Tízből négy férfit zavarna, ha női főnöke lenne

A Humán Rent Európa Csoport folyamatosan elemzi és értékeli a munkaerő-piaci folyamatokat, ezúttal mélyreható kutatással vizsgálta a nőket érő munkaerő-piaci diszkriminációról uralkodó véleményeket a társadalomban.

A többség szerint a nőknek nehezebb karriert csinálni

A megkérdezettek több mint fele szerint legalábbis nőként nehezebb vezető szerepbe kerülni, mint férfiként. A válaszadók mindössze 20 százaléka tartja úgy, hogy ez inkább vagy egyáltalán nem igaz, és 22 százalék azok aránya, akik úgy vélik, az állítás igaz is meg nem is.

Jelentős a különbség a probléma megítélésében a férfiak és nők között. Előbbiek 46, utóbbiak 61 százaléka ért egyet azzal, hogy a nőket hátrányok sújtják a munka világában. A probléma létét nem ismeri el a férfiak negyede.

A kérdezettek iskolai végzettsége nagyban befolyásolja véleményüket. A diplomások között a legnagyobb azok aránya, akik szerint van igazság az állításban, 62 százalékuk tartja azt inkább igaznak. A szakmunkásokat leszámítva (köztük is 49 százalék) az összes csoportban több mint 50 százalék azok aránya, akik ezt a véleményt osztják.

A nőknek választaniuk kell család és karrier között

A kutatás két szempontból is vizsgálta az anyaság és a családalapítás, illetve a munkaerő-piaci érvényesülés összeegyeztethetőségének problémáját. Arra a kérdésre, hogy a gyermekvállalás után munkába visszatérő nők jobb, vagy rosszabb munkaerőnek számítanak, mint gyermekvállalás előtt, a válaszadók 62 százaléka felelte azt, hogy rosszabbnak, és csak 7 százalékuk szerint válnak jobbá. A megkérdezettek 26 százaléka szerint nincs változás.

A válaszokat nagyban befolyásolja a településméret: minél kisebb településen lakik valaki, annál valószínűbb, hogy a "rosszabb" opciót választja. A településméret növekedésével párhuzamosan növekszik azok aránya, akik szerint a gyermekvállalás nem befolyásolja a női munkavállalók munkaerő-piaci megítélését.
Az iskolázottság szintén jelentős hatással van a vélekedésekre. A legfeljebb általános iskolai vagy szakmunkás végzettséggel rendelkezők nagyobb része ítéli meg negatívan a helyzetet, 64, illetve 67 százalékuk választotta a "rosszabbnak" kategóriát. Közöttük vannak a legkevesebben, akik szerint egy nő jobb munkaerővé válik gyermekvállalás után, arányuk mindkét csoportban 4 százalék, míg az érettségizettek és diplomások 12 illetve 10 százaléka volt ezen a véleményen.

A női munkavállalás és az anyaság közötti kapcsolat feszültségeit jellemzi, hogy a megkérdezettek többsége szerint a kettő csak nagy áldozatokkal vagy egyáltalán nem egyeztethető össze egy nő életében. A megkérdezettek 51 százaléka van azon a véleményen, hogy jelentős áldozatot kell hozni valamelyik területen. A válaszadók 34 százaléka véli úgy, hogy a két feladat teljesen vagy kisebb áldozatok árán összeegyeztethető, 12 százalékuk szerint pedig egyáltalán nem lehet mind a kettő szerepnek eleget tenni.

A válaszok megoszlása erős összefüggést mutat a lakóhellyel. A fővárosiak és a megyeszékhelyen élők közt vannak legtöbben, akik szerint kisebb áldozat árán is lehetséges egyszerre családanyaként és dolgozó emberként is helytállni - arányuk 40, illetve 38 százalék. A nem megyeszékhely rangú városok és a községek lakói szinte azonos mértékben gondolják úgy, hogy nagy áldozatot kell hozni vagy a karrier, vagy az anyaság területén, előbbiek 55, utóbbiak 54 százaléka van ezen a véleményen. A megyeszékhelyen lakók közt válaszolták legtöbben, hogy egyáltalán nem lehet összeegyeztetni a nők családanyai szerepét és karrierjét, 17 százalékuk választotta ezt a lehetőséget.

Erős előítéletek

A magyar társadalom még mindig erős előítéletekkel viseltetik a dolgozó, és különösen a vezető munkakört betöltő nőkkel kapcsolatban. A megkérdezettek nemtől függetlenül fontos szempontnak tartják egy nő karrierjére nézve megjelenését. A válaszadók között többségben vannak, akik szerint a nők karrierjében megjelenésüknek nagy, vagy kizárólagos szerepe van. 63 százalékuk van ezen a véleményen, míg mindössze 14 százalékuk gondolja azt, hogy ez csak kis, vagy semekkora szerepet sem játszik.

Szintén fontos, kedvezőtlen előítéletekről tanúskodik a nők főnöki szerepkörével kapcsolatos idegenkedés. Arra a kérdésre, hogy mennyire zavarná, ha munkahelyén egy női főnöktől kapna utasításokat, a válaszadók 76 százaléka választotta az "egyáltalán nem" kategóriát, és a megkérdezettek mindössze 23 százalékát érintené rosszul egy ilyen szituáció. Ugyanakkor igen nagy a különbség a megkérdezettek neme szerint. A férfiak szignifikánsan nagyobb arányban - tízből négyen - felelték azt, hogy zavarná őket egy ilyen helyzet, mint a nők; utóbbiak kilenctizede számára egy női főnök egyáltalán nem jelentene gondot.

A fővárosiak a leginkább előítéletesek ebben a kérdésben. Minél kisebb településen él a kérdezett, annál valószínűbb, hogy egyáltalán nem zavarná, ha egy női főnöktől kapna utasításokat, a községben élők 81 százaléka van ezen a véleményen, míg a budapestiek 62 százaléka választotta csak ezt a lehetőséget. A fővárosiak között a legnagyobb azok aránya, akiket rosszul érintene, 36 százalékuk tartozik ebbe a kategóriába.

A teoretikus helyzet megítélése függ az iskolázottságtól is, a szakmunkások körében a legnagyobb azok aránya, akiket zavarna, ha női főnök utasítaná őket. A maximum nyolc általánost elvégzettek legkevésbé érzékenyek erre a kérdésre, 82 százalékukat egyáltalán nem zavarná ugyanez. Az érettségizettek 79 százalékát, a diplomások majdnem háromnegyedét, 73 százalékát nem zavarná, ha egy nő irányítaná munkájukat.

Kinek a problémája?

A közvélemény-kutatás a nemek közötti jelentős különbségekre derített fényt annak megítélésében is, hogy mennyire tartják súlyos problémának a nemek közötti bérkülönbségek kérdését. A válaszadók 16 százaléka nem tartja fontos kérdésnek, hogy a nők kevesebbet keresnek-e férfi kollégáiknál, míg 46 százalékuk tulajdonít neki nagy jelentőséget. 34 százalékuk véli úgy, hogy a kérdés nem lényegtelen, de csak kicsit tartják azt fontosnak.

A nemek szerinti megoszlásból kiderül, hogy a férfiak 19, a nők 13 százaléka tartja lényegtelennek a kérdést, míg a szebbik nemhez tartozók 57 százaléka gondolja azt nagyon fontosnak. A férfiaknál ugyanez az arány 35 százalék. A nők 28, a férfiak 41 százaléka véli úgy, hogy a kérdés csak kicsit lényeges.

Vállalati és nemzetgazdasági szinten is fontos kérdés

A Humán Rent Európa a kutatással szeretné ráirányítani a figyelmet erre a fontos társadalmi-gazdasági kérdésre, amelyről a gazdasági nehézségek közepette sem szabad megfeledkezni. A diszkrimináció, amikor lényegében lemondanak a munkatársak egy csoportjának tehetségéről, mind vállalati, mind nemzetgazdasági szinten a hatékonyság, a termelékenység ellen hat. Válságos időkben tehát még inkább ügyelni kell az esélyegyenlőség, de legalább az egyenlő bánásmód követelményeire - áll a lapunknak eljuttatott közleményben.

Az országosan reprezentatív kutatás 2008 októberében készült, ezer fő megkérdezésével. Az adatfelvételt a TÁRKI, az elemzést a HUMÁN RENT Európa végezte. Az eredményeket Oláh László szakmai igazgató és Vida-Vranesics Szabolcs regionális igazgató ismertette.