Felelősségvállalás és értékelvű bizalom - egy példamutató vezető erényei

Héjj Tibor méltán kaphatta meg a Szent György díjat, mivel korábban és most is arra törekszik, hogy a szakmai munkáján túl a közhasznú ügyekért is felelősséget vállaljon.

- Egyaránt végez cégvezetői és társadalmi felelősségvállalási munkát. Melyek azok a tényezők, amit lényegesnek tart mindkét munkánál?

- Nagyon sokat kaptam az élettől, már kiskoromtól kezdve a szüleimtől, családomtól. Biztonságban nőttem fel, elismerésben részesültem a születésemtől kezdve és ezt értékeltem is. Az értékelés igazi módja pedig az, hogy a tapasztalataimat átadom másoknak, ami felelősséggel jár. Ezt a fajta felelősséget többféleképpen értelmezik, ami függ az egyénektől. Vannak, akik úgy értelmezik a felelősséget, hogy karácsony előtt adunk valamit a szegényeknek és ezzel ki van pipálva a másokért történt felelősségvállalás. Szerencsére olyan emberekkel is találkoztam, akik hasonlóképpen gondolkoztak, mint én. Azokat a szervezeteket szeretem, amelyek nem csak egy sima segélyszervezetként működnek, hanem a közjót rendkívüli, újszerű konstrukcióban szolgálják. Úgy érzem, hogy ilyen helyeken tudok valamit beleadni, itt van rám és a tapasztalatomra szükség. Döntő az is, hogy a felelősséget hogyan élem meg, milyen hozzáállással. Úgy nekilátni, hogy majd én megoldom a világ baját, majd visszatérek a saját kuckómba, az lehetetlen. Marad az, hogy én ebből mennyit tudok, vagy akarok felvállalni. Azt gondolom, hogy a felelősség az ember részévé válik, nem egy külön házi feladat, hanem a személyiség része. Az, hogy én hogyan osztom be a pénzemet, időmet, ez a döntés visszahat rám és ez már a gyermekneveléssel indul. Néhány évvel ezelőtt megjelent egy amerikai bestseller, ami azt mondta, hogy a gyermekeimet a barátaik nevelik és éppen ezért én nem vagyok felelős, hogy mivé válnak. Szerintem - és ez már nem lenne bestseller - az én felelősségem, hogy milyen barátai vannak a gyerekeimnek! Sok szülő igyekszik megszabadulni ettől a felelősségtől, holott ez szervesen részét képezi a gyermekek iránti felelősségvállalásnak.

- A felelősség kérdésének boncolgatásánál másik fontos tényező a racionalitás kérdése. A média sok esetben azt hirdeti, hogy csak saját magamra gondoljak, rövidtávon gondolkozzam és az anyagiak a fontosak. Amennyiben valaki részt vállal a nonprofit világban ez a három elv megdől. Az egyik alapítványunk 10 éves évforduló ünnepségén inkognitóban mi is részt vettünk a családommal. A sérült gyermekek önfeledten játszottak, boldogok voltak. A gyermekeim ezt látva - akik most már felnőttek - kedvet kaptak és most már aktív résztvevői a másokért való munkálkodásnak. Nekünk ezért nem jár külön jutatom, helyben megkaptuk a jutalmat látva, hogy hozzásegítettük a sérült gyermekeket a boldogsághoz. Amennyiben az ilyen munkáért még díjat is kapok, az csak hab a tortán.

Ebben a világban, amikor számos vezető és egyetemet végzett ember is munka nélkül van és mi non-profit munkahelyet teremtünk a sérült embereknek, segítünk nekik, akkor látom, hogy ez önmagában érték, megérte, hogy tanultam hiszen ezzel másoknak tudok segíteni.

- Egy jól menő forprofit céget irányít. A sok társadalmi szerepvállalás mellett melyik tényezőt emelné ki, ami a cégét sikeressé teszi?

- A forprofit cégemnél nagyfokú a bizalom a kollégákkal. Van akinek ez a szemlélet szimpatikus, van akinek ijesztő. A kollégáim dolgozhatnak távmunkában, megbízom bennük, nálunk bizalmi elven alapul minden. Nekem még a bankszámlához sincs hozzáférésem, az egyik kolléganőm kezeli. Azt gondolom, hogy a bizalom kockázattal járó erény, azonban az ilyen gondolkodásnak megvan a haszna. Értékelvű bizalommal kevesebb energia megy el adminisztrációra. Természetesen van kockázat, kihasználhatnak és ekkor meg kell húzni egy határt. A bizalommal a társadalomban, gazdaságban, politikában is sokkal tágabb tér adódna. A hátsó gondolatok sok mentális energiát, forrást, pénzt visznek el, amit hasznosabb dolgokba is lehetne invesztálni, aminek van társadalmi megtérülése.

A válság hatására sok cég nagyot vesztett az értékéből, a társadalmi értékek összeroppantak. Nem bízhatunk a rendőrben, szerződésekben, ügyfelekben, államban, a pályázati életben. Naponta azt éljük meg, hogy nem érdemes bízni. Aki ennek a "szirénhangnak" bedől, ugyan csalódásokat spórol meg, de a személyisége romlik, deformált ember lesz. Néha anyagi kár ér bennünket, de inkább az történjen, mint hogy deformált emberré váljunk. Nagyon lényegesnek tartom a cégünknél is a bizalmat, büszkévé teheti az embert.

Arra, hogy ki hogyan viszonyul a bizalomhoz, jó példa az egyik tevékenységünk, ahol klasztereket hozunk létre. A sikeresség záloga, hogy ki hogyan viszonyul a bizalomhoz. A klaszterekben mindenkinek megvan a maga célja és a résztvevő cégek célja néha ellentétes. Az egyik oldalon, ahol együttműködnek ott összhang kell, megosztjuk az információkat, miközben tudom, hogy ők a versenytársaim. Ez egy fajta komplex személyiséget igényel. Ez több annál, mint a KGST, ahol előre meg volt a terv és más, mint az olyan verseny-szemlélet, ahol mindenkit szitává kell lőni.

A civil szervezeteknél könnyített pályán mozgunk, adódik a bizalom, más a motiváció. Tesztelhető, hogy bizalmi alapon messzebb lehet jutni, erre jó példa a sport is. Csapatjellegű sporttevékenységnél együtt sírunk és nevetünk, közös célokért közösen hozunk erőfeszítéseket.

- Mi a véleménye az érzelmi és értelmi intelligenciáról, kockázatvállalásról napjainkban?

- Az érzelmi és értelmi intelligencia nem feltétlenül jár együtt. Sok esetben a tudásból fakadó túlzott önértékelő presztízs gátló tényező. Mi magyarok nagyon individuálisak és kockázatkerülők vagyunk. Ez a párosítás egy sajnálatos hungaricum. A többi párosítás előnyösebb, pl. az individualizmus és kockázattűrés együtt sok mindent kitermelt magából az USA-ban. A neveléshez ez is hozzátartozna. Átláttatni, hogy amennyiben magunkra támaszkodunk, az mivel jár és ha csoportban gondolkodunk az milyen lehetőségeket nyit meg. Élnünk kellene azzal a lehetőséggel, hogy most nem kell átverni a labancokat, nem kell törököt verni. Az utóbbi években az állam az egyedüli ellenség kép. Például az adófizetés hozzájárulás a társadalomhoz, és aki pénzt keres, annak ezt tudomásul kell vennie. Jó lenne, ha a másik oldal sem potenciális börtöntöltelékeknek tekintené pl. a vállalkozókat. Jussunk túl a barikád szemléleten, éljünk emberként felelős széles látókörű, adott esetben megfelelő értelmi intelligenciával rendelkező személyiségként.

- Ön szerint milyen a jó vezető?

- Egy jó vezetőnek vannak általános és specifikus ismérvei. Minden vezetőnek rendelkeznie kell azzal, hogy a másik embert megbecsüli, értékelvű legyen, céltudatos, és legyen meg az értelem és érzelem kézben tartott kontrollált harmóniája - amellett, hogy legyen megfelelő szaktudása. Ugyanakkor sok függ az iparágtól, környezettől, cég méretétől és életciklusától. Kis szervezetekben - és én főleg ilyen helyeken dolgoztam - fontos az ember-ember kapcsolat, ami más egy több ezres multicégnél. A nagy szervezeteknél csak néhány arcot ismerni, ott másfajta kompetencia dominál.

- Mik a tervei a közeljövőre nézve?

- Az egyik célom, hogy közelebb hozzam a forprofit és a nonprofit területeket, szinergiát teremtsek közöttük. Szakmai célom, hogy még többet dolgozzunk külföldre, részben az itthoni lehetőségek beszűkülése, részben a versenyképesség megtartása végett és ezért lényegesnek tartom a külföldi megbízások számát, növelni szeretném a szellemi exportot, mely már ma is 30 százalékát adja tanácsadási árbevételünknek. Harmadik fő célom, hogy a bennem felhalmozódott tudást átadjam a fiatal generációnak, nem csak meghívott előadó leszek, hanem óraadást is vállalok egyetemeken. Szeptembertől én is továbbtanulok, beiratkoztam egy PhD. kurzusra.