Egy módszer, ami növeli a dolgozók tudását

Hagyományos esetben hogyan zajlik a tudás felmérése? A tanuló kap egy feladatlapot (mindegy, hogy papír alapon vagy a monitoron), amin a kérdések egymás után következnek. A kitöltésre megfelelően rövid időt kap, annak érdekében, hogy ne legyen ideje a jegyzeteit vagy kollégáit használni. Elektronikus teszt esetén van rá esély, hogy kérdésenként megtudja, hogy jól válaszolt-e, de ezzel ellentétes gyakorlatot is láttunk már. A kitöltés után elektronikus teszt esetén azonnal, papír alapon később tudja meg, hogy hány helyes választ adott. Ebben a lebonyolítási módban nincs benne az azonnali tanulás, fejlődés lehetősége és a kitöltési mód ezt nem is ösztönzi.

Nézzük, hogyan lehetne ezt másképpen csinálni:

- Kapcsolódva korábbi cikkünkhöz, a kollégákat gyakran, akár naponta-kétnaponta kell tesztkérdések elé állítani. A gyakori tesztelés lehetővé teszi, hogy egy nap csak kevés (5-10) kérdésre kelljen válaszolniuk, de egy hét alatt ezzel a módszerrel is szépen megmutatkozik tudásuk. Az 5-10 kérdés megválaszolása az utólagos tevékenységekkel együtt (lásd később) sem vesz igénybe több időt, mint 10-15 perc, amint a napi rutin részévé válik a tevékenység.

- A teszt kitöltésének időpontját bízzuk a kollégára. Ha ő az ebédszünetet tartja a legalkalmasabb időpontnak, töltse ki akkor. Vannak akik reggel már szeretnek az első megbeszélésre vagy ügyfélre készülni, de egy agresszív, bezárhatatlan tudásfelmérő kérdőív tovább súlyosbíthat egy kisebb elkésést is. Higgyük el, amint a kérdések a napi rutin részévé vállnak a kollégák minden nap meg fogják találni a szükséges 15 percet.

- A kérdéseket több témakörből kell összeválogatni és véletlenszerű sorrendben a képernyőre dobni. Mivel a naponta elvégzendő feladatok sem teljesen ugyanazok, így logikus a több témakör használata is. Ráadásul ezzel minden napra juthat sikerélmény is, hiszen egy-egy témakör nem megfelelő ismerete nélkül is számos jó válasz születhet.

- A kérdéseket kérdésbankból, véletlenszerűen tegyük fel. Elegendően nagy kérdésbank használatával minimalizálhatjuk az esélyt arra, hogy az egymás mellett ülők ugyanazt a kérdést kapják, vagy hogy két egymást követő teszt napon ugyanaz a kérdés jelenjen meg. Ha pedig mégis megtörténik, akkor sincs baj, a kolléga remélhetőleg másodjára már meg is tanulja a választ.

- Az adott kérdésre adott válasz után ne csak a "helyes" vagy a "helytelen" értékelés jelenjen meg, hanem ezt egészítsük ki egy rövid magyarázattal is még akkor is, ha helyesen válaszolt a kérdésre a kolléga (nem zárhatjuk ki ugye, hogy csak tippelt). Ezek a rövid, frappáns magyarázatok hamarabb bevésődnek, mint ha újra kellene olvasni az egész tananyagot.

- A kérdések megfogalmazásakor a tanultak alkalmazhatóságára helyezzük a hangsúlyt és ne a tananyagot kérdezzük vissza szó szerint. Azt például, hogy egy lista összes elemét megtanulta-e a tanuló, megtudhatjuk úgyis, ha egyesével rákérdezünk a lista elemeire, de a tesztelhetjük a tudást a listán nem szereplő tétel bevonásával is.

- Ne korlátozzuk a kérdéseket az igaz/hamis illetve a válaszd ki a helyes/helytelen megoldást típusú kérdésekre! Számos más eszköz áll rendelkezésre, például a sorba rendezés, szókiegészítés, több helyes válasz, de az informatika már megengedi, hogy képeket használjunk, kirakót mutassunk vagy összekötessünk válaszokat. A változatos kérdés típusok segítenek oldani a tudásfelmérés monotonságát.

- A kérdések megfogalmazásakor kerüljük a tankönyvi száraz stílust, használjunk köznapi nyelvezetet és ne feledkezzünk meg a humorról sem.

- A tesztsor végén adjunk lehetőséget arra, hogy a beküldés után a kolléga végig tudja nézni még egyszer a teljes tesztsort, lássa a kérdést, a válaszát, a helyes választ és a helyes válaszhoz tartozó magyarázatot. A magyarázatokat kiegészíthetjük linkekkel a tananyaghoz amennyiben az az e-learning oktatásmenedzsment eszközünkben (vagy prezentáció formában a fájlszerveren) megtalálható.

- Adjunk lehetőséget a tanulóknak arra, hogy korábbi eredményeiket megnézzék, értékeljék. A hozzáférhető statisztikák legalább olyan részletesek legyenek, mint amit a HR vagy a szakterületek használnak az értékelésre. A statisztikák motiválhatják a kollégát a tanulásra, fejlődésre (ha látja a fejlődést a számokban) és segít neki megtalálni azokat a témaköröket, amelyekben a leginkább fejlődésre szorul.
Egyértelmű, hogy a fent leírtak megvalósítása papír alapon nem működik, ehhez az előző cikkünkben említett informatikai támogatás szükséges. Azonban gondoljuk végig még egyszer: a fent leírtak megvalósításával nemcsak arról lesz naprakész információnk, hogy kollégáink mennyit tudnak a vállalatról, termékekről, szolgáltatásokról illetve a folyamatokról, de egyúttal egy olyan rendszert is megvalósíthatunk, amely folyamatosan növeli az egyéni és szervezeti tudást.

Koharek András
ARTanácsadó