Felelősségre és önzetlenségre nevel a közösségi szolgálat

Az új, a közösségi szolgálatra vonatkozó szabályozásokat is tartalmazó köznevelési törvény 2011 decemberében lépett hatályba, az azóta eltelt időben pedig az ország középiskoláinak legtöbbje már megszervezte a közösségi szolgálatot tanulói számára. Tették ezt a legtöbb helyen annak ellenére, hogy a törvény erre nem kötelezi az iskolákat – éppen ezért sok helyen az osztályfőnökök vagy éppen maguk a diákok kerestek olyan helyet, ahol örülnek a munkájuknak.

A köznevelési törvényben található értelmezés szerint „a közösségi szolgálat szociális, környezetvédelmi, a tanuló helyi közösségének javát szolgáló, szervezett keretek között folytatott, anyagi érdektől független, egyéni vagy csoportos tevékenység és annak pedagógiai feldolgozása”. Ez egyes pedagógusok, oktatásügyi szakemberek szerint ugyanakkor nemcsak az adminisztrációt jelenti, hanem azt is, hogy az iskoláknak, a tanároknak aktívan közre kell működniük a szolgálat megszervezésében, és nemcsak információkkal kell a tanulókat ellátniuk, de segédkezniük kell a fogadóhely, a diákok, a pedagógusok és az iskola közötti kommunikációban és a feladatok megszervezésében is.

Ingyen munka vagy önzetlen segítség?

A közösségi szolgálatról a Budai Középiskola diákjait kérdeztük meg, akik többnyire pozitív véleménnyel voltak annak bevezetéséről, csak néhány dolgot kifogásoltak a jelenlegi működéssel kapcsolatban.

A diákok többsége jó ötletnek tartja magát az iskolai közösségi szolgálatot, elmondásuk szerint például azért, mert megtanítja őket a munka értékére, és így segíthetnek másokon. A diákok többsége úgy véli, hogy az 50 óra nem kifejezetten sok, azonban a 11. és a 12. osztályban már kevés idő jut rá a tanulmányok mellett.

Viszonylag új elemről van szó a középiskolai oktatásban, amit az is jelez, hogy sokaknak még nem sikerült megérteniük annak célját. Egyesek szerint ez felesleges plusz teher, néhányan pedig egyenesen ingyenmunkaként értékelik – ugyanakkor a legtöbben úgy ítélik meg, hogy elegendő információt adnak róla a tanárok, az iskolák.

Arra a kérdésre, hogy mi is valójában a célja a közösségi szolgálatnak, általában a diákok kétféle választ adtak. Egy részük szerint a szolgálat célja csak annyi, hogy munkára fogják őket; a legtöbben ugyanakkor a jelek szerint felismerték, hogy milyen szándék húzódik meg az iskolai közösségi szolgálat koncepciója mögött, túlnyomó többségük ugyanis válaszában a felelősségre nevelést, a munka értékének megértését, mások önzetlen segítését hangsúlyozta.

Sok múlik a jó szervezésen

Ennél is pozitívabb a hozzáállás például az Eötvös Loránd Tudományegyetem Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnáziumában, ahol a szervezett önkéntesség már az iskolai közösségi szolgálat bevezetését megelőzően is működött. A Budapesti Művelődési Központ által április 1-jén rendezett, a szolgálatról szóló szakmai fórumon felszólalt az iskola egyik közösségi koordinátora, Lazáry Fanni, aki elmondta, náluk a szervezés már 2010-ben elindult, a diákok önként jelentkeztek, és mire a közösségi szolgálatot kötelezővé tették, már több mint hatvanan vettek részt rendszeresen az önkéntes munkában. Így már adott volt a kommunikációs rendszer, a kapcsolat a fogadóhelyekkel, nem kellett tehát az alapoktól kezdeni a szervezést.

A koordinátor ugyanakkor említette a diákok részéről előkerülő leggyakoribb kifogást is, miszerint túlságosan leterheli őket a szolgálat az iskolai feladatok mellett. Erre a gyakorlóiskolában megoldást egyrészt a hétvégi programok szervezésével találtak, másrészt a diákok gyakran végeznek alkalomszerű munkákat, ahová nem kell rendszeresen járniuk, de beleszámíthatják az 50 órába. Az iskolában azt tapasztalták, hogy a gyerekek így motiváltabbak és szívesebben jelentkeznek maguk a feladatokra, ha több idejük van.

A motiváló munka felelősségérzetre nevel

A kutatások szerint az önkéntes munka lehetőséget ad többek között arra, hogy fejlessze a diákok önismereti képességeit, a tanuláshoz való viszonyukat is megváltoztathatja; összességében felelősségteljesebbé teheti személyiségüket. Így a közösségi szolgálat – kiemelten azoknál, akik a kötelező 50 órán felül maguktól is végeznek önkéntes munkát – együtt járhat az állampolgári elkötelezettség, a szociális érzékenység megerősödésével és a tanulmányi eredmények javulásával is.

A legfontosabb ennek érdekében az, hogy az iskolák részéről a diákok minden lehetséges segítséget megkapjanak a szervezésben és a kommunikációban, hogy lehetőleg mindenki olyan munkát végezzen, amely érdekli és motiválja, és hogy a szolgálat mellett jusson elegendő idejük tanulmányaikra és szabadidejük is maradjon. Ezért az intézmények, a pedagógusok felelőssége igen nagy abban – bár a törvény nem kötelezi őket ilyen jellegű feladatokra –, hogy a szolgálat valóban elérje célját, és kifejtse pozitív hatását a fiatalokra.

Edupress