Szerző: Filius Ágnes
Csatlakozz hozzánk a Viberen
Megjelent: 3 hónapja

A türelem határozza meg a sikerességet?

Aki magabiztos, és képes az erőfeszítésre, az sikeresebb a munkapiacon. Ilyen, és ehhez hasonló általánosságok a köznyelvben, és -tudatban széleskörben elterjedtek, de tudományosan nem biztos, hogy igazolhatóak. Kiss Hubert János, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdasági- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézetének (MTA KRTK KTI) tudományos főmunkatársa olyan összefüggésekről számolt be a HR Portálnak, amelyek nemzetközi szinten is meghatározhatják elsősorban a következő generációk munkához való hozzáállását. Közgazdasági eszközökkel bizonyították, hogy a versengés önmagában nem elég a jó teljesítményhez, és a belső kontrollosság az egyik kulcsa a szakmai előmenetelnek.

A munkapiac erősen változik. Biztosnak hitt hivatások tűnnek el, és olyan új területek alakulnak ki, amelyekről nem is hallottunk korábban. A tendenciákat vizsgálva kimutatható, hogy szakmákon belül a szakmai tartalmak olyan nagymértékben változnak, hogy az igazi fontosságot egyre inkább az úgynevezett nem-kognitív képességeket igénylő feladatok aránya és az adott területen ennek a skillnek a fontossága fogja jelenteni.

Már most csökken a rutin fizikai és szellemi feladatok aránya az össz-munkakínálatban, és ezzel párhuzamosan - a digitalizációtól függetlenül, vagy azzal ellentétesen- nőtt a nem-kognitív készségeket feltételező, érzelmi-társas kompetenciákat igénylő feladatok aránya, száma. Hiszen, a nem-kognitív készségekben az a jó, hogy ezeket a képességeket nem lehet automatizálni, ahogy erről Fazekas Károly a 2016-os Munkaerőpiaci Tükörben is írt.

Az IQ sok mindent megmagyaráz, de mindenre azért nem tud választ adni

Minden készség, amihez gondolkodás szükséges, az a kognitív készségek közé tartozik, és ami ezen túl van, az az úgynevezett nem-kognitív tartományban van - kezdte ezzel a meghatározással Kiss Hubert János a beszélgetést. Persze, a legtöbb tevékenységhez kell a gondolkodás is, ami miatt fontos az IQ szint. A sok esetben ma már háttérbe szorított IQ-ról, és annak méréséről a kutató azt mondja, hogy fontos a mérése, mivel ez egy állandó szinten mozog, és van prediktív hatása, azaz megjósolja a jövő sikerét.

Elég arra a törvényszerűségre rálátni, hogy azok, akiknek fontos az iskolai teljesítmény és sikeresek is az iskolában, azok a magasabb iskolázottságukkal, diplomájukkal magasabb életszínvonalat, nyugodtabb életkörülményeket, jobb jövedelmi helyzetet tudnak teremteni maguknak, mint az alacsony iskolázottságúak. A sok iskolához pedig elsősorban tanulni képes, „jó agy” szükséges, és ehhez nélkülözhetetlen a magas IQ.
A tudomány sok mindent magyaráz a magas IQ-val, de nem mindent. A kutató szerint az IQ szint az ezen a területen megfigyelt különbségeknek kb. a felét tudja megmagyarázni. Itt jelenhetnek meg a nem-kognitív képességek jelentőségei.

A „Big Five” tulajdonságok és a közgazdasági preferenciák is jelzik a sikert

A pszichológia „Big Five” -nak nevezi azt az öt tulajdonságot, amellyel jól leírható az egyén személyisége. Ezek közül ha néhány magas értéket mutat, akkor az bizonyítottan összefüggést mutat a sikerrel. Az extroverzió, a barátságosság, a lelkiismeretesség, az érzelmi stabilitás és a kulturáltság, illetve az a jelenség, amit intellektusnak is nevezünk szintén erősen előre jelző. Aki extrovertált, és nagyon barátságos, lelkiismeretes, érzelmileg stabil, illetve magas intellektusú, az sikeresebb életutat fog tudni befutni, mint akinek hiánya van ezekből a tulajdonságokból.

Egy másik, Kiss Hubert János és munkatársai által végzett kutatás során pedig közgazdasági preferenciákat vizsgáltak. Ennek az eredményei alapján határozták meg egyes szereplők várható viselkedését. Ezt vetítették rá a sikerre. Nem várható viselkedést vizsgálnak, hanem a megfigyeltet. A döntéseket - a kutató szerint - ugyanis adott preferenciák határozzák meg, amelyek sikerre vagy kudarcra ítéltetik az egyént.

Az egyik, talán leginkább elterjedt közgazdasági preferencia a kockázat kezelése, pontosabban az a mód, ahogy az egyén viszonyul a bizonytalan helyzetekhez, azaz, hogyan viseli az egyén a kockázatot. Ebben a viszonyrendszerben a kockázatot egy attitűdként kezeljük, amely a kockázattűrő képességet mutatja meg. A kockázati attitűdöt a társadalmi viselkedés különböző aspektusaiban is vizsgálni lehet. Ilyen például az autóvezetés, az egészségre való vigyázás képessége, és a befektetés-kezelés.

Túlságosan versengőek a fiúk

Amikor a kockázatvállalást vizsgálták közgazdasági kutatók egyetemisták és középiskolások körében, azt tapasztalták, hogy a fiúk egyértelműen versengők, de a nők magasabb kockázatkerülő magatartása a méréstől függött. A szerencsejáték-típusú kockázatvállalási vizsgálatoknál a lányok alacsonyabb kockázati szintet mutattak. De ha kis történettel kapcsolatosan vizsgálták a preferenciát, mint például, amikor arról beszéltek a résztvevőknek, hogy képzeljék el, egy raktárban dobozok vannak, és az egyikben bomba van. Ki kell hordani a dobozokat, és azt tették fel kérdésként, hogy hány dobozt vinne ki raktárosként egyszerre? A kockázatot az jelentette, hogy ha a bombás dobozt viszi ki az egyén, akkor megkockáztatja azt, hogy a levegőbe repül azonban, ha nem a bombát rejtő dobozt viszi ki, hanem a többit a bombás körül, akkor ezzel pénzt nyer. Azt tapasztalták ennek a játéknak a során a kutatók, hogy a lányok éppen annyira tűrik a kockázatot, mint a fiúk.

A versengést, mint a kockázatvállalást mutató másik viselkedési megnyilvánulást vizsgálva azt találták a kutatók, hogy a fiúk egyértelműen versengőbbek, mint a lányok. A versengést a munkapiac jellemzőire átültetve, ha teljesítménybérről beszélünk versengés esetén, illetve állandó összegű bérről alacsonyabb szintű versengés esetén, akkor az alacsonyabb termelékenységű fiúk is nagyon magas versengési hajlandóságot mutatnak. Mivel a lányok nem merik vállalni a versengést, ezért a azok, akik közülük jobb teljesítményűek, éppen ez a kiválóságuk nem jelenik meg eléggé.

Amin el kell gondolkodni a jövő társadalmának szervezésekor, hogy mennyire akarunk versengő rendszereket magunk körül. Oktatást, felvételi rendszert, kiválasztást nem az egymással rivalizáló jelöltek egymással való versenyeztetésére kellene felépíteni.


Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - A türelem határozza meg a sikerességet?
2. oldal - Türelem-fejlesztésre lenne szükség
Follow hrportal_hu on Twitter

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár