Megjelent: 4 éve

Ajánlást fogadott el az ILO az informális foglalkoztatás leküzdésére

Az informális foglalkoztatás, amelyben a munkavállalók nem szabad akaratukból vesznek részt, köztudottan minden résztvevőnek kártékony. Nem érvényesíthetőek a munkavállalói jogok, nem keletkeztet minőségi munkahelyeket és tisztes megélhetést biztosító béreket, alacsony termelékenységet eredményez, nem nyújt semmiféle szociális védelmet, nem érvényesül a társadalmi párbeszéd, valamint aránytalanul sújtja az úgynevezett sérülékeny csoportokat (fiatalok, öregek, nők, bevándorlók, megváltozott munkaképességű személyek stb.). Az ILO 2014-ben látott hozzá a munkához azaz, tripartit konzultációk, valamint az ILC (az ILO parlamentjének tekinthető) 2 hetes ülésének az eredményeképpen összeállított egy tervezetet, melyet a 2015-ös ILC keretében véglegesített és fogadott el.

Iránymutatás született

Az ILO jogalkotásának 2 fő fajtája van: az egyezmény és az ajánlás. Míg az előbbit az elfogadó államok ratifikálják és annak rendelkezései a ratifikáló államokra kötelezőek, addig az utóbbi csupán iránymutatásul szolgál valamely egyezmény végrehajtásához, értelmezéséhez. Kivételes esetben az ajánlás úgynevezett autonóm ajánlás is lehet azaz, nem kapcsolódik más egyezményhez. Ez a helyzet ezzel a bemutatott ajánlással összefüggésben is. Függetlenül attól, hogy a részes államok számára az ajánlás nem kötelező, az ajánlásnak is van jogi relevanciája (jelentősége). Egyrészt más egyezmények értelmezésénél támpontot nyújt (definíciók, fogalmak, célok stb.), másrészt pedig meghatározza a nemzetközi munkajog fejlődésének további irányát. Ezen túlmenően az egyes országok joggyakorlatára is kihatással van. Ennek megfelelően a viták számos kérdés vonatkozásában nagy indulatokat voltak képesek megmozgatni.

Célok és elvek

Az ajánlás hatóköre nagyon széles, mivel valamennyi munkavállalóra, illetve un. gazdasági egységre kiterjed. Nem vonatkozik ugyanakkor a jog által tiltott tevékenységekre (kábítószer-, fegyverkereskedelem, pénzmosás, emberkereskedelem stb.), hiszen azok formalizálása, azaz törvényes keretek közé terelése nem volt cél. A gazdasági egység, melynek fogalmi kiterjedése erősen vitatott volt mindvégig, magába foglalja a foglalkoztatási jogviszonyokat, az egyéni vállalkozókat, valamint a szövetkezeteket, illetve a társadalmi és szolidaritási egységeket. Utóbbi kategória lényegében a nonprofit szervezeteket (SSE) foglalja magában, s jelentőségét az ILO évek óta kiemeltnek tartja. Az ajánlásvalamennyi gazdasági egység által foglalkoztatott dolgozóra kiterjed, melybe bele kell érteni a vállalkozásokat melynek részei a beszállítói hálózatok: a vállalkozókat és a háztartásokat is. Míg a speciális nonprofit szervezetek bevételéhez India ragaszkodott, addig a takarítónő, dadus, kertész foglalkoztatásának a szabályozása elsősorban a fejlett demokráciák „problémája”. Ezzel összefüggésben azért arra kíváncsi lennék, hogy hány országban alkalmazzák őket munkaszerződéssel, bejelentve. Kiterjed továbbá az ajánlás hatálya a gazdaság valamennyi szektorára köz- (riksa) és magánterületen egyaránt.

A szabályozási alapelvek közé a tripartit (háromoldalú) szervezet a következőket tartotta szükségesnek felvenni: Az egyes országoknak figyelembe kell venni a munkavállalók körülményeinek, szükségeinek és jellemzőinek sokszínűségét, a nemzeti kontextust, a stratégiák sokféleségét, az emberi jogok védelmét, az egyes állami politikák összehangolását, az egyes sérülékeny csoportok védelmét (nők, fiatalok, idősek, bevándorlók, HIV fertőzöttek, fogyatékosok stb.), valamint a vállalkozási környezet legitim igényeit.

Jogi, szabályozási keretek

Az ajánlás onnan indul ki, hogy az egyes államoknak felül kell vizsgálniuk a nemzeti rendelkezéseket annak érdekében, hogy biztosítani tudják, hogy a nemzeti jogszabályok valamennyi munkavégzésre, illetve munkát végző személyre ténylegesen kiterjednek. Elemezniük kell azon tényezőket, amelyek az informális foglalkoztatásnak kedveznek, valamint ezek kiküszöbölésére nemzeti stratégiával szükséges rendelkezniük. Kiemelt fontosságú, hogy ösztönözzék a bejelentett és tisztességes állások létrejöttét a jogalkotás eszközeivel, megteremtsék a feltételeket a tisztességes vállalkozáshoz, biztosítsák a munkavállalók alapvető jogait, küszöböljék ki a hátrányos megkülönböztetést a munkaerő-piacon, megfelelően támogassák a mikro vállalkozásokat és a kkv-ket, biztosítsanak megfelelő hozzáférést a piacokhoz, infrastruktúrákhoz, technológiához, pénzügyi és egyéb szolgáltatásokhoz, az igazságszolgáltatáshoz, valamint a társadalombiztosítási ellátásokhoz. Végezetül a munkaügyi ellenőrzés megerősítésére, illetve a munkaegészségügy és a munkabiztonság megfelelő fejlesztésére is hangsúlyt kell helyezni.

Foglalkoztatáspolitikák

A foglalkoztatáspolitikákkal összefüggésben az egyes államoknak alkalmazkodniuk szükséges az e tárgykörben elfogadott C122. egyezményhez. Ezen túlmenően a szociális partnerekkel történő konzultációt követően ki kell alakítani egy vállalkozás és foglalkoztatás barát szabályozási környezetet különös tekintettel a mikro vállalkozásokra és a kkv-kra, támogatniuk kell az élethossziglan való tanulást, mely alkalmazkodik a piac igényeihez (kevesebb jogász, több mester ember), különös gondossággal kell meghatározni a minimálbér megfelelő szintjét, a társadalombiztosítási ellátások hozzáférési feltételeit, támogatniuk szükséges a hátrányos helyzetű csoportokat, valamint naprakész információkat kell tudni szolgáltatni a munkaerőpiac aktuális helyzetéről.

Jogok és szociálpolitikák

Az egyes államoknak megfelelő intézkedésekkel szükséges biztosítaniuk a szervezkedés szabadságát, a kollektív alkuhoz való jogot, a gyermek- és kényszermunka eltörlését, valamint a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának a kigyomlálását. Azonnali intézkedések bevezetésére van szükség az informális foglalkoztatást jellemző munkabiztonsági és egészségügyi kockázatok felszámolására, s ezen belül a vonatkozó szabályozást az informális szektorra is ki kell terjeszteni. Az államoknak fokozatosan ki kell terjeszteniük az informális szektorban lévő munkavállalókra is a társadalombiztosítási ellátásokat, az anyasági ellátásokat, a megfelelő munkakörülményeket, illetve biztosítaniuk szükséges egy megélhetést biztosító minimálbért. Ez utóbbit a munkavállalói oldal sürgette, s a javaslat nagy vitát generált. Ennek egyik oka az volt, hogy a megélhetési minimálbér fogalmát semmi nem határozza meg. Ezen túlmenően egységes, központi minimálbér sem létezik minden országban, így ehhez további jelző illesztése jogalkalmazási problémákat vet fel. A megélhetést biztosító minimálbér fogalmát végül körülírták jelezvén, hogy inkább egy tendenciáról, semmint egy konkrét jogi fogalomról van szó. Végezetül az ajánlás a gyermek ellátórendszer megfelelő kialakítását is célul tűzte ki.

Ösztönzők, szankciók, végrehajtás

Elsőként is azt a kívánalmat fogalmazza meg az ajánlás, hogy az informálisból a formális gazdaságba történő átmenet jogi és szabályozási akadályait le kell bontani. Ezen belül csökkenteni kell a cégalapítás költségeit, egyszerűsíteni kell az adórendszert, biztosítani kell a mikor vállalkozások és a kkv-k hozzáférését a közbeszerzésekhez, hozzáférhetővé kell tenni a pénzügyi szolgáltatásokat, javítani kell a vállalkozási ismeretek oktatását, illetve ki kell terjeszteni a társadalombiztosítási ellátásokat. Az egyes államoknak a jogszabályok végrehajtását és a törvényes foglalkoztatást megfelelő módon ellenőrizniük szükséges. Megállapodtak abban is, hogy a munkaügyi felügyeletnek valamennyi munkahelyre ki kell terjednie az informális szektorban. E körben a munkavállalói oldal azt javasolta, hogy ne csak minden munkahelyre, hanem valamennyi potenciális munkavállalóra is terjedjen ki az ellenőrzés, hiszen nem minden munkavállalónak van meghatározható munkahelye. Tekintettel azonban arra, hogy a munkaügyi ellenőrzésről szóló C81.sz. egyezmény is munkahelyeket említ, így a munkavállalók javaslata elvetésre került. A szöveget azonban olyan módon változtatták meg, hogy az a munkahelyekkel összefüggésben a munkavállalókra is utal, így valamennyi fél elégedettséggel fogadta el a szöveget. Végezetül rámutat az ajánlás az információszolgáltatás fontosságára, valamint a panasz és a felülvizsgálati mechanizmus szükségességére.

Egyesülési szabadság, társadalmi párbeszéd

Az ajánlás lefekteti, hogy azok, akik az informális szektorban dolgoznak, ugyanolyan jogokkal kell rendelkezniük, mint a többi munkavállalónak. Ez azt jelenti, hogy számukra is biztosítani kell az egyesülés szabadságát, illetve a kollektív alkuhoz való jogot. Olyan jogi környezetet kell teremteni, amely lehetővé teszi valamennyi munkáltató és munkavállaló számára azt, hogy részt vegyenek a társadalmi párbeszédben. Ezen szervezeteknek pedig ki kell terjeszteniük a tagságot és a szolgáltatásaikat az informális szektorban dolgozókra. Végezetül az egyes tagállamoknak az informálisból a formális gazdaságba való átmenet során konzultálniuk kell a társadalmi partnerekkel az informális szektorban, amennyiben ilyenek léteznek és fellelhetőek.

Adatgyűjtés

Az ajánlás kiterjedt adatgyűjtést javasol az államoknak az informális foglalkoztatás helyzetének elemzése és kezelése céljából. Az adatgyűjtésnek ki kell terjednie olyan szempontokra, mint például a nem, életkor, munkahely, illetve egyéb jellemzők.

Ajánlás vagy jó kívánság lista

Az ajánlás 484 szavazattal, Malajzia ellenszavazatával és 5 tartózkodó szavazattal elfogadásra került. A számok jól mutatják, hogy a téma fontossága nem vitatott sem a kormányoldal, sem pedig a szociális partnerek által (munkáltatók & munkavállalók). A vita során kifejezett nehézséget okozott az informális gazdaság definiálhatatlansága, illetve az ENSZ tagállamok sokszínűsége és különböző adottságaik. Tekintettel arra, hogy a cél az volt, hogy valamennyi állam igényeit kielégítse a szöveg, így az több ponton nehezen követhető. Belekerült a szövegbe például az un. riksa klauzula annak ellenére, hogy számos országban kevés, a közterületen munkát végző munkavállaló található. Hasonló problémát generált az úgynevezett social-solidarity unit fogalma, mely foglalkoztatási forma szintén nem a fejlett országok jellemzője. A fejlett országok között is törés keletkezett azonban több kérdésben. Amint arra korábban is utaltam, kevés állam problémája a munkaszerződés nélkül munkát végző dadus és takarítónő. Végezetül végrehajtási problémát generálhat a megfoghatatlan informális szektorra vonatkozó kiterjedt adatgyűjtési elvárás, a munkaügyi ellenőrzés kiterjesztése valamennyi munkavégzési helyre, valamint az informális szektor szociális partnereinek bevonása az informálisból a formális gazdaságba történő átmenet segítésének a folyamatában. Az adatgyűjtési elvárás vonatkozásában az USA képviselője jelezte, hogy a javaslatot támogató Afrika csoport szervezhetne úgynevezett best practice találkozókat, mivel nagyon kíváncsiak lennének arra, hogy az adatgyűjtés egy meghatározhatatlan tartalmú halmazról hogyan valósítható meg. A munkaügyi ellenőrzés kiterjesztése a feltételezett informális munkahelyekre és munkavállalókra szintén hasonló problémákat generál. Végezetül az informális szektorban működő szociális partnerekkel történő konzultáció gyakorlati megvalósíthatósága is kérdéseket vet fel. Ahogyan arra egy kormányzati képviselő viccesen rámutatott, majd ott hagyják a javaslatot egy kő alatt és megnézik néhány nap múlva, hogy elvitte el valaki.

Az iróniát félretéve fontos ajánlás született. Mindannyian remélhetjük, hogy hamarosan egyezmény is létre jön a kérdésben, hogy az ajánlás iránymutatásán túlmenően kötelező norma is alakíthassa a jogalkalmazást.

Az ILO az ajánlás elfogadását követően sajtótájékoztatót is közzétett, mely itt érhető el.

Az informálisból a formális gazdaságba történő átmenetről szóló ajánlás szövege jelenleg csupán jegyzőkönyvi formában található meg.

Dr. Kéri Ádám
LIGA Szakszervezetek
jogi szakértő

  • 2019.11.21Transzformatív Team Coaching Lab A Transzformatív Team Coaching Lab alkalmat ad arra, hogy konkrét eseteken keresztül ismerkedj a módszertan erejével. Egy ügyféleset, amelyben a team coaching folyamat során transzformáltuk valódi kapcsolattá a csapatban élő projekciókat. Részletek Jegyek
  • 2019.12.05Adatvédelmi Tisztviselő /DPO Képzés – Dr. Kulcsár Zoltánnal /12. 05-06./ Az adatvédelmi tisztviselő képzés célja, hogy a résztvevők pontosan megismerjék az adatkezelők adatvédelmi kötelezettségeit, kialakuljon bennük az a szintű adatvédelmi tudatosság, amely alkalmassá teszi őket a GDPR szerinti adatvédelmi tisztviselői (DPO) feladatok ellátására. Részletek Jegyek
  • 2020.01.18 ICF akkreditált Jungiánus coach féléves továbbképzés Magyarországon először a nemzetközileg sikeres Jungian Coaching School továbbképzése, ami ICF krediteket ad, 2020 januártól júiusig, havonta egy hétvégén. Részletek Jegyek
Follow hrportal_hu on Twitter
További cikkek
Maradási interjú: olcsóbb, mint a kiválasztás

Már-már közhelyszámba menő bölcsesség, hogy olcsóbb a meglévő munkatársat megtartani, mint újat találni helyette. A kiválasztás jól lefedett... Teljes cikk

Igaz mese egy kultúraváltásról

Igaz mese egy kultúraváltásról, avagy mitől lesz sikeres a szervezeti kultúra átalakítása. Andó Ildikó, a Vezetői Mesterműhely blog szerzőjének... Teljes cikk

Visszaesett a vállalatok beruházási szándéka

Jelenleg a cégek kevesebb mint fele tervez valamilyen fejlesztést a következő egy év során. Emellett a cégek többsége a beruházásokra szánt... Teljes cikk