Elbocsátás után - hogyan kezdjük újra?

A munkahely váratlan elvesztését az emberek többsége valóban nagyon fájdalmasnak éli meg. A munkavállalóra már a munkanélkülivé válás lehetősége is erős lelki terhet ró, különösen a létszámcsökkentés elhúzódó folyamata jelent komoly pszichés terhelést. A munkahely elvesztésekor még erőteljesebben szembesül az ember azzal a ténnyel, hogy munkánk a mindennapjaink fontos szervezőelemét, keretét adja, meghatározza életritmusunkat, befolyásolja önmeghatározásunkat. Ha elbocsátanak, munkánkkal együtt identitásunk egy darabját is elveszítjük.

A munkanélküliség megviseli lelkünket és egészségünket

Dr. Szöllősi Ágnes munkapszichológus szerint a munkanélküliség megélése egyénenként változó, ez a helyzettől és a személyiségtől is függ. - Aki egy feszültségekkel terhes munkakörből kerül ki, az az első napokban, ha megfelelő tartalékai is vannak vagy tisztességes végkielégítést is kap, felszabadulásként is megélheti, hogy többet nem kell a munkahelyére bemenni, de nem ez a jellemző - nyomatékosítja a szakértő hozzátéve: a legtöbb ember ugyanis igazi, nehezen feldolgozható veszteségként éli meg a munkahely elvesztését. A kezdetben bizakodó, pozitív beállítódású, magabiztosnak látszó személy is megtörik és kétségbeesik, ha sorozatos visszautasítások után rádöbben, hogy nem is olyan könnyű állást találni. Különösen nehéz ezt megélni 50 felett! Az amúgy biztosnak látszó pozícióból menesztetteknél azonnal jelentkezik a kétségbeesés - mondta el korábban Kiss István pszichológus, életvezetési tanácsadó.

A problémák a munkanélküliség következtében a családon belül is fokozódnak, az anyagi kötelezettségek - tartalékok mellett is - egyre nehezebben teljesíthetők, és valós vagy vélt önértékcsökkenés érzés miatti fokozott ingerlékenység miatt sűrűsödnek a házastársi, családi konfliktusok. Lassan minden erős bástya (munkahely, otthon, család, házastárs, barátok), megrendülni látszik.

A legrosszabb, amikor az elbizonytalanodás, az önbizalom, a jövőbe vetett hit elvesztése a céltalanság kialakulását eredményezi. Innen már nagyon nehéz új erőre kapni, de sokan végigjárták már ezt az utat, és képesek voltak megújulni! Van, akinek egyedül is sikerül, de vannak, akik a család, a közvetlen környezet vagy a szakemberek segítségére szorulnak. Fontos, hogy minél előbb visszakerüljünk a munka világába, hogy ne a körülmények fogságába essünk, és a tehetetlenségbe süppedjünk, hanem saját érdekünkben igyekezzünk aktivitásunkat megtartva mindent megtenni annak érdekében, hogy ismét munkába álljunk. A pótcselekvések (alkohol, játék, drog) pillanatnyi megnyugvást adhatnak, de hosszú távon nem vezetnek célhoz. Két év után a tartós lelki terhelés, a rossz lelki állapot, a nélkülözés testi betegséget is előidézhet, és létrejön az ördögi kör: a munkanélküli lelki és egészségi állapotának megromlása miatt nem lesz képes visszakerülni a munka világába, amely állapotot a tartós munkanélküliség váltott ki. Ezért fontos, hogy minél előbb kikerüljünk ebből a meddő helyzetből. De hogyan fogjunk hozzá? Mit tegyünk, ha megtudjuk, hogy főnökünk megválik tőlünk?

1. lépés: Nézz magadba!

Segítség elbocsátottak! Miért pont engem? - teszi fel csaknem mindenki a kérdést. Dr. Szöllősi Ágnes elmondta, hogy az elbocsátásra az emberek különbözőképpen reagálhatnak, és különféle magyarázatokat adnak: sokan önmagukban keresik a hibát, de olyanok is akadnak, akiknek könnyebb elviselni a helyzetet, ha a külső körülményekben keresik az okokat. Az elbocsátás objektív okainak ismeretében is óhatatlanul feltesszük magunkban a kérdést, hogy mit tehettünk volna másképpen? A tények józan szemlélete, a lehetőségek reális számbavétele, saját erőforrások feltárása, megvalósítható célkitűzés, a megváltozott körülményekhez való rugalmas alkalmazkodás képessége, kulcstényezők az új állás megtalálásában- sorolja a tengernyi tennivalót a szakember. Az önismeret ebben az élethelyzetben rendkívül fontos.

A gyásszal rokonítható az állástalanság

Kiss István pszichológus levezette, hogy az állásvesztés a gyásszal rokonítható. A munka nélkül maradt egyén a tagadás, a harag, a depresszió és a beletörődés fázisait éli át. A mélypontról lassan indul felfelé a görbe az aktív álláskeresés során. Miután az ember átélte, feldolgozta veszteségét, és belátta a helyzet visszafordíthatatlanságát - korábbi állása nagy valószínűséggel örökre elveszett - új lehetőségek után kezd kutatni. Mindig előre kell nézni! - szól a javaslat.

2. lépés: Tudatosan tervezzük meg napjainkat, fogalmazzuk meg céljainkat!

Dr. Szöllősi Ágnes szerint az első sokk utáni feleszmélés könnyebb, ha feladat, cél társul hozzá. - Mindig legyen célunk! Cél nélkül elveszett emberek vagyunk - nyomatékosítja a pszichológus. Készíteni kell egyfajta számvetést, hogy az ember tisztában legyen erősségeivel, mi az, amit eddig letett az asztalra, amire büszke lehet, mi az, amire még szüksége lehet ahhoz, hogy folytassa útját, vagy hogy új irányt legyen képes kijelölni magának. Mit kellene még, és körülményeinél fogva mit lehet még tanulni? Pályát kell-e módosítani? Ha eddig nem volt szakmája, melyik szakmát kellene kitanulni? Mihez és milyen formában lehet kapni intézményes, állami segítséget? A motiváltságon, az elszántságon, a kitartáson kívül saját anyagi erő is kell-e hozzá?

A munkapszichológus kiemelte: az álláskeresés is célirányos tevékenység, amelyet előre el kell tervezni, meghatározott program szerint kell végezni, csakúgy, mintha munkát végeznénk.

3. lépés: Fogj hozzá minél előbb az álláskereséshez!

A tapasztalatok alapján már hat hónapos sikertelen pályázás egyre mélyülő apátia felé sodorhatja az álláskeresőt és ebből a gödörből nagyon nehéz kijönni, ezért fontos az álláskeresés tudatos megtervezése és minél koraibb elkezdése. Kiss István szerint az elsődleges keresők különösen nagy krízist élnek meg elbocsátáskor, hiszen nagy a felelősségük: családot tartanak fenn, jövedelmüktől mások is függnek. Ők azonnal hozzáfognak az álláskereséshez - fizetésre égető módon szükség van - és minden visszautasítást tragédiaként élnek meg, önértékelésük gyorsan, tartósan csökken a sorozatos elutasítások hatására. Különösen nagy csapás számukra, ha azzal szembesülnek, hogy egy BKV jegyet és gépi instant kávét is alig tudnak megvenni, és az az életszínvonal, amit eddig biztosnak hittek, nem tartható fenn tovább.

4. lépés: Add el magad!

Dr. Váry Annamária klinika szakpszichológus "Mi legyek, ha még nagyobb leszek?" című könyvében részletesen kifejti a munka piaca és árupiaca közötti hasonlóságokat és különbözőségeket. Az egyik legfontosabb tény, amellyel az álláskereső jó, ha tisztában van, hogy itt is van egy kereslet és egy kínálat, mégis vannak lényeges különbségek. Az eladó - munkát kereső ember - ugyanis sokkal hátrányosabb helyzetben van. Az, aki elad a munkaerőpiacon, nem tudja, kik a versenytársai, azok mit kínálnak és mennyiért. Ez elég nagy különbség az árupiacokkal szemben. Mégis el kell tudnia adni magát az álláskeresőnek,

- Jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy az álláskeresés során saját munkaerőnket kell áruba bocsátani, el kell tudni adni, azaz komoly marketing tevékenységet, marketing kampányt is kell önmagunkért folytatni. Kell a jó csomagolás (önéletrajz, levelezési stílus, megjelenés, benyomáskeltés, interjún való viselkedés) és az értékesítéshez megfelelő értékesítési csatornára is szükség van - véli Dr. Szöllősi Ágnes.

5. lépés: Tanuljunk meg állást keresni!

Jó, ha időterv szerint, napi rendszerességgel, módszeresen keresünk állást. A szakember azt javasolja, hogy először is készítsünk el egy listát, amely azoknak a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek a nevét és elérhetőségét tartalmazza, akiket állás ügyben meg lehet keresni. Egy másik listát azokról a cégekről, intézményekről, szervezetekről, ahova beadhatjuk az önéletrajzunkat. Legyen készenlétben egy szakmai szempontból megfelelően összeállított önéletrajz! (A legtöbb álláshirdető portálról letölthető a jó önéletrajzi forma).

Az aktuális álláshirdetésre szabott motivációs levélről sem szabad azonban elfeledkezni. Sokan nem is gondolnák, hogy ez mennyire fontos, pedig az álláshirdetés típusához, vagyis a munkakörhöz igazított motivációs levél kulcsfontosságú a kiválasztás során. Hiszen ebben indokoljuk meg, miért érdemes minket választaniuk, és amely alapján kitűnhetünk a tömegből. Hiszen ez egyfajta egyedi lenyomatunk.(Nyomokban fellelhető személyiségünk a pályázatokban)

Érdemes tehát néhány álláskereső portálon regisztrálni magunkat - folytatja a következő fontos lépéssel a munkapszichológus. A pontos, körültekintő regisztráció órákat vehet igénybe, de hosszú távon megéri, ha türelmesen, precízen teszünk eleget adatszolgáltatási kötelezettségünknek. Oda kell figyelni arra is, hogy ha hírlevélre feliratkozunk, akkor optimális álláskínálati tartományt állítsunk be. - Sokan nem is gondolnánk, de a hírlevelek megfelelő szűrőjén is sok múlik. A túl széles, de a túl szűk spektrum sem jó. A túl sok, nekünk nem megfelelő állást kínáló hírlevél átolvasása felesleges időt rabol el tőlünk, és ha olyan a rendszer, hogy automatikusan továbbítja önéletrajzunkat, akkor a célszervezettől felesleges időt rabolunk. Ha sokszor feleslegesen megjelenik az önéletrajzunk, egy idő után már azonnal "Delete"-tel fogadnak az önéletrajz elolvasása helyett. Két-három álláskereső portálon való regisztráció bőven elég. Természetesen azokat a hirdetési portálokat is érdemes rendszeresen átnézni, ahol nem regisztráltunk - teszi hozzá Szöllősi Ágnes.

6. lépés: Nézzük meg szaktudásunk "szavatosságát", munkaerő-piaci értékét!

Meg kell nézni, hogy szaktudásunk mennyire kelendő a munkaerőpiacon. Ha nem az, akkor meg kell vizsgálnunk ennek az okát. Elképzelhető, hogy tovább kell képeznünk magunkat, mivel szaktudásunk elavult, de az is lehet, hogy pályamódosításra kényszerülünk, mivel a különböző szakmák megítélése, értéke a munkaerőpiac mozgásával folyamatosan változik.

7. lépés: Irány a munkaügyi központ és álláskeresési klubok!

A területileg illetékes munkaügyi kirendeltség felkeresése több szempontból kulcsfontosságú lépés. Nemcsak azért kell regisztráltatnia a kirendeltségen magát az illetőnek, hogy a különböző járadékokra, segélyekre, startkártyára, stb. jogosultságot szerezzen, hanem azért is, hogy hozzájusson fontos információkhoz jogait és kötelességeit illetően. A tájékozatlanság ebben a helyzetben elfogadhatatlan - vallják a szakértők. Itt tájékozódhat a különböző ingyenes vagy részben önköltséges, az Európai Unió és az állam által támogatott, esetleg ösztöndíjat is adó szakmai tanfolyamok indulásáról. Megfelelő végzettséggel ugyanis megnő az álláskereső munkaerő-piaci értéke, és esélye, hogy állást talál - hívta fel a figyelmet dr. Szöllősi Ágnes. Emellett a munkaügyi központok pszichológiai szakszolgálatainál, vagy álláskereső klubokban kaphatnak hasznos tanácsokat, láthatnak pozitív példákat, kerülhetnek ismét közösségbe.

8. lépés: Lépj kapcsolatba hasonszőrűekkel!

Tímeával év végén közölte főnöke: a cég csoportos létszámleépítése őt is érinti. 36 éves, két gyerek édesanyja, kereskedelmi végzettsége van. Elmesélte, hogy az elbocsátást követő néhány hét alatt eltávolodott barátaitól, kollégáitól. Aztán az első sokk után kezdte felfogni: életének egyik szakasza lezárult. Ahogy teltek a napok, hetek, úgy kezdte feleslegesnek érezni magát. Hirtelen egy légüres térben találta magát.

A munkáját elvesztő ember elmagányosodhat. Egyre nehezebben találja a közös hangot családjával, ismerőseivel, barátaival, volt munkatársaival is megszakadhat a kapcsolata. Dr. Szöllősi Ágnes szerint segít feldolgozni a traumát, ha olyan emberekkel találkozik, akik hasonlón mentek át, akikkel megoszthatja bánatát. Rájön, hogy vannak sorstársai, jó példák, és ha másnak sikerült állást találni, neki is sikerülni fog.

A munkanélküli erről a mélypontról saját önerejéből kijutni csak igen nagy nehézségek árán képes, szüksége van szakmai segítségre, egyéni és/vagy csoportos tréningekre. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legkisebb lelki teherrel és viszonylag gyors, sikeres elhelyezkedéssel akkor jár az elbocsátás, ha a felkészítést szakemberek bevonásával még akkor megkezdik, amikor még dolgozik az illető, vagy felmentési/felmondási idejét tölti. - Három hónap "lézengés", kudarccal végződő álláskeresés után kifejezetten ajánlom intézmény, szakember segítségét igénybe venni, részt venni csoportos álláskeresési tréningen, bekapcsolódni egy álláskereső klub munkájába - nyomatékosítja dr. Szöllősi Ágnes. Érdemes tehát különböző önsegítő csoportokat, alapítványokat, álláskeresési klubokat felkeresni.

Ezek a foglalkozások, kapcsolatok segítenek túljutni a krízisen, és általuk bíztatást, önbizalmat kap az ember és számos új lehetőség nyílhat meg, azáltal, hogy megosztják egymással tapasztalataikat, kálváriájukat, szakmai információikat. Az álláskeresői klubokba úgy jár az állástalan, mint a munkahelyére, lesz struktúrája a napnak, a csoport pedig ellensúlyozza az elmagányosodás érzését - számolt be Tímea a tapasztalatairól.

Az 1. legnagyobb lelki próba az állásvesztés?

Holmes és Rake, két amerikai pszichológus az állás elvesztését nyolcadik helyen tüntette fel a lelki erőpróbák listáján. Az első hét helyen a házastárs halála, a válás, a különélés, a börtön, a közeli családtag halála, a baleset és a házasság áll. Dr. Szöllősi Ágnes azonban úgy véli, hogy mindig az adott szituációt éljük meg a legnagyobb lelki próbának, amelyben éppen benne vagyunk. Így, ha munkanélküliek vagyunk, akkor azt.

Nagyon fontos tehát, hogy ha egy idő után az ember nem talál végzettségének, életkorának, fizetési igényének megfelelő állást, akkor lejjebb kell egy kicsit venni az elvárásokból, annak érdekében, hogy visszataláljon önmagához és a munkaerőpiacra. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy négy- vagy hatórás szellemileg nem túl megerőltető állás is sokat ér, amiért cserébe fizetést, és ami talán még lényegesebb, önbizalmat kap. Közben természetesen továbbra is keresi a helyét, az ideális állást, de addig is lefoglalja magát, és közben új lehetőségek nyílnak meg. Hiszen ahogy a munkapszichológus is mondja: mindenkire szükség van valahol!- ezt sose feledjük.

Forrás: Dr. Váry Annamária: Mi legyek, ha még nagyobb leszek? Grafológiai Intézet Budapest, 2004.