A magyar kölcsönző cégek jövőjéért küzdenek

Dénes Rajmund Roland

- 2011-től a munkaerő-kölcsönző cégekre is vonatkozik a rehabilitációs hozzájárulás fizetése és az uniós irányelv átvétele is aktuális, amely egy sor problémát vet fel. Milyen hatással lesz mindez Önök szerint a kölcsönzési piacra? Hogyan fognak erre reagálni a kölcsönző cégek és a kölcsönbe vevők? Tovább csökken a kölcsönzötti létszám? Emelkedni fognak a kölcsönzési díjak? Ha igen, mennyivel?

- 2011-től a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók után is rehabilitációs hozzájárulást kell fizetni. Ez a jogszabályi változás megint jelentősen felborította a 2010-ben végre kicsit stabilizálódott, 2008-as foglalkoztatási szintre visszaerősödött kölcsönzési piacot. Jelenleg nincsen annyi aktív, dolgozni akaró csökkent munkaképességű munkavállaló a munkaerőpiacon, amennyit a jogszabály kötelező foglalkoztatotti létszámként előír. A kölcsönbeadó nem dönthet a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásáról, hiszen a megfelelő munkahelyek kialakítása a kölcsönbevevő gazdasági döntése. Kölcsönbevevő partnereink reakciója változó: gazdasági helyzetük függvényében vagy kivárnak, bízva a kormányzat pozitív döntésében, vagy elfogadják a kölcsönzési díjba történő beépítést, vagy létszámleépítésben gondolkoznak. Lényegében azonban úgy hiszem, ez az intézkedés létszámleépítést generál a közel százezer fős foglalkoztatási szektorban, hiszen sem a kölcsönbeadók, sem pedig a kölcsönbevevők, azaz a foglalkoztatók, nem tudják kigazdálkodni ezt a többletköltséget a különadók megnövekedett költségterhével a jelenlegi gazdasági környezetben.

A politikai szándék vélhetően a költségvetési bevétel növelése vagy a kedvezmény megvonása volt, ugyanakkor senki nem számolt a bevételként számolható néhány milliárdos többlet foglalkoztatásra gyakorolt, adó és járulékbevétel csökkentő hatásával. Az atipikus foglalkoztatás hazánkban jelentősen elmarad az Európai Unió átlagához képest, a felzárkózáshoz kormánypárti támogatásként rugalmasabb szabályozásra, foglalkoztatás bővítését elősegítő intézkedésekre lenne szükség.

Az EU irányelvek 2011. december 5-től történő átvétele, a kölcsönzés keretében történő foglalkoztatás időtartamának korlátozása a kölcsönbevevőknél további bizonytalansági, kockázati tényező, mely nem segít a gazdasági válságból fél lábbal már kilábaló cégek foglalkoztatás bővítésére vonatkozó HR stratégia kidolgozásában.

- Munkajogászok szerint a jogalkotói állóháború helyett nem ártana végre az őt megillető helyre tenni a kölcsönzést, mert ami manapság e címen iparági méretekben folyik, az a színlelt létszámstop "tragikomédiája". Sok munkáltató visszaél a kölcsönzéssel és nem arra használják, amire való, s ezzel kerülik el az elbocsátást vagy a létszámstopot, hiszen így a kölcsönbevevők számára a kölcsönzés nem növeli az anyacég által előírt létszámot, nem kell felvétellel és elbocsátással vesződni, se bérszámfejtéssel foglalkozni. Mit tapasztalnak?

- Valóban vannak rossz tapasztalatok, de nem helyes ez alapján általánosítani. Valóban van rövidebb és hosszabb távú kölcsönzés és vállalati kultúra, gazdasági érdekek függvényében. Kölcsönbevevők és kölcsönbeadók is különböző módon alkalmazzák ezt a foglalkoztatási formát.

A gazdasági válság és a rugalmatlan foglalkoztatási szabályok rákényszerítették a foglalkoztatókat a jellemzően határozatlan időtartamú foglalkoztatás helyett a határozott, kockázatokat mérséklő, egyre rövidebb foglalkoztatási időtartamot rögzítő munkaszerződések megkötésére. Ez egy hibás és helytelen foglalkoztatási gyakorlat, melyből nagyon téves foglalkoztatási időtartamok - valótlan, a gyakorlatot nem tükröző hivatalos foglalkoztatási statisztikák - jönnek ki kölcsönzötti állomány vizsgálata esetén. Ez a tendencia nemcsak a kölcsönzési szféra sajátossága és a gazdasági bizonytalanság, kiszámíthatatlanság generálja. A legtöbb kölcsönbevevő, foglalkoztató pontosan a rugalmasabb, de szabályos foglalkoztatási forma miatt veszi a munkaerő-kölcsönzést igénybe, mely jelen törvényi szabályozások miatt bérköltség-megtakarítást ugyan nem jelent, de a kölcsönzők komoly toborzási és szervezési költségeket tudnak tapasztalataik, szervezeti hatékonyságuk miatt megtakarítani.

- Milyen célból alakult meg az MMOSZ? Hiszen a szakmának elvileg van szövetsége, méghozzá az SZTMSZ. Milyen célok vezérlik Önöket?

- Célunk az eddigieknél hatékonyabb, teljes szférát átfogó érdekvédelem. A Magyar Munkaerő Kölcsönzők Szövetségét - MMOSZ - magyar tulajdonú munkaerő-kölcsönző cégek alapították, taglétszámunk 2010-ben ötven százalékos mértékben nőtt. Magyarországon az Mt. 2001 óta külön szabályozza a munkaerő-kölcsönzést, mint atipikus foglalkoztatási formát. Az utóbbi években a foglalkoztatás szabályozásának rugalmassága, a kölcsönzés gazdasági előnyei fokozatosan csökkentek. Több, mint húsz éve dolgozom a munkaerő-szervezési piacon, eddigiekben volt jövőképünk. Azt szeretnénk elérni, hogy az eddiginél rugalmasabb, de garanciális elemeket sem nélkülöző atipikus foglalkoztatás jelentős mértékben bővüljön, s az ebben a szakmában dolgozó magyar szakembereknek, magyar tulajdonú cégeknek legyen jövőképe.

- Az MMOSZ jelenleg más érdekvédelmi szervezetekkel együtt közös munkacsoportot hozott létre annak érdekében, hogy a kölcsönzést ne lehetetlenítse el a várható szabályozás. Mi mellett lobbiznak?

- A megfelelő jogi szabályozással azt kívánjuk elérni, hogy az elkövetkezendő években a kormány támogatásával és az EU irányelvek átvételével segíteni tudjuk több tízezer új munkahely teremtését, a foglalkoztatásbővítést és EU átlagnak megfelelő 65-75 százalék foglalkoztatotti arány elérését, hiszen az unió országain belül az atipikus munkaviszonyban - kölcsönzés, részmunkaidős foglalkoztatás, távmunka stb. - foglalkoztatottak száma akár négyszer, ötször magasabb, mint Magyarországon.

- Az új Mt. tervezete szerint szigorodna a felmondási védelem, a határozott idejű munkaviszonyt is meg lehetne szűntetni rendes felmondással. Az atipikus munkaviszony elterjedése érdekében pedig tisztáznák a fogalmakat, egy munkaszerződéssel szembeni szabályozást alkotnának, és el lehetne térni a kollektív szerződéstől. Egyet értenek ezzel az iránnyal? Hogyan kívánják a foglalkoztatás új igényeire reagáló, gyakorlatiasabb Mt.-t kialakítani, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, vagyis, hogy a munkalehetőség mellett ne csökkenjen nullára a munkavállalói biztonság?

- Nagyon fontosnak tartom - ahogyan Dr. Kiss György professzor szakmai véleményében is leírta -, egy XXI. század elvárásainak, foglalkoztatási gyakorlatának megfelelő, teljesen új Mt. megalkotását. Amennyiben ez nem születik meg, akkor olyan módosítások beépítését, melyek segítik a tipikus foglalkoztatási formákon kívüli rugalmasabb, EU országaiban is ismert, elterjedt új atipikus foglalkoztatási formák meghonosodását, vagy akár teljesen új foglalkoztatási formák bevezetését.

A gazdaság szereplői számára egyértelműen látszik, hogy a tipikus munkaviszony keretében történő foglalkoztatási arány jelentős növelésére reálisan az elkövetkezendő években nincsen lehetőség. A gazdasági fejlődéshez, stabilitáshoz, a költségvetési egyensúly megtartásához a kiadások csökkentése és a gazdaság élénkítő programokon kívül alapvetően a foglalkoztatás bővítése az elsődleges és megoldásra váró kérdés. Természetesen megoldásra váró kérdés a munkavállalói biztonság is, de egy túlszabályozott, rugalmatlan törvénykönyv helyett akkor van a dolgozó elsősorban biztonságban, ha van bejelentett munkája, jövőképe és ez egzisztenciális biztonságot ad számára.

- Munkajogászok szerint a munkáltatók igyekeznek elkerülni az ekvivalencia-elv alkalmazandóságából fakadó pénzügyi terhet, még pedig a kölcsönzendő állomány megfelelő rotációjával, vagyis megkérdőjeleződik az ekvivalencia-elve. Az EU amellett áll ki elméletileg, hogy mindenkit ugyanazok a jogok illessenek meg, de gyakorlatilag arra ösztönöz, hogy az eltéréseket illetően kollektív szerződésben állapodjanak meg a felek. Megoldást hozhatnak-e a kollektív ágazati megállapodások?

- Nincsen tapasztalatom a kollektív ágazati megállapodások alkalmazásában. Amennyiben valóban ez lesz a jövő, akkor ezt kell alkalmazni. Ettől függetlenül a piaci szereplők és a szociális partnerek egyetértése nélkül valóban nem születhetnek meg, nem kerülhetnek beépítésre az EU irányelvek. A szociális partnereknek ugyanakkor el kell fogadniuk, hogy új munkahelyek csak akkor jöhetnek majd létre, ha változtatnak az álláspontjukon és elfogadják azokat a pozitív, de szükségszerű változásokat, melyeket az élet és a munkaerő-piaci gyakorlat generált.

- Együttműködnek-e a szövetséggel a jogalkotók a szabályozás kialakításában?

- A kormányzat eddig nyitott volt javaslataink, szakmai szempontokkal is alátámasztott érveink befogadására, remélem ez a jövőben is így lesz. Természetesen végleges véleményt a 2011. december 5-től életbe lépő EU irányelvekkel kiegészített Mt. megtekintését követően tudok mondani. Addig úgy gondolom, még sok munka és egyeztetés várható.