Egy év Svédországban, 7 hónap Szlovéniában

A hideg tél ellenére örömmel vágott bele svédországi, 11 és fél hónapos kalandjába Szlamka Lilla, aki egyetemi ideje felénél tartott EVS-szünetet. Stockholmtól 100 kilométerre, Svédország közepén, egy kisvárosban töltötte el a hosszú programját. Nem bánta meg az úticél kiválasztását, látott sok-sok szivárványt, és északi fényt is a gyönyörű svéd nyár, és a fogcsikorgató, de a maga teljességében megélhető, igazi tél mellett.

A helyi önkormányzat egyik ifjúsági központjában dolgozott ő is napi 8 órát. Segített fogyatékkal élő fiatalok integrációjában, ifjúsági kultkávézóban is szervezett programokat, és a helyi iskolákba is kijárt, mint a helyi demokráciaoktató ifjúsági munkás kollégája. A program elején még csak demonstrátorként, de a folyamatos nyelvi képzésnek köszönhetően év végére svédül tartott ő maga is alkalmakat. „A helyi menekültekkel együtt tanultam a nyelvet, ami megintcsak nagyszerű tapasztalatot adott.”

Lilla egyedül lakott egy lakásban, és nagyon jól kijött abból a pénzösszegből, amit étkezésre, illetve zsebpénzként kapott, sőt, a világ egyik legdrágább országában még félre is tudott tenni egy kicsit. Ő is hatalmas közösségi élményről, ott született, mély barátságokról, és sok-sok élményről számolt be.

Direkt a nyugodt, zöld természeti környezet miatt választotta a szlovén „Kostanjevica na Krki” kisvárosát Fanni. El akart szakadni a pesti zajtól, és olyan helyet keresett, ahol a madár se jár. A szigetre épült kisváros természetvédelmi projektjéhez kapcsolódott be. Kicsit felbolygatták a városka hétköznapjait az odaérkező önkéntesek. De ahogy haladt az idő, épp az az elzártság, ami miatt ezt a kistelepülést választotta, az lett a leginkább zavaró körülmény. Ezért Fanni nyáron már kifejezetten kereste a másfajta impulzusokat. Amit meg is talált Ljubljanában. Nagyon megszerette azt a kreatív, befogadó légkört, ami ebben a nem túl nagy fővárosban fogadta. Bekapcsolódott egy művészetterápiás projektbe, és ezután igazából már a fennmaradó időszakban ebben tevékenykedett. Ő is tágan mozgott abban a keretben, amit az EVS a számára nyújtott. Fanni azért érzi különlegesnek ezt az időszakot, amit most maga után hagyott, mert ha néha visszamegy látogatóba, akkor még mindig megvannak azok a nyomok, amelyeket az általa elindított tevékenységek hagytak maguk után.

Felnőttként megélni életünk élményét

Sikeres karrierjét hagyta félbe Ági, mikor 29 évesen találkozott „élete projektjével”. Többet gondolt a projektre, mint a munkájára, és ezért döntött a sabbatical mellett. Egy évvel az EVS felső korhatárának elérése előtt igent mondott egy 4 hetes lettországi projektre. És ez volt élete egyik legjobb döntése.

Egy kis időutazást is kapott cserébe, mert a 17 éves magyar útitárssal együtt újra élhette a tinédzser és a korai húszon éveit. Nyolc fős, öt országból toborzott csapattal volt együtt éjjel-nappal. Az angol nyelvvel - főleg az elején - nagyon megszenvedett, de éppen a most már nagyon jó, folyékony nyelvtudás lett végül az egyik legnagyobb nyeresége az expedíciónak. Ági is kötött komoly barátságokat, és ő is rengeteg utazásról számolt be. A projekt pedig elvarázsolta. A Rigától 100 kilométerre lévő kisvárosban egy gyerekeknek szóló, összművészeti fesztivál programjait kellett összeállítani, majd megvalósítani. Olyan szintjét élhette meg a kreativitásnak, amelyre normál körülmények közt nem volt módja.

Annak ellenére, hogy ő már egész más háttérrel, tapasztalattal utazott ki, ugyanazokról a nehézségekről beszélt, amiről a többi, rövid programos résztvevő. Az, hogy 8 idegen, más-más nációjú ember egy harmadik, szintén idegen kultúrájú országban él együtt, óhatatlanul konfliktusforrás. Illetve Ági számára az a pénz, amit étkezésre, és zsebpénzként kapott, nem igazán volt elegendő. Ami még kellemetlen volt, az a lett időjárás, amely egész szeptemberben hideg, esős. De Ági szerint, ez a körülmény nem annyira fontos. A lényeg maga a tevékenység, a projekt, amelybe bekapcsolódhatott.

Mindent egybevetve, annyira pozitív volt a számára ez az út, hogy rögtön a hazaérkezés után egy másik öt hetes utat is elvállalt. Ezúttal ő is Szlovéniába ment, ahol a diszkrimináció elleni küzdelem részeként egy 18 fős csapattal együtt középiskolákban hirdettek zéró toleranciát a kirekesztés ellen. Ez gyakorlatilag egy kreatív eszköz-lista összeállítását és az ezzel való ifjúsági körben szervezett turnét jelentette. 7 városban jártak, nagyon sokat utaztak. A még több résztvevő és a fárasztó program együttesen több konfliktust csalt elő, de egyúttal komoly önismereti utazást is jelentett a számára ez az út. „Mindenkinek javaslom, keljen útra, ha meglátja azt a projektet, amelynél megdobban a szíve. És persze, ha megengedheti magának azt, hogy épp az adott időszakban kiszálljon egy kicsit a mókuskerékből. Életre szóló élményt fog szerezni” - foglalta össze Ági a legfontosabb tapasztalatait.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Ha már kilépünk a komfortzónából, lépjünk ki nagyon
2. oldal - Egy év Svédországban, 7 hónap Szlovéniában