Alakul a fogyatékos-botrány

Kritikus a helyzet, hiszen a fogyatékos személyek sorsát nyilatkozataiban a szívén viselő kormány és Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) késlekedése miatt egyelőre nem született megoldás arra, milyen hazai forrásból támogassák az elemi rehabilitáció folytatását, ami az önellátás és a közlekedés ismeretére oktatja, ezzel a munkavállaláshoz is nélkülözhetetlen alapokat adja a látássérülteknek.

Nonprofit szervezetek - Munkaesély Szövetség, CÉHálózat, Szempont Alapítvány, a Siketvakok Országos Egyesülete - gyorsan, már a múlt év novemberében levélben reagáltak a veszélyes folyamatokat indító költségvetési tervezetre. Érvelésük szerint a fejlett országokban evidencia, hogy a fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek csak az egyéni szükségletekhez igazodó szolgáltatásokkal integrálhatóak a munkaerő-piacra. E szolgáltatások fenntartásának legjelentősebb része jelenleg a Munkaerő-piaci alap rehabilitációs alaprészéből származik - írták tájékoztatáskérő levelükben. A civilek szerint a forrás beszűkülése több szempontból is veszélyezteti a fogyatékos emberek munkaerő-piaci integrációját. Ha a jelenlegi források átcsoportosítás vagy pályázati támogatás nélkül szűnnének meg, akkor bejáratott foglalkoztatói és szolgáltatói, valamint ügyfélkapcsolatokkal rendelkező szolgáltatások és hálózatok is megszűnnének - fejtették ki, és a székesfehérvári események igazolják, hogy nem alaptalanul.

Székesfehérvár nélkül

A Nemzetei Fejlesztési Ügynökség honlapjáról elérhető adatok azt mutatják, hogy a Társadalmi Megújulás Operatív Program, a TÁMOP 5.4.7. keretében a látássérült emberek számára elemi rehabilitációs szolgáltatások fejlesztésére kiírt 800 millió forintos keretből eddig 682 millió forintot ítéletek oda. Ennek ellenére a támogatást felhasználó rehabilitációs központok az utóbbi hetekben elemi rehabilitációs működési kapacitásuk végére jutottak. Nemes István, a Látássérültek Regionális Közhasznú Egyesületének projektmenedzsere elmondta, hogy január 1-jével felmondtak a székesfehérvári munkatársaknak, köztük neki is. Ennek oka röviden annyi, hogy a 170 látássérült társadalmi beilleszkedését segítő elemei rehabilitációs munka uniós támogatása e hónap végével megszűnik.

Ezzel lezárul a 2009 májusa óta tartó rövid korszak, amikor a Közép-Dunántúlon lakó látássérülteknek nem kellett a fővárosba utazniuk ezért, hogy megtanulják az önálló életvitelhez szükséges otthoni tevékenységeket, a közlekedési és kommunikációs ismereteket, melyek nélkül esélyük sincs lejutni a sarki közértbe vagy a munkahelyükre. A kiszolgáltatottság nem ismeretlen a pályázatról pályázatra élő nonprofit szolgáltatói létben, most a LÁRKE Molnár Gábor Látássérültek Rehabilitációs Központjának tizenhárom szakembere járt úgy, hogy január végéig ellátja feladatait, majd távozhat.

A TÁMOP 5.4.7 pályázat megszűnésével hazai források mozgósítására van szükség, amit a Munkaerő-piaci Alap Rehabilitációs Alaprésze adhatott volna, amit a kormány megszűntetett egy az egyben. Így aztán még az előző kormányzati ciklusban kalkulált, a látásrehabilitációs hálózat fenntartásához szükséges évi 1,1 milliárd forintnak sincs helye. Szakértők szerint a pályázatoknak már meg kellett volna jelenniük ahhoz, hogy az elemi rehabilitáció folytatható legyen, akár hazai, akár uniós forrásból. Így a folyamatos működéshez szükséges forrás nincs meg, és mivel non-profit a tevékenység, még egy hónapra sincs tartalék a civileknél.

A székesfehérvári mellett a másik hét régiós központ elemi rehabilitációs tevékenységének európai uniós (TÁMOP 5.4.7) támogatása is lezárul február végén, és csak az őszi időszaktól van pályázható uniós forrás a folytatásra. A közte lévő bő fél évet a magyar költségvetésnek kellene finanszíroznia, ami zökkenőmentesen már nem valósítható meg. A nonprofit szervezetek is megerősítik, hogy az elemi rehabilitáció működtetésének folytonossága nem látszik biztosítottnak, ha csak 2011 szeptemberétől áll majd leghamarabb rendelkezésre uniós forrás a folytatáshoz. A két ütem között mindenképpen szükséges magyar forrásból biztosítani a szolgáltatás működtetését, ez hozzávetőlegesen 700 millió forintot jelent országosan. Jelenleg az alaprész megszűnésével a forráspótlás megoldása is elveszhet - fejtették ki levelükben. A szolgáltatás működtetése az évente látássérültté váló hatezer ember számára mindenképpen szükséges. Ehhez azonban stabil finanszírozás és jogszabályokban rögzített működési keretek szükségesek.

Tehát a székesfehérvári mellett az országos hálózat többi központjának szakemberei sem érezhetik biztonságban magukat, ami becslések szerint 100-120 szakember munkahelyét veszélyezteti, illetve 1500-2000 látássérült elemi rehabilitációja szűnhet meg. - Soltész Miklós még sosem csapott be minket, csalódott lennék, ha ez a kormány nem találna pénzt a hálózat fél éves működésére - mondta el dr. Szabó Miklós, a nagy múltú debreceni Fehér Bot Alapítvány vezetője. A szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár több esetben hangoztatta, hogy a kormány érdekelt a fogyatékosságügy fejlesztésében, bár a költségvetés nem erről árulkodik. - Talán a kormánynak rövid idő állt a rendelkezésére, hogy mérlegelje a tevékenységünk társadalmi fontosságát, mindemellett én arra kértem 30 érintett munkatársamat, hogy ne keressenek új állást, mert hiszek a megoldásban - fejtette ki dr. Szabó Miklós.

A Székesfehérvár régiójában élő látássérültek ellátásának folytatásában Nemes István még reménykedik: - Dr. Szőke László, a Fogyatékosságügyi Főosztály vezetője szerint a Nemzeti Erőforrás Minisztérium költségvetéséből átcsoportosítható a várhatóan szerényebb működéhez szükséges pályázati pénz, de biztos információnk nincs - mondta el Nemes. A fogyatékosságügyi főosztály és Bernáth Ildikó fogyatékosságügyi miniszteri biztos lapunk kérdésére eddig nem adott választ arra, hogy milyen eszközökkel kívánja a kormány támogatni a fogyatékos személyek munkaerő-piaci elhelyezkedését.

Bekapcsolódnak a szövetségiek

Januárban a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) széles körű egyeztetést kezdeményez. Múlt héti rendkívüli elnökségi ülésükön hangzott el, hogy az elemi rehabilitáció támogatásának elmaradásával sérülnek a látássérültek érdekei: - Érdekvédőként egyeztetünk a kormányzattal, és ha kell, vállaljuk a konfrontációt, mert az elemi rehabilitáció nélkül az önálló életvitel és a társadalmi integráció, a közlekedés tanulása, a munkavállalás lehetetlenült el, amit az európai jog is garantál a fogyatékos személyeknek - mondta el Szakály Melinda, az MVGYOSZ elnöke.

A szövetség úgy határozott, hogy január 19-én nyílt tárgyalást kezdeményez a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium, valamint a rehabilitációs központok bevonásával. Szakály Melinda elnök levelet írt a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Fogyatékosságügyi Főosztályának, felkérve, hogy tegyen lépéseket azért, hogy a kormány támogassa a látássérültek rehabilitációs központjait és ezzel munkába állásukat. - A látássérültek bíznak bennük, a győri központ vezetőjeként tudom, hogy ez ad értelmet az életüknek - fejtette ki az elnök.

Az országos rehabilitációs hálózat indulásakor a 2008-2013 közötti időszakra 5,3 milliárd forint támogatást terveztek, amelynek forrását részben az európai uniós TÁMOP és TIOP program biztosítja. Az uniós pénzek egy részét már kifizették, a folytatáshoz magyar források is szükségesek, hogy a 700 ezer aktív korú megváltozott munkaképességű személy a jelenleginél (7-9 százalék) nagyobb számban dolgozhasson és adót fizessen. Nem mellesleg az is elkerülendő, hogy a médiatörvény körüli botrány mellé egy ennél is nehezebben kezelhető "fogyatékos-botrány" is a kormány nyakába szakadjon.