Hosszabban a motivációról

Ami a motivációt illeti, én úgy éreztem, hogy a bizalom gondolatsort sikerült végigvinni a legalaposabban, a többit elvitte a sokat beszélő, de keveset mondó showman, legalábbis Szabó Péter szavai nem hagytak mély nyomot bennem, ezért szerencsésnek tartom a szerkesztést, ami több ponton egyenesbe rakta a műsort valaki mással. Volt például az a tisztességesen előadott jelenetsor, amely egy liftbe ragadt apa és a fia odafigyelésről, bizalomról szóló vitájáról szólt. A bizalom gyakorlatba ültetése egy számomra komolytalan - másoknak talán komolyan vehető - produkcióban nyilvánult meg, amikor Szabó Péter egy munkatársával szemléltette a helyes ölelést. Elmondta, hogy ez mindig bal oldalról történik, vagyis a bal fülek érnek össze, mert a szív oldali ölelés energiát ad, míg a jobb oldali energiát vesz el. Ekkor rémülten figyeltem az előttem ülő bólogató, mosolygó nőt, mentségemre szóljon, hogy akkor még nem tudtam, hogy nemsokára az ő karjaiban fogom végezni.
Erre futott ki a nap, ölelés egy idegennel
Szabó Péter szerintem szórakoztatni jobban tud, mint motiválni. Motiváció dolgában sokat hivatkozik elismert emberekre (Einstein, Brian Tracy amerikai public speaker stb.), könyvekre (az emberi agyról beszélve megjegyezte, hogy nem akar átmenni „Mindentudás Egyeteme” szintre). Trénerként számomra nehezen volt komolyan vehető, szórakoztató ismeretterjesztőnek tekintem, aki jól tette, hogy meghívott valakit, aki - engem legalábbis - képes volt motiválni. Kiemelkedett Mo Gawdat brit mérnök 10 perces előadása; elsőre durván hangzik, hogy 10 millió embert szeretne boldoggá tenni, de aztán érdekes dolgokat mondott arról, hogyan állt ellent az elméjének, amikor fia halála után elhatározta, hogy keserű ember helyett boldog lesz és másokat is azzá tesz. (Gawdat erről könyvet írt, amit Szabó Péter kiadója jelentetett meg magyarul.)

Nem hihető, hogy 10 ezer pozitív ember jött össze csütörtök este a Budapest Spotarénában, ebben nem volt igaza Szabónak, de nem mondhatott mást mint showman. Az sem várható el senkitől, tőle sem, hogy mindenkit motiválni tudjon. Szimpatikus volt, hogy egy félmondatban elmondta ezt a színpadon. Benne van ebben az emberben, hogy ami nem sikerül egyből, nem jelenti azt, hogy másodikra nem fog sikerülni. E tekintetben hitelesnek tartom. Azt érzem a 2. Áttörés után, hogy érdemes a finomításra, hogy jobb legyen, mint 2017-ben volt.

Aztán a végén mindenki felállt, és aki felemelte a kezét, jelezte, hogy kész egy szív oldali ölelésre, ami hosszúra is sikerülhet, aztán megfogja a másik kezét és a szemébe néz, kipróbáltam, és a legtermészetesebb módon mosolyogtunk közben mind a ketten. Tehát a bizalomépítésnek volt értelme, kifutása, de hogy ez kezdő lépés volna a boldogság felé? Még el is hihetem, sőt, hálás lehetek, hogy kimozdított a komfortzónámból, de akkor mi végre volt a szénakazalnyi önreklám, cégcsoport alapítás és annak promóciója a színpadon? Valamiből meg kell élni, értem, de ha kérhetem, több ízléssel, az is kell a boldogsághoz, ha fontosabb a boldogulásnál.

Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Egyszerű, mint Szabó Péternél az Áttörés
2. oldal - Hosszabban a motivációról