A sarki kisbolt, mint családbarát munkahely?

Az elmúlt években egyre erősödő közéleti és tudományos figyelem irányul a kisgyermekes anyák munkapiaci aktivitásának alakulására. A csoporttal kapcsolatos kormányzati célok többrétegűek, ezek között egyaránt jelen vannak a gyermekvállalás erősítésére irányulók, valamint az ezekkel - bizonyos feltételek hiánya esetén - konfliktusban levő, a munka világába történő mielőbbi visszatérést megfogalmazók.

A kormányzati célok összehangolt elérésére számos új közpolitikai eszközt vezetett be Magyarország, melyek közt ott van a bölcsődei és óvodai kapacitások bővítése, a foglalkoztatás vállalkozói oldalú költségeit csökkentő, 2013-tól kiegészülő támogatásrendszer, a gyermekgondozási segély melletti munkavégzést, valamint a részmunkaidős és távmunkás foglalkoztatást lehetővé tevő szabályozás.

A munka világába történő mielőbbi visszatérést támogató eszközrendszer működésének első eredményei mintha látszanának is a munkaügyi statisztikákban, legalábbis néhány ágazatban már tapasztalható a különböző rugalmas foglalkoztatási formákban dolgozók számának jelentős növekedése. Igaz, ezeket az adatokat érdemes némi óvatossággal kezelnünk, hisz például a részmunkaidős állások számának bővülése időben egybeesett a teljes munkaidősek csökkenésével, ami akár azt is jelentheti, hogy a munkáltatók egy része - élve a jogszabályi lehetőségekkel és/vagy alkalmazkodva a gazdasági válság támasztotta kihívásokhoz - a korábban nyolc órába bejelentett dolgozóit csak 6 vagy kevesebb órában alkalmazza.

A munkaügyi statisztikák azt jelzik, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás elterjedésének terepe leginkább a kiskereskedelem, ahol 2008 és 2011 között a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma 14 ezerrel csökkent, a részmunkaidősöké viszont csaknem 10 ezerrel nőtt. A HÉTFA Kutatóintézet a Nemzeti Munkaügyi Hivatal megbízásából végzett 2012 tavaszi vizsgálatában - többek közt - annak igyekezett utánajárni, hogy a franchise formában működő kiskereskedelmi üzletek vezetői milyen szempontokat mérlegelnek a dolgozók felvételekor, s ezek közt milyen szerepet játszik a jelentkezők iskolázottsága, szakképzettsége, neme, családi állapota és életkora.

A kérdőíves felmérés és az esettanulmányok eredményei szerint a vizsgált vállalkozások jellemzően nőket alkalmaznak, akik egy része 6 évesnél fiatalabb gyermeket nevel. A rész- vagy rugalmas munkaidőben dolgozók számaránya nem éri el a 10 százalékot. A munkavállalók toborzása a kkv-knál elsősorban a személyes és lokális hálózatokon - a jelenlegi munkavállalókon - keresztül történik: a leggyakrabban személyes ismeretségi körben, jelenlegi munkatársak révén, családon, rokonságon belül, illetve kisebb mértékben üzleti partnereken, vállalkozókon keresztül is. A formális toborzási eszközöknek kisebb szerep jut: bár az újsághirdetés megelőzi az üzleti partnereket a gyakorisági sorban, a munkaügyi hivatal már ritkán használt csatornának számít.

A vizsgálat során készített interjúkból az is kiderült, hogy új dolgozó alkalmazásáról nem a vállalkozó önmaga dönt, hanem figyelembe veszi a már ott dolgozók véleményét, javaslatait. Ahogy korábbi elemzéseink a vállalkozók közti együttműködés személyes, "arcos" jellegét mutatták ki, úgy ez a vizsgálatunk azt bizonyította, hogy a hazai kisvállalkozók világában a munkahelyen belüli kapcsolatokban is rendkívül fontos a személyes tapasztalatokra épülő és ezekből továbbépítkező bizalom.

Persze könnyen beláthatjuk, hogy a kisvállalkozások világában a dolgozó-munkaadó kapcsolat létrejöttének és fennmaradásának miért is fontos eleme a bizalom, hisz ennek magas szintje csökkenti a dolgozók ellenőrzésére fordított vállalkozói kiadásokat. Ezen túl azonban van még egy tényező, ami a vállalkozót a dolgozók javaslatainak figyelembevételére ösztönzi: azt az új munkatársat, akit a már ott dolgozók ajánlanak, könnyebb motiválni és ellenőrizni, hisz ezt a feladatot az új munkatársért garanciát adó, már ott dolgozó is magára vállalja.

A kutatási eredmények arra utalnak, hogy azokon a munkahelyeken jön létre és működik a bizalmi légkört teremtő kölcsönös garanciák rendszere, ahol a dolgozók - legalább egy része - hasonló élethelyzetben van. Erre jó példa az a népszerű üzlethálózathoz tartozó vidéki kisbolt, ahol a tulajdonos mellett nyolc szakképzett munkavállaló (közülük hét nő) dolgozik. Az állandó alkalmazottak közül négyen nevelnek gyermeket, munkaidejük, szabadságolásuk és pihenőnapjuk kiadása a gyermekek korától és a napi családszervezési feladatoktól is függ.

A kora reggeli nyitást a nagyobb gyermekeket nevelők és a gyermekvállalás előtt állók végzik, a kisgyermekesek a bölcsőde és az óvoda nyitását követően veszik fel a munkát. A napi feladatokat úgy igyekeznek egymás közt megoldani, hogy ha valamelyiküknek sürgős teendője akad (pl. iskolai szülői értekezlet), akkor arra el tudjon menni. Ha a gyerekek betegek, akkor azt vagy a nagyszülők bevonásával vagy szabadnap kivételével oldják meg. A boltban dolgozók fluktuációja alacsony, az elmúlt években egy új fiatal munkavállaló érkezett és egy anya ment vissza szülési szabadságról, ő jelenleg hat órában dolgozik. Egy fő jelenleg is szülési szabadságon van, aki várhatóan akkor tér vissza dolgozni, amikor a gyermek betölti a második életévét.

Hangsúlyoznunk kell, hogy az üzletben a feladatvégzés olyan önszabályozó rendszere működik, ami a jogszabályi kereteken belül a dolgozók és a vállalkozó közti informális megállapodásokra és kölcsönös garanciákra épül. Ez a rendszer biztosítja, hogy a dolgozók élethelyzetüktől és a napi családi feladatoktól is függően végezzék munkájukat, a tulajdonos pedig hosszabb távon is számíthat az elkötelezett, az üzletet szinte közös vállalkozásnak tekintő munkatársakra. A munkahely és a családi élet e rendszerben összhangban áll tehát, aminek fennmaradásához természetesen az is kell, hogy a település biztosítsa a gyermekek nevelésében a szülőket segítő közszolgáltatásokat (bölcsőde, óvoda, iskola).

Eredményeink azt sejtetik, hogy a kisgyermekes anyák foglalkoztatásbővítésének egyik kulcsa az őket alkalmazó vállalkozók kezében van. Támogatási eszközökkel természetesen ösztönözni lehet a vállalkozókat a bővítésre, a kisgyermekeseket pedig a munkavállalásra, s ezzel talán egyenrangú fontosságú a munkaadó és munkavállaló közti, kölcsönösen jó megállapodásokat lehetővé tevő, kellően tág kereteket adó munkaügyi szabályozás is. De ezek a közpolitikai eszközök csak akkor érik el a várt hatást, ha társulnak a munkahelyek belső működési rendjére meghatározó befolyással levő kisvállalkozók bölcs, a kisgyermekesek kellően rugalmas munkavégzését lehetővé tevő döntéseivel.

Csite András igazgató
Hétfa Kutatóintézet

Munkaügyi Szemle 2012/IV.