshez vezethet."

Maradj a tényeknél

De mi a megoldás? Először is, nem kell megsértődni, ha más a kollégák észlelési módja! Ehelyett inkább törekedjünk szakmai eredményeink reális, tényszerű bemutatására! Nagyszerű alkalom lehet például erre egy féléves-éves teljesítményértékelő beszélgetés a vezetővel - ahol konkrét tényekkel, adatokkal, számokkal is alá tudjuk majd támasztani az elért sikereket. Erre mindig precízen, alaposan készüljünk fel. Készítsünk előzőleg konkrét, átgondolt összegzést otthon például az elmúlt évről vagy a kiértékelni kívánt időszakról egy táblázatban, hogy mit tettünk, mi lett az eredménye, esetleg mit tanultunk belő, mit változtatnánk.

Tekintsünk vissza, gondoljuk át és ha kell, vonjuk le a szükséges tanulságokat. Ez a felkészülés segít abban, hogy ne a helyszínen eszünkbe jutott, szubjektív benyomásokra és élményekre támaszkodjunk a beszélgetéskor. "Az ilyen tudatos, átgondolt önmarketing gyakran még a felettest is meglepi, mert a munkavállalók a szükségesnél ritkábban élnek vele. Jó esetben akár kinevezés, előléptetés, egy rég várt képzés, tanfolyam elnyerése is lehet az eredménye"-mondja a szervezetfejlesztő szakpszichológus.

Így viselkedj meetingen

Legalább ennyire meghatározó elem a megszólalás mennyisége és minősége a meetingeken. Az önmarketing nagyzoló félreértelmezése - azaz az egyfolytában villogó, mindenkinél, mindig, mindent jobban tudó, indokolatlanul is állandóan felszólaló, a mondandót bő lére eresztő "túl sok" - viselkedés kerülendő. Ez vezetők és a kollégák szemében egyaránt visszatetszést szül és kontraproduktív. A felszólalások hossza is kényes pont lehet: visszaüt, ha valaki például kétszer annyit beszél, mint a többiek. (Ez alól mentség, ha épp adott téma szakértője az illető.) A másik véglet már a felesleges álszerénység: ha van jó ötletünk, semmiképp ne hallgassunk róla Ha pedig pozitív, támogató jelleggel osztják meg a jó ötleteket, a többiek is könnyebben elfogadják - miközben a kolléga is sikeresen építheti a róla kialakult képet. Természetesen mindez függ a helyi szokásoktól, kultúrától is, hogy hogyan értelmezik a munkatársak a spontán szereplést.

Takács Gabriella