Szerző: Berta László Megjelent: 3 éve

Csodabogarak vonulása - ők jártak a tegnapi állásbörzén

images

Kóborlók

Három 17 körüli kölyök bandukol. Tunyaságukat egy cég tudta megtörni, keményen be is szórólapozta őket, maguktól nem mentek oda senkihez a börzén. Nem tudom, mit jelent szoftverfejlesztést tanulni OKJ-ban, ennél fontosabb volt a látvány. Álltak talpig farmerben, szorosan egymás mellett, mint kis barna kalapos gombák a fatönk körül. Beálltok gyakornoknak, vetettem fel, bólogattak. Szűkszavú kölykök voltak.

A leskelődő

Pár lépéssel utánuk egy frissen végzett visszafogottan elegáns szociális munkás sétált, pontosabban munkaerő-piaci tanácsadó. Elhivatott volt és első látásra naiv, pedig HR-esekhez jött, hogy ellessen néhány hasznos praktikát, amit továbbadhat az álláskeresőknek. Azért ravasznak se mondanám. Az alapítványnál ő az egyetlen tanácsadó és full kezdő. Lehetetlen küldetésnek tűnik. Rossz ízű volt megkérdezni, hogy „lesz haszna?”, „képes lesz segíteni?”; legalább megpróbálja. Szemétség volna számon kérni a profizmust éppen azoktól az álláskeresési tanácsadókon, akik alapítványoknál dolgoznak, tengődnek pályázattól pályázatig, és sokszor olyan helyekre próbálnak benyomni embereiket, ahová maguk sem mennének szívesen.

„Ráspecializálódtam”

Többen lépkedtek oldalukon semmibe révedő partnerükkel. Közülük egy IT-s elbeszélte, hogy 5-6 céghez ment oda, de nem talált állást. „Az én területem annyira speciális, amire korábban ráspecializálódtam, hogy a cégek nem nagyon foglalkoznak vele” – közben csinos barátnője kezét szorongatta.

„Annyira nem érdekelt”

Érkeznie kellett az inverzének chino gatyában. Ez a srác lubickol saját jelenlétében – frizura, nyakkendő, napszemüveg a helyén. „Csak nézelődtem, a sulim kötelezett, hogy jöjjek ide. Annyira nem érdekelt, hogy őszinte legyek” – amúgy már marketinges állásban van, ahova hátszéllel került be, de ráérzett, jól megy neki.

„Hú, hol van ilyen állásunk?”

Elérte, amit akart, 4-5 állást nézett ki magának egy öltönyös másfél éve dolgozó – szigorú apai szemmel is partiképes – szoftverfejlesztő. „A nap végére látszott, nincs olyan türelmük” - mondta a HR-esekről. „Volt egy normális interjúm, egy, ahol elbeszélgettünk, egy másiknál odadobták, hogy van 15 ilyen állásuk, mondjam meg, melyiket akarom. Ott nem voltak szívélyesek. A negyediknél ’hú, hol van ilyen állásunk?’, és végül találtak egy szórólapot, amire rá volt írva.”

Jó lóvé a Telekomtól

Egy kopaszodó köpcös öltönyös inkább munkaadónak tűnik, holott a börze miatt nem dolgozik két napig. Épp a nagy Telekom leépítés idején mondott fel a cégtől. Jó lóvét kapott, cserébe fél évig nem mehet vissza, így is megéri. „A kollégáim holnap jönnek ki, egymásnak ajánlgatjuk” – 1600 embert küldenek el, a srác szerint 50-100-an biztosan kilátogatnak a börzére az ismerősei közül.

„Hétvégén interjúzom”

„Nem igazán keresnek biztonságtechnikust” – vetette a rendezők szemére egy barkós-copfos-napszemüveges egyetemi hallgató. A Dr. Bubó rajzfilmből bevágott tünemény álláskeresési technikája is egyedi: hétvégén szokott a kiszemelt cégek portáján érdeklődni, ahol mindig eligazítják, megelégedésére. Csak ezután küld önéletrajzot – mesélte, miközben gyors mozdulattal pöckölgette a jobb vállánál elszabadult tincsecskét.

„Programozni valamennyire tudok”

„Nagyon kellemes meglepetés, mert amikor megnézem az állásoknál az elvárásokat, magasabbnak tűnnek, mint a beszélgetés során – mondta Gergő. A le nem hervadó mosolyú, göndör hajú, dús szakállú fiatalember lazán bemutatkozhatna színészként is. Viszont a csetlő-botló karakterfigurákat mások alakítják. Gergő most kapta meg matematikus alapdiplomáját, és így keres állást, hogy legyen pénze mesterképzésen folytatni. „Az IT-t azért választottam, mert programozni valamennyire tudok”. Több interjún van túl ma, sőt, reggel hívta a Bosch, pedig csak mostanában töltötte fel az önéletrajzát. A személyes kontakt ott is reálisabb képet adott, mint az álláshirdetés. Gergő olyan témát szeretne találni egy cégnél, amit kutatni lehet. Katedrára nem vágyik. „Nem vagyok a legjobb. Katedrát az ELTE-n csak a legjobbak kapnak” – mondta szerényen. Amúgy sem jók az itthoni anyagi lehetőségek az oktatásban. Itthon tervez még pár évre, mert a barátnője Magyarországon tanul, aztán Franciaországba vagy az USA-ba menne.

„Be akarnak skatulyázni”

„Gyakran jártam állásbörzékre, de csak felmértem a terepet és tollakat gyűjtöttem az egyetemhez” – aztán Andi és barátnője élete megváltozott. Sok helyen fogadták szívesen az önéletrajzát a két programtervező informatikus lánynak, akik mesterszakon végeztek az ELTE-n. A két konszolidált lány szorgalmasan, mindkét nap kijött a HVG-re. Elégedettek azzal, hogy nem egy-egy szűk területről jöttek a cégek, és mindketten azt mondják, van idejük böngészni az állások között. Zsuzsi rászánja az őszt, Andi 1-2 hónap múlva szeretne elhelyezkedni a szoftverfejlesztésben. Olyan helyet keresnek, ahol hosszabb távon berendezkedhetnek. Lényeg, hogy passzoljon hozzájuk az állás. Nemsokára okosabbak lesznek, 1-2 hétre ígértek válaszokat a jelentkezésükre.

Nehezíti helyzetüket a munkáltatók szándéka, mert miután megtudják, milyen nyelven dolgoznak, azonnal abba a pozícióba raknák őket. „Javaban dolgozom, ide akarnak beskatulyázni, de engem az is érdekelne, amit az egyetemen tanultam, hogy abban fejlődjek” – mondta el Andi. „Nekem fontos, hogy legyen lehetőségem menedzsment irányban fejlődni, vagy más tudományterületekkel közös kutatásokat végezni” – reagált Zsuzsi. S ezzel biztos, hogy szétválnak útjaik.

Gyakorlatból jól állnak, iparban is dolgoztak: mégiscsak tudományegyetem, ki kellett egészíteni valami gyakorlattal. A cégek mérete szerint inkább a kicsik felé hajlanak. „Egy multinál annyi pozíció van, hogy arra kérnek, inkább mi mondjuk meg, mit szeretnénk, egy kis cégnél viszont részletesen elmesélték milyen pl. egy gyógyszeripari dokumentáló rendszer, így pontosan megtudtuk, mire keresnek. Épp két embert” – tudtuk meg Zsuzsitól. Egyetértenek, hogy a kisebbek sokkal jobban elmondták, mit várnak. Legtöbbjük lehetőséget ad a fejlődésre, és képzést biztosítanak. Úgy látják, a multiknál specialistákat keresnek, a kicsinél izgalmasabb, élesebb, hogy mi lesz.

Pénzről nem beszéltek a börzén. Nagyvállalatokhoz bejutott szaktársaiktól tudakolják, mit kérhetnek tudásukért. „Nem vagyunk teljesen elveszettek, de eléggé szürke zóna a pénz” – mondta el Andi. Az alsó határ nettó 200 ezer, még a most végző kollégáiknak is. Hasonló alsó összegre számítanak. „Nálam nem a pénz a legsarkalatosabb az álláskeresésnél, én a motivációt és a lelkesedést szeretném megtalálni, és azt, hogy érezzem, el tudok köteleződni egy cég felé” – definiálta célját Andi. „Ez multiknál és kicsiknél is meglehet” – tette hozzá Zsuzsi.
Follow hrportal_hu on Twitter
További cikkek
Figyelmeztető sztrájk az Audi gyárban

Két órás figyelmeztető sztrájkot hirdetett péntek délelőttre az Audi Hungária Független Szakszervezet (AHFSZ), miután a csütörtöki... Teljes cikk

Komoly döntést kell hozniuk a Honvédkórház dolgozóinak

A Honvédkórház hét fővárosi és öt vidéki telephelyén több ezer civil alkalmazottnak, köztük orvosoknak, ápolóknak és más szakdolgozóknak öt... Teljes cikk

Két év alatt 20 százalékkal emelné dolgozói bérét az Audi Hungaria

Két év alatt húsz százalékkal növelné minden munkavállalója bérét az Audi Hungaria Zrt. Németh Sándor, az AHFSZ elnöke arról tájékoztatta az... Teljes cikk

Egy férfi éveken keresztül vett fel jogosulatlanul családi pótlékot

Vádat emelt az ügyészség Szegeden egy szerb férfi ellen, aki három Szerbiában lakó gyermeke után több mint öt éven keresztül vett föl... Teljes cikk

Fiktív számlákat kiállító bűnszervezetet számolt fel a NAV

Fiktív számlákat kiállító bűnszervezetet számolt fel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV), a házkutatások során több gépfegyvert és pisztolyt is... Teljes cikk

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár