Válságban ne stresszeljük a dolgozót

A munkahelyi félelmek leggyakoribb formája, amikor a munkavállalót állása elvesztésének emlegetése miatt kapja el a szívgörcs. Több százezren dolgoznak úgy, hogy vezetőjük okkal vagy ok nélkül ezt a témát lebegteti. A gazdasági válságk alatt ez különösen időszerű lehet.

A félelmek megbénítják a kreatív elmét, rontják a belső kommunikációt, és kihatással vannak a vállalkozás piaci helyzetére is. A munkavállalók félelmeit legtöbbször a kiszámíthatatlanság és a következetlenség erősíti.

Nem jó, ha egy munkahelyen a „mindenki mindent csinál” -elv működik. Ilyenkor általában zavarosak a feladatok, felaprózódnak az emberek, nincs felelősség és szakmaiság, ráadásul elapad a saját munkába vetett hit is. Főleg, ha olyan vezetővel találja magát szemben az ember, aki erőteljesen tart azoktól a kollégáitól, akik szakterületükhöz jobban értenek nála.

A félelem hosszú távon nem jó motiváló

Ezekben az esetekben a beosztottak a következetlen és megalázó számonkérésektől, a kivételezett helyzetben lévő munkatársaktól rettegnek a legjobban. A félelem eleinte a lehető legjobb feladatmegoldásra sarkall, de a visszacsatolás hiánya miatt az első, pozitív időszak is idegességgé alakul. Az ideges ember pedig hibázik, ezzel pedig elindul a lavina. „Végül jön a betegállomány vagy a fásultság, amikor már nem számít a dicséret, a megalázás” – fejtette ki Kálmán Zsuzsanna kommunikációs szakember sz Üzlet és Sikernek.

Végső lépésként sokszor a felmondás jelenti a kiutat. Ez azonban a munkavállalónak és a munkáltatónak is a lehető legtöbb sérülést okozza. Ezért nagyobb egy vezető felelőssége a problémás helyzetekben. Ismernie kell beosztottjai teljesítményét, szaktudását, a rájuk ható motivációs technikákat, és biztosítania kell a véleménynyilvánítás szabadságát. A sikerélmény érdekében mégsem teheti túl alacsonyra, sem túl magasra a mércét.

Munkavédelmi kérdés

A legnagyobb vezetői csapda a hiúságra alapozott bizalom, az érintett megkérdezése nélküli ítélkezés. Egy vezető nem akkor jó, ha mindenkinél okosabb, hanem ha a rábízott feladatokat és az azokat megoldó munkatársakat menedzseli. „Sokszor olaj a tűzre, ha a felettes általunk szembesül hibáival – idézte fel emlékeit Veres Margit nyugdíjas könyvelő.

Ilyen esetekben nagy segítség lehet, ha nem lép működésbe a munkahelyi mobbing (vagyis pszichoterror, a szakirodalom szerint legalább négy héten át folyamatos lelki nyomás) és a kollégák a helyzet megoldására törekszenek, nem pedig az elmérgesítésre. „Nyugdíjasként tapasztalatból mondhatom, mindig akadnak emberek, akik ezt a pillanatot választják és gátlástalanul törtetnek” - vélekedett Veres Margit.

Kevesen törődnek a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény idén életbe lépett módosításával, amely a pszichoszociális kockázati tényezők kezelésének munkáltatói feladatát és fogalmát szabályozza. Eszerint pszichoszociális kockázatnak minősül a munkavállalót a munkahelyén érő olyan hatás (konfliktus, munkaszervezés, munkarend, foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága), amely befolyásolja az e hatásokra adott válaszreakciókat, amelyekkel összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi megbetegedés következhet be. Vagyis elég széles a paletta.

A szabályozás a megelőzésre hívja fel a figyelmet. Kötelezettségként előírja, hogy fel kell mérni az ilyen jellegű problémákat, az érintettek körét, az addigi intézkedéseket és a megoldás irányait. A stresszért persze nem egyedül a munkáltató felelős, megjelenése nemcsak a munkahelyre korlátozódik.

Mitől félnek?

A terrorizáló típusú vezetők többségénél a félelem egyik központi tárgya a szék, a pozíció elvesztése. Vezetők és munkavállalók tömege megfelelési, teljesítési kényszerből fakadóan szembesül félelmeivel.

Az állandó verseny, a lemaradástól való félelem felőrli az idegeket. Aki nem tud, nem mer szembeszállni, azt a nyomasztó munkamennyiség is stresszeli, amit még a nélkülözhetetlenség érzése sem tud kioltani. Mások tartanak a technika fejlődésétől, tudásuk megfakulásától és attól, hogy emiatt feleslegessé válnak.

Vannak, akik csak a megszokott folyamatok biztonságot nyújtó keretei között érzik jól magukat. Hozzáállásuk miatt nem csak azért aggódnak, nehogy hibát kövessenek el, hanem azért is, nehogy önállóan kelljen dönteniük.

Az az új technológiák bevezetése egyébként is bizonytalanná tesz, nem kell labilis személyiségnek lenni ahhoz, hogy félelmeink alvászavart okozzanak. Ráadásul a bürokratikus gondolkodásmód és munkamódszer és az ellenőrzött véleménynyilvánítás is hozzájárul a munkavállaló bizonytalanságához.

Ezt tetézi a megbecsülés, az előrelépés hiánya és a pletyka. „Régi főnököm azt mondta, ha az emberek sokat foglalkoznak a munkájukhoz nem szorosan kötődő dolgokkal, ha megindul a pletyka, akkor nem adtam elég feladatot” – mondta Pethő József pénzügyi projektvezető és hozzátette, hogy legtöbbször ez persze nem igaz, mert a probléma gyökerét abban kell keresni, hogy nem kommunikálták jól a helyzetet.

Intő jelek

Mikor kell aggódnia egy vezetőnek beosztottjai félelmei miatt? Ha sokan vannak betegállományban, nem szervi betegséggel. Ha folyamatosan csúsznak a határidők, fegyelmi problémák vannak, nagy a fluktuáció, megnő a balesetek száma, vagy visszaesik a teljesítmény.

Mit várhatunk, ha nem foglalkozunk a félelemmel?

1. Kieső munkaidőt és emberállományt.
2. A félelem okozta helyzetek megnövelik a kiadásokat a megoldás, a rendezés miatt (tréningek, betegállomány).
3. A munkavállalók stresszoldókhoz (gyógyszer, alkohol) folyamodhatnak, romlik a munkamorál.
4. Megnő a mobbing gyakorisága, csökken a teljesítmény.
5. Csökken a pénzügyi nyereség.

A szorongás, az örömtelenség, a félelem tompuláshoz, fáradtsághoz, kiégéshez, fizikailag megnyilvánuló betegségekhez vezet. A hangsúly nem száműzésükön, hanem feldolgozásukon van, mert a siker nem dönt el semmit, a kudarc nem maga a végzet.