Flipperek, önismeret, lépcsők és fejlődés
Önmagunk fejlődésére, fejlesztésére odafigyelni ma már nem ördögtől való dolog. Ugyanakkor nem biztos, hogy mindig oda koncentrálunk, ahol valódi tennivalónk lenne. Inkább "kitakarítunk" vagy bármi mást csinálunk, pedig az ilyen halogatásnak nincs sok értelme. Nagy Andrea, tréner és coach az okok mögé néz.

Tettem már rendet a tároló polcain az adóbevallás elkészítése előtt. Igazán nem tehetek róla, tovább nem lehetett halogatni. Na! Hát ez is egy fontos és szükséges munka volt, valakinek meg kell csinálnia.
A képlet egyszerű:
Jön egy feladat, ami nehéz (vagy nehéznek tűnik), aminek nem jókedvvel, magabiztosan fognánk neki, hát keresünk helyette egy másikat. Egy másik fontos feladatot, ami felment minket a „lógás” a „menekülés” pecsétje alól. Egy másik feladatot, amitől nem félünk annyira, ami már ismerős, amiben nem érzünk veszélyt.
Nagy dolognak tartom, hogy a tudatosság és az önfejlesztés az életünk része lett. Míg 10-15 éve komoly magyarázatra szorult egy-egy képzés kezdetén, hogy miért is önismerettel kezdünk. Ma már sokaknak természetes, hogy dolgoznak önmagukon, saját fejlődésükön.
Mester Tamás mondta egy előadásban: „Amikor én régebben a barátaimmal beszélgettem és próbáltam ezt a témát felölelni, akkor konkrétan hülyének néztek. Az volt a minimum. Mostanában úgy tűnik, hogy nyugodtan lehet erről beszélgetni, ez egy hétköznapi téma lett…”
Szóval végre itt ez a helyzet, hogy nem csak akkor foglalkozunk ilyesmivel, ha valaki - tanár, főnök, tréner, coach - belevisz minket ebbe a helyzetbe. Már bemegyünk magunktól is.
De ezen a terepen is előfordulhat a „lakás takarítás” effektusa. Van - sokszor van - hogy könnyebb máshová tennünk a saját fejlődésünk fókuszát, mint ahol a valódi tennivalónk lenne…
A tünetek változatosak:
Van, hogy hogy az önmagunkba vetett hitünk hiányának felismerése helyett elmegyünk egy negyedik diplomát is megszerezni. Van, hogy ahelyett, hogy meglátnánk vezetői kommunikációnk alapvető hiányosságait, elkezdünk agilitást tanulni. Van, hogy a valódi teendő helyett elfoglaljuk magunkat valami mással… Megtartva az „önfejlesztésben vagyok” látszatát és hitét.

Ebben a működésben pedig benne van annak az esélye, hogy a végeredményt szemlélve, azt érzed, ennél a felesleges munkánál még az is jobb lett volna, ha nem csinálsz semmit. Hiszen a problémád még mindig itt van, pedig mennyi időd és figyelmed ment el a fejlődésre.
A megoldás egyszerű:
Rendszeresen kérdem meg a velem dolgozóktól, hogy: „Miben fejlődtél legutóbb?” és „Min dolgozol éppen, miben szeretnél fejlődni?”. Mert abban hiszek, hogy az önfejlesztés egy soha véget nem érő lépcsősor. Ami fél éve még a „fejlesztendő” kategóriádban volt, az mára már átkerülhetett az „erősségek” közé.

És most, hogy a cikk véget ér, Te folytasd azzal, hogy felteszed magadnak a kérdés: „Abban fejlesztem magam, amiben a legfontosabb fejlődnöm?”
Nagy Andrea
Parrish & Crawler International