Amit egy elit katonától tanulhatunk az üzleti életben

Porkoláb Imre az egykori Varsói Szerződés országaiból elsőként került be a világ legrangosabb tiszti iskolájába, a brit Sandhursti Királyi Katonai Akadémiára 1994-ben, ahol ráadásul az egyéves képzést követően ő nyerte el a legjobb külföldi hallgatónak járó díjat. Ennek az egyéves kőkemény képzésnek a történetét írta most meg könyvében. A képzés három szakaszának izgalmas élményanyagát a fejezetek végén vezetői tanácsokkal egészítette ki, felhasználva az adott témában releváns szakirodalmat.

A szerző hitelességét igazolja, hogy bőven rendelkezik vezetői tapasztalattal, Irakban és Afganisztánban végzett hadszíntéri szolgálatot, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen szerzett doktori fokozatot, tavaly fejezte be a Harvard Egyetem Nemzetközi Biztonságpolitika szakán a felsővezetői szakot.

A vezetés nem más, mint karakterfejlesztés

Porkoláb ezredes könyvének első és vitathatatlanul legfontosabb tanácsa a személyiségfejlesztés. Az élet bármely területén egy vezetőnek fizikailag és mentálisan egyaránt tökéletesen felkészültnek kell lennie, hogy a legváratlanabb szituációkban is bátran, felelősségteljesen tudjon döntést hozni. Azonban senki se születik vezetőnek, ahhoz hogy valakiből sikeres főnök, parancsnok váljon, először a személyiségét kell fejleszteni.

A katonai akadémia hallgatóinak látszólag feleslegesen kellett naponta többször is fényesre pucolniuk a cipőiket és órákat eltölteni a vasalással, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy az irányításhoz elengedhetetlen óriási önfegyelem és kitartás csak az ehhez hasonló monoton cselekvéssel tanulható meg.
Porkoláb Imre szerint nem felesleges a napi többszöri cipőpucolás sem
A jelenleg Washingtonban élő magyar ezredes állítja, a kitartás fejleszthető, folyamatosan keresnünk kell a kihívásokat, mert egy megoldhatatlannak látszó akadály megugrásával, határaink feszegetésével ismerhetjük meg valódi énünket.

A döntéshozatal fejlesztéséhez tehát ki kell lépni a komfortzónából az úgy nevezett tanulási zónába, ahol élesebb, nehezebb körülmények között lehetőségünk nyílik megismerni addig rejtett képességeinket, és olyan tapasztalatokat szerezhetünk, amit később fel tudunk használni, immár a mindennapokban, a komfortzónában. A tanulási zóna határán található pánikzóna az igazi próbatétel, azonban az extrém körülmények között nem tanácsos hosszabb ideig tartózkodni, mert a mentális és fizikai nyomás alatt elképesztően nehéz megfelelően dönteni, ezáltal nagyobb a bukás veszélye is. Persze ha az ember mögött megbízható, világklasszis csapat áll, bukás esetén is támogatják.

A katonaságban Porkoláb ezredesnek nem egyszer kellett pánik zónában azonnal határozni, ráadásul döntése súlyát növelte, hogy emberéletek múltak egy esetleges tévedésen. Habár az üzleti életben nincsenek ilyen horderejű döntések, mégis cégek sorsa, alkalmazottak állásai múlhatnak egy-egy választáson.

Tehát egy jó vezetőnek mindenképpen fejleszteni kell a döntéshozatali képességét, hogy ha nem is tökéletes – merthogy a könyv szerzője szerint olyan nem létezik – de legalább optimális döntést hozzon. Vezetőként folyamatosan objektíven értékelni kell helyzetünket, és képességeink pontos ismeretében kell választani.

Döntéshozatalkor három alapvető problémával kerülhetünk szembe. A technikai problémákat a már kidolgozott, megszokott eljárásmóddal lehet megoldani, ezzel szemben az adaptív problémához nagy szükség van újfajta gondolkodásmódra, új módszerre, hiszen váratlan, eddig még nem tapasztalt esetet kell kezelni. A harmadik típus talán a legnehezebb, a kritikus probléma, amely esetében azonnal kell döntést hozni, nincs idő gondos tervezésre, az egyes változatok elemzésére és a következmények felmérésére. Ilyenkor lép életbe az intuitív gondolkodás, ami mind a katonaságban, mind a dinamikusan változó üzleti életben egyre nagyobb szerepet kap. A megérzésen alapuló döntések viszont csak akkor lehetnek sikeresek, ha már kellő mennyiségű tapasztalattal és megvívott kihívással rendelkezik az azt meghozó vezető. A katonatiszt hangsúlyozza, nem mindig áll rendelkezésünkre kellő mennyiségű információ, de egy főnök képes akkor is bátran és határozottan választani, ha nem biztos az eredményben.

Az ezredes civilbenFolyamatosan döntéseket hozni fárasztó, megterhelő feladat. Ha huzamosabb ideig maximumon akarunk teljesíteni, elengedhetetlen a pihenés, a feltöltődés. A passzív pihenésen és a kellő mennyiségű alváson kívül jó, ha van valamilyen pozitív szenvedélyünk. Porkoláb ezredes a sziklamászást említi, ami alatt teljesen ki tudja rekeszteni a külvilágot, a frusztrációt, a zavaró körülményeket. Ilyenkor lép életbe a flow-élmény, amelynek óriási szerepe van a regenerálódásban, de befolyásolja a személyiség fejlődését is. Sőt, a későbbiekben kifejtett csapatépítés kulcsfontosságú módszere.

A Szolgálj, hogy vezethess! nem pszichológiai könyv, hanem hasznos elméleti és gyakorlati tanácsokat nyújt arra vonatkozóan, hogy hogyan irányíthatunk egy csapatot a leghatékonyabban, hogyan fejlesszük képességeinket és magunkat, hogy alkalmasak legyünk az irányításra, a döntéshozatalra.

Csapatépítés felsőfokon

A könyv második része javarészt a csapatmunka szerepét és a csapatépítés módjait veszi számba. A kihívások keresése, határaink feszegetése csoportosan legalább ugyanannyira fontos, mint egyénileg.

Az ezredes tanácsa alapján a vezetők feladata, hogy átalakítsák az általuk irányított csoport szemléletmódját. Erre a legjobb módszer, ha megoldhatatlannak látszó problémák sorát állítjuk csapatunk elé. A problémák leküzdésében, a váratlan helyzetek megoldásában a csoport tagjai összehangolják képességeiket és egymással, egymásért, a csapatért, a közös célért sokkal intenzívebben, koncentráltan dolgoznak. Ezáltal nő a csapatösszhang, egy csoport pedig akkor válik igazán hatékonnyá, ha közösségként működik.

Közösséget építeni Porkoláb Imre szerint nem könnyű feladatat, kritizálja a vállalatok általános csapatépítési módszereit. Kifejti, hogy nem a félretett pénz elköltése, a pihenés és a szórakozás lenne a tréningek lényege, hanem a bizalom kiépítése, a motiválás, a siker tudatosítása.

Ahhoz hogy a vezető megszerezze beosztottjai bizalmát, neki is ugyanúgy részt kell venni a feladatokban, példamutatással elöl járni, ugyanis a legapróbb cselekedetek is üzenetértékűek az alkalmazottak számára, és elősegítik a harmonikus viszonyt, a teljes bizalmat a főnök iránt. Igazi csapatépítés nem egy hétvége alatt történik, ez sokkal hosszabb időt vesz igénybe, és inkább a hétköznapokban, a vállalat szempontjából létfontosságú problémák megoldásakor teremtődik meg a közösség.

A közös problémakezelés annyira hatékony módszernek bizonyult a katonaságban is a terepgyakorlatok alkalmával, hogy Porkoláb azt állítja, vezetőként akár mesterségesen is lehet akadályokat állítani. A cél, hogy olyan szervezeti kultúra alakuljon ki, amelyben a csoport tagjai megbíznak egymásban és lehetőségük nyílik kifejezésre juttatni érzéseiket, gondolataikat.

Az ezredes hangsúlyozza, hogy a jó vezető minden esetben kiáll a beosztottakért, saját magát háttérbe szorítva a szervezet érdekeit tartja szem előtt, de legfőképpen a beosztottakért felel. Ha úgy adódik, akkor az elöljárókkal is vállalni kell a konfliktust, hogy gondoskodjunk csapatunk tagjairól. A jó főnök nem kivételezik magával se, ugyanolyan körülmények között dolgozik, mint a beosztottak.

A hagyományoktól eltérő vezetés

A karakterfejlesztés és a csapatépítés után az utolsó négy fejezet a hagyományostól eltérő gondolkodásmódról szól. A könyv szerzője abból indul ki, hogy a gerillák a történelem során sokszoros túlerővel szemben is számos alkalommal győzedelmeskedtek.

Az üzleti élet dinamikusan változó környezetében csak úgy lehet sikeresen fennmaradni, ha képesek vagyunk a megszokottól eltérően gondolkozni, képesek vagyunk az adaptációra.

A hagyományostól eltérő vezető jellemzője, hogy autoriter hatalom hiányában is mozgósítani tudja embereit, az innovatív gondolkodásmód birtokában kaotikus helyzetekben is képes dönteni és meglepő sikereket elérni. Ehhez azonban nem elég csak a vezető, feladata, hogy csoportja tagjainak gondolkodás- és szemléletmódját megváltoztassa a cél érdekében, összehangolja a csapat munkáját. A válsághelyzet megoldásában sokszor el kell térni a hivatalos eljárásoktól, akár más szervezeteket, más embereket is bevonni a munkába.

Porkoláb véleménye szerint ez az a pont, amit nem tanítanak a szupermenedzser képzésben. A mindennapok kiszámíthatatlan, folyamatosan változó kihívásaira csak magasan fejlett alkalmazkodóképességgel, flexibilitással lehet válaszolni.

Mindennek a kulcsa a fókusz. Arra kell törekedni, hogy folyamatosan a maximális teljesítményt hozza ki magából és csapatából az ember. Tévedés azt hinni, hogy képesek vagyunk megosztani figyelmünket. Mindig csak a következő lépésre kell koncentrálni és azt megpróbálni lehetőleg tökéletesen végrehajtani. Mindig tudni kell, hogy mi a legfontosabb feladat, fel kell ismerni a prioritásokat.

A Szolgálj, hogy vezethess! cím nem a szerző fejéből pattant ki, ez ugyanis a Sandhursti Királyi Katonai Akadémia mottója, ahol a világ legfelkészültebb katonai parancsnokait képzik. A szolgálva vezetés az ezredes szerint a legsikeresebb vezetők tudatosan választott módszere.

Hatalmunkat ugyanis arra kell felhasználni, hogy felemeljünk másokat és maradandó változásokat indítsunk be, amelynek hatása még akkor is érződik, amikor már rég nem vagyunk az adott szervezet élén. A sikeres vezető képes átalakítani egy szervezeti kultúrát, ami túléli a távozását is.

„Vezetőként nem hibáztatunk másokat, nem okoljuk a környezetünket, egyszerűen csak rendelkezünk egy jövőképpel és kiállunk egy ügyért, amiről úgy gondoljuk, hogy helyes – amiért, ha kell, mint például a katonai hivatásban, akár az életünket is feláldozzuk.” – zárja könyvét Porkoláb Imre.