A válság előtti szinthez 6 millió munkahely kellene

A 27 tagállam közül csak 7 országban (Ausztria, Németország, Magyarország, Luxemburg, Málta, Lengyelország és Románia) magasabb a foglalkoztatási ráta, mint a válság előtt. A csökkenés különösképpen nagymértékű volt Cipruson, Görögországban, Portugáliában és Spanyolországban (több mint 3 százalékpont az elmúlt két év alatt).

A munkanélküliség és az ifjúsági munkanélküliség tovább emelkedik 2013-ban: 2013 márciusában a munkanélküliségi ráta elérte a 10,9 százalékot és a munkanélküliek száma a 26,5 millió főt - az utóbbi adat emelkedést mutat az egy hónappal azelőttihez képest, és mindkét mutató jelentősen meghaladja a 2008 márciusában regisztrált adatokat. Valójában, az öt évvel azelőtti adatokhoz képest a munkanélküliségi ráta 4.3 százalékponttal magasabb. A fiatalok körében mért munkanélküliségi ráta aggasztó mértéken, 23,5 százalékos szinten állt 2013 márciusában szemben a 2008 márciusában regisztrált 15,5 százalékos szinttel.

A hosszú távú munkanélküliség növekszik és az álláskeresők reményvesztetté válnak: 2012 utolsó negyedévétől 11,7 millió ember hosszútávon munkanélküli az EU-ban. Számuk 1.4 millióval több, mint egy évvel azelőtt és 5,7 millióval haladja meg a 2008-as szintet.. A legtöbb EU tagállamban, a munkanélküliek több mint 40 százaléka több mint egy éve nem rendelkezik munkahellyel. Sok álláskereső reményvesztetté vált és felhagyott a munkahelykereséssel: az álláskereséssel felhagyók száma - álláskereső az az "inaktív" munkavállaló, aki dolgozni szeretne - átlagban 29 százalékkal emelkedett 2008 és 2011 között.

Mindezt egyre mélyülő egyenlőtlenségek és a társadalmi feszültség nagyobb kockázata kíséri. A jövedelemegyenlőtlenségek nagyobbá váltak az elmúlt két év során. Mindez azt eredményezte, hogy újra megjelent a világválság kezdete előtti trend néhány gazdaságban, így Franciaországban, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban. Eközben, az adatok szerint más országokban egyre inkább polarizálódnak a bérek (ennek Görögország a legeklatánsabb példája), ami azt jelzi, hogy a jövedelemeloszlási skála közepe csökken. Következésképpen, az elmúlt két évtizedben az átlagjövedelemmel rendelkező társadalmi réteg mérete a legtöbb európai országban zsugorodott.

A rosszabbodó foglalkoztatási és jövedelmi helyzet növelte a társadalmi békétlenség kockázatát. A Jelentés kimutatja, hogy a társadalmi feszültségek kockázata az EU-ban 12 százalékponttal magasabb, mint a világválság kezdete előtt. Az EU-27 régiójában jelentősen megnövekedett a társadalmi feszültség kockázata. 2010 és 2012 között a társadalmi feszültségek kockázatának legerőteljesebb növekedése Cipruson, a Cseh Köztársaságban, Görögországban, Olaszországban, Portugáliában, Szlovéniában és Spanyolországban tapasztalható.

Amit tovább rontanak a csökkenő beruházások és a bizonytalan keresleti kilátások. A beruházások továbbra is alacsony szinten vannak, mivel továbbra is fennáll a bizonytalanság és a pénzügyi piacok is diszfunkcionálisak maradtak:

A befektetések a GDP százalékában kifejezett mértéke továbbra is 3,6 százalékponttal a válság előtti szintek alatt van. 2012-ben a globális befektetések csak 13,5 százaléka valósult meg az EU-ban, összehasonlítva 2000-ben realizált 23,4 százalékkal. A vállalkozások emellett jelentős gazdasági bizonytalansággal, helyre nem állított pénzügyi rendszerrel és folyamatosan gyenge aggregát kereslettel is szembesülnek, ami befolyásolja beruházási és foglalkoztatási döntéseiket. Különösképpen, azok a kisebb vállalkozások, amelyek közvetítőkre, így bankokra támaszkodnak a finanszírozás érdekében továbbra is nehézségekkel szembesülnek a hitelfelvétel területén. Például, 2013 januárjában, az euro zónában a KKV-k 14 százaléka a hitelstandardok szigorodásáról számolt be (e cégek aránya 11 százaléka volt 2012 októberében).

A kihívás egy foglalkoztatás ösztönző megközelítési mód irányába történő átmenet végrehajtása. A Jelentés bemutatja egy olyan munkahelybarát stratégia fontosságát, amely egyszerre szolgál makroökonómiai és foglalkoztatási célokat. Mindez azt jelenti, hogy a válság mögött meghúzódó strukturális sebezhetőségeket, így például a pénzügyi szektor strukturális kérdéseit próbálják kezelni. Különös kihívásnak számít az, hogy úgy biztosítsák a hiteleket a termelékeny vállalkozásoknak, hogy azok ösztönözzék a növekedést, lehetővé tegyék az új piacok előnyeinek kihasználását és méltányos munkalehetőségeket teremtsenek. Ennek egyik módja olyan intézkedéseken keresztül vezet, mint az adóengedmények vagy speciális hitelprogramok KKV-k számára, beleértve például hitelgaranciákat, amelyek keretében a kormányok garantálják a pénzügyi intézmények által nyújtott hitel egészét vagy egy részét. Másodszor, a jól kialakított munkaerő-piaci programok alapvető szerepet tölthetnek be a foglalkoztatás helyreállásának előmozdításában. Mindezt olyan nemzeti intézkedések bizonyítják, amelyek közül néhányat támogatott az EU. Ezek a nemzeti intézkedések sikeresnek bizonyultak a munkaerő-piaci negatív hatások mérséklésében a jelenlegi és az elmúlt gazdasági válság során, így például:

A munkahelyteremtés előmozdítása, a bértámogatások, az adóengedmények és a munkavállalók munkaerőpiacon való tartása révén. Ennek jól ismert példája a német rövidített munkaidő program (Kurzarbeit), amely kormányzati támogatás révén lehetővé teszi a munkaidő csökkentését. Egy másik sikeres példa a belga rész-munkanélküliségi rendszer, amely lehetővé teszi a munkaszerződések időszakos felfüggesztését vagy a részmunkaidő bevezetését gazdasági okokból. Ezt a rendszert 2009-ben megerősítették annak érdekében, hogy támogassák a vállalkozásokat és csökkentsék az elbocsátások mértékét a válság alatt.

Az egyének foglalkoztathatóságának növelésére irányuló aktív munkaerő-piaci politikák különösképpen fontosak a válságból való kilábalás előmozdítása érdekében. Ide tartoznak azok az intézkedések, amelyek megelőzik az oktatásból való lemorzsolódást, az elsősorban inaktív személyekre irányuló képzési lehetőségeket, a munkaügyi programokban való részvételt vagy a megerősített álláskeresési támogatást. A fiatalok számára az ifjúsági garancia rendszerek jelentős előnnyel járnak. Svédország egyike volt azon országoknak, ahol ilyen sikeres programot folytattak. Az "Állásgarancia fiatalok számára" minden fiatalnak a lehetőséget ad speciális ifjúsági tevékenységben való részvételre a sikertelen álláskeresés időszaka után. A program speciális intézkedéseket és tevékenységeket kínál a résztvevők számára, lehetővé téve számukra, hogy munkahelyet találjanak vagy, hogy visszatérjenek az oktatásba a munkanélküliség kezdetétől számított lehető legrövidebb időn belül. 2013-ban az EU elfogadta az ifjúsági garancia rendszerekre vonatkozó Javaslatot, és támogatja annak végrehajtását a válság által leginkább érintett tagállamokban és régiókban.

Harmadszor, néhány esetben állami források injektálását is meg lehet fontolni európai szinten. A helyzet az, hogy azok a stratégiák, amelyek kizárólag a költségvetési konszolidáció és a belső leértékelések kombinációján alapultak (azaz a reálbérek csökkentése révén kívánták javítani a versenyképességet), nem bizonyultak sikeresnek. Annak érdekében, hogy a javasolt kezdeményezések közül néhányat felvállaljanak, az országok olyan enyhébb költségvetési konszolidációs politikára válthatnának át, amely lehetővé teszi mind a foglalkoztatási, mind a költségvetési célkitűzések elérését. Mindezt a következők révén lehetne elérni: (i) reálisabb időkeret a költségvetési hiány csökkentésére, és (ii) a kilábalásra irányuló intézkedések összetételének megváltoztatása oly módon, hogy elmozdulnak azoktól a bér- és reálberuházási szigorításoktól, amelyek 2009 óta rontották az aggregát keresleti feltételeket. Emellett megpróbálják jobban összehangolni a makroökonómiai és foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket azáltal, hogy a pénzügyi szektor strukturális kérdéseit kezelik, támogatják a KKV-ket és jól megalapozott munkaerő-piaci programokat indítanak be, beleértve az ifjúsági garanciarendszereket.

Végezetül, a társadalmi párbeszéd és a jobb koordináció fontos alkotóelem i) a különböző politikai eszközök tervezésének javítása, ii) a foglalkoztatást támogató reformok elfogadtatása, és iii) a stratégia az összes érintett szociális és gazdasági problémájára való fókuszálása érdekében. Például, az EU tagállamainak állami foglalkoztatási szolgálatai közötti megerősített együttműködés hozzájárulna a mobilitás javításához és csökkentené a munkaerő-piaci keresleti-kínálati illeszkedési problémákat, valamint a munkaerőhiányt azokban az országokban, ahol alacsony a foglalkoztatás szintje.