Az interim menedzsment fejlődése és történelmi áttekintése

A menedzsmentnek sok esetben fogalma sem volt, hogyan reagáljon erre a hirtelen jött változásra. Ugyanekkor az üzleti életben tapasztalt és gyakran független, korán visszavonult menedzserek gyors megoldást ígértek a problémákra. A bajba jutott cégek tulajdonosai örömmel fogadták az ajánlatot, és megkérték cégük vezetőit, hogy ideiglenesen adják át pozícióikat ezeknek a menedzsereknek. Az így kialakult interim menedzsment abban különbözött a vállalati tanácsadóktól, hogy nem csak kielemezte a helyzetet és túlélési tervet készített, hanem végre is hajtotta a változtatáshoz szükséges lépéseket, továbbá a vállalatirányítás mindennapos tevékenységét is elvégezte. Wichard is megjegyzi, hogy az interim menedzsment döntéshozása az, ami megkülönbözteti a vállalati tanácsadótól, mert viszonylagos előnyt ad neki összetett szervezeti problémák megoldásánál.


A krízis megoldásától a változtatásig

A hetvenes évek közepe-nyolcvanas évek eleje óta az interim menedzserek számos, ma már legendásnak mondható válságkezelő intézkedést hoztak, ilyen volt például a holland Tomado cég esete. A korszak végén azonban kezdett megváltozni az interim menedzsment jellege. A legtöbb vállalat már nem állt a csőd szélén és nem volt nyílt pánikhelyzet. Mégis egyre többen ismerték fel, hogy alapvető stratégiai változtatásra van szükség a menedzsmentben, ezt pedig az akkori vezetőség képtelen volt véghezvinni. A főleg a telekommunikációban és az automatizálásban végbement gyors technikai fejlődés következtében a cégek belső fejlődése elmaradt a piaci verseny által meghatározott kereslettől. A termékek rövidebb élet- és piaci ciklusa, a hatékonyságot érintő intézkedések, a személyzeti létszám csökkentése, a kihelyezés, a nemzetközi verseny, a fúziók és az átvételek csak tovább gyorsították a folyamatot. Sok cég versenyképessége került veszélybe, ha nem tudtak idejében változtatni ezen a tendencián és belső szerkezetüket hozzá igazítani.

A nyolcvanas évek közepén egyre több cég nevezett ki interim menedzsereket, hogy még a válság kitörése előtt különböző stratégiai és operációs változtatások kidolgozásával és megvalósításával megakadályozzák azt. Az interim menedzsereket a válságkezelésen kívül a változásmenedzsmentbe is bevonták.

A változásmenedzsment nem csak az ügyvezető igazgatói szintet érintette. A kilencvenes évek kezdetén szükség lett olyan interim menedzserekre, akik a funkcionális menedzsment szintjén is megvalósították a stratégiai változtatásokat. Ezek a menedzserek már közvetlenül a legfelsőbb vezetés alá tartoztak, és többek közt a logisztikáért, a pénzügyért és a termelésért feleltek.
Az interim menedzser ebben az esetben is a változtatási folyamat mellett még a cég mindennapi ügyeinek intézését is végezte. Mivel a fejlődés egyre gyorsabb, és a fogyasztói piac is egyre inkább az egyén köré összpontosul, így nem csoda, hogy a kilencvenes évek során fokozatosan nőtt a gyors folyamatváltoztatási képesség jelentősége.

Forrás: Hungarian Interim Management Kft.