Mit tehetsz a netfüggőség ellen?

Egy vállalati középvezető például büszkén húzta ki magát, amikor irodai nettilalmat vezetett be, ”munkaidő alatt se net, se közösségi oldal!” felkiáltással. Ez látszólag működött. Egy darabig. Csakhogy az online világot lételemének tekintő korosztály tagjai az első adandó alkalommal elkezdtek kiskaput keresni. Inkább titokban az íróasztal alatt neteztek okostelefonról - és amint lehetett, felmondtak, munkahelyet váltottak. A kategorikus tiltásnak így semmi értelme. Sőt számos szakmában nem is életszerű: nehéz lenne például elképzelni online marketingest vagy közösségimédia-kommunikátort internet nélkül.

Mikor kezdjünk el gyanakodni?

”Az információdömpinget eddig sem volt csekély kihívás okosan kezelni. Az okostelefonok - amelyek hatására a weboldalról weboldalra, infóról infóra és linkről linkre lépegetés lehetősége akár a buszon, a járműre várva vagy a hipermarket kassza-sorában álldogálva elérhetővé vált - csak fokozták ezt. Nyilván az eszközök a használat céljának megfelelően hasznosak, fontosak. De jó okunk lehet gyanakodni függőségre, ha az én-határok teljesen feloldódnak a virtuális térben. Ha már kényszert érzünk minden egyes információ befogadására, de ezzel párhuzamosan már a kiposztolásukra is. Egyszerűbben fogalmazva: ha nem tudunk önuralmat gyakorolni az internethasználatban, ha kiesett a kezünkből az irányítás” - mondja a pszichológus.

Ha 20 másodpercenként kell új online inger

Intő jel lehet például, ha a nethasználó munkavállaló képtelen odafigyelni, koncentrálni a munkahelyi feladatokra és elmélyülni azokban a minőségi munkavégzés érdekében, ha nem éri legalább 10-20 másodpercenként újabb és újabb netes inger. De az is, ha már az ebédidő vagy akár egy kávészünet erejéig se hajlandó felállni az íróasztalától. Vagy ha épp álláskeresőként, munkanélküliként az álláskeresésre hivatkozva kezd el böngészni az interneten. Ám végül annyira magával ragadja a netes infóáradat, hogy valójában már szó sincs munkakeresésről és a tényleg célravezető állásportál-böngészésről. Helyette viszont a hajnal is a közösségi média előtt ücsörögve, az ismerősei legkülönfélébb célú posztjait pásztázva találja.

Ebédszünetet ne a monitor előtt

”Akkor használja valaki hatékonyan az internetet, az okostelefont munkaidőben és mentes a függőségtől, ha az eszközök közreműködésével értékteremtés történik - és akkor, ha azonnal és gördülékenyen, zökkenőmentesen tud váltani az online és a reális világ között.

Épp ezért javasolt a például irodákban dolgozóknak, hogy az ebédszünetet ne a monitorok előtt töltsék - ehelyett ebédszünetben inkább mozduljanak ki néhány percre az irodából. Ha tehetik, ha megoldható, inkább sétáljanak pár percet az iroda udvarán. Vagy ha van közös ebédlő, a felszabaduló perceket fordítsák a kollégákkal közös étkezésre, kapcsolatépítő small-talk-okra.  De érdemes kihasználni ezt az időt a nem szorosan a munkához kapcsolódó, de fontos magántelefonok intézésére is. Amit értelemszerűen ne e-mailben, Facebook privát üzenetben, chaten, hanem hagyományos telefonbeszélgetésben tegyünk. Ha pedig a szabadidőnkön szeretne teljesen eluralkodni az internet, akkor tudatosan válasszunk helyette más programokat: például sétáljunk, sportoljunk, olvassunk, építsük személyesen is a kapcsolatainkat és gondoljuk át, milyen egyéb tevékenységektől vette még el az internet az időt. Sokat segíthet az is, ha tudatos tervet készítünk arról, hogy egy munkanap folyamán mit tervezünk elvégezni a neten - de arról is, mennyi időt töltünk majd nélküle és mivel. A naplózás sokaknál meglepő eredményt hoz.”

Koncentráljunk tudatosan a jelenre, a valódi életben

És itt az ideje elmélyedni a mostanában egyre divatosabb mindfulness - azaz a tudatos jelenre koncentrálás - művészetében is. Amiben egyáltalán nincs semmi misztikus: ”csak” annyi, hogy megtanuljuk újra átélni és értékelni a neten kívüli világ kézzelfogható értékeit. Például a finom cukrászsütemények ízét, a sétát a ligetben vagy egy hangulatos vacsoráét a barátokkal.