Háttérbe szorulnak a nagy tudású nők

Nem egyszerű ma Magyarországon kutatóként érvényesülni, hiszen többségük az állami szférában, egyetemeken, intézetekben helyezkedik el, már ha a karrierhez szükséges külföldi munkatapasztalat, ösztöndíj, nyelvtudás birtokába jutva hazatér. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy ezek megszerzése sem könnyű feladat, főként, ha az illető hölgy, és még családot is szeretne alapítani. Szerencsére hazánkban létezik már olyan rendezvénysorozat, amely a pályaválasztás előtt állókra fókuszál, és az utánpótlást biztosítja, ilyen például a Kutatók Éjszakája, az Akadémia Lendület program pedig a fiatal kutatók elvándorlását kívánja megakadályozni, előrelépési lehetőségeiket támogatni.

Mindez azt mutatja, hogy elindultunk egy jó irányba, ugyanakkor a rosszul célzott pályázati kiírások és alacsony fizetések fojtogatják a szakmát. - Az igazi kutató számára nem a bér, hanem a munkájához szükséges tényezők megléte a mérvadó: biztosított-e az infrastruktúra, a pálya kiszámíthatósága, adottak-e a karrierutak, megfelelőek-e a fizetések. Egyelőre hazánk ebben a "versenyben" alulmarad a fejlett országokkal szemben, de az Akadémia változtatni kíván ezen - reagált portálunknak Dr. Csépe Valéria, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) főtitkárhelyettese, első női vezetője, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének kutatóprofesszora. Azt azonban nem lehet tudni, mikor lesz ennek a kezdeményezésnek kézzel fogható hozadéka, az ugyanis - többek között - pénzügyi forrás függvénye. Ahhoz számos tényező együttléte szükséges, hogy több női tagja legyen az Akadémiának és a kutató hölgyeknek se kelljen választaniuk a munka és a magánélet között.

A nagy tudású nőket is háttérbe szorítják

Alig több mint száz év telt el azóta, hogy a nők először egyetemre mehettek, de már többen vannak a felsőoktatási intézményekben, mint a férfiak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megvalósult az esélyegyenlőség. Sajnos a gyengébbik nem tagjai azonos szakmai felkészültség esetén is lényegesen kisebb ívű munkahelyi karriert futnak be, mint a férfiak, amiben a gyermekvállalás és a munkaerő-piaci pozíciót meghatározó társadalmi szereprendszer, az érdekérvényesítési képesség hiánya, és a nemi diszkrimináció is szerepet játszik. Úgy tűnik, ez a tudományos élet terén sincs másként, minden pozitív kezdeményezés ellenére ugyanis még mindig kevesebbre tartják a nők munkásságát, mint a férfiakét.

Az akadémikus nők közül is találunk olyan szakembert, akit évekig azért nem választottak meg, mert ellentétes nemű főnökét frusztrálta, hogy nem őt jelölték - hoz példát a nők háttérbe szorítására Herzka Ferenc dokumentumfilm-rendező, akinek a nevéhez fűződik az Akadémikus portrék- Nők a tudományban címmel megjelent portrékötet. Úgy véli, nem helyes semmiféle különbséget tenni a nemek között, az ugyanis a diszkrimináció melegágya. Szerinte a gyengébbik nem leértékelése a médiából kirajzolódó nőképnek is köszönhető, s elvesz a valóban nagy tudósok munkájának értékéből, mert azt az üzenetet hordozza, hogy az "csak" egy nőé.

A legfrissebb adatok szerint az MTA nem akadémikus köztestületi tagjainak (legalább PhD fokozattal rendelkeznek, s maguk kérik felvételüket) negyede nő (3280 fő), s közülük mindössze 11 százalék azoknak az aránya, akik MTA doktori fokozattal rendelkeznek. A 362 MTA címet szerzett nő az ilyen címet szerzettek teljes létszámához viszonyítva 14 százalékot tesz ki- mondja a kutatóprofesszor -, s ők azok, akik közül levelező tagságra lehet jelölni. Nagyobb tehát, ha - úgy tetszik - a választék a férfiak esetében, hiszen az ő létszámuk jelenleg 2225. A 292 rendes tag közül 12, a 66 levelező tag közül 10 nő. Azt Csépe Valéria is elismeri, hogy kevés az akadémikus hölgy és csak igen kevés nőből lett osztályelnök (ők csak akadémikusok lehetnek), bizottsági elnök, intézetigazgató. Bár az arány valamennyit nőtt, még messze vagyunk a kívánatostól. A megoldás azonban nem a sopánkodás, s a férfiak kirekesztő magatartására célzó általánosítás - hangsúlyozza az akadémia főtitkárhelyettese.

- Az akadémikusnők esetében az első igazi áttörés a 2007-es választás volt, amikor hét kutatónőt választottak akadémikusaink levelező taggá, én is ekkor lettem Akadémiánk tagja. 2010-ben sajnos csak három új akadémikusnővel gyarapodott az MTA, jóllehet nagyon sok tehetséges, kiváló tudományos teljesítményű és a tagságra érdemes kutatónő kapott jelölést - vázolja a helyzetet Csépe Valéria. A legújabb adatok tehát mutatnak egyfajta elmozdulást, a jelentősebb változásokhoz azonban idő kell.

Herzka Ferenc ugyanakkor úgy véli, ameddig az orvostársadalom nagyjai ott tesznek keresztbe a női tudósoknak, ahol tudnak, akiknek még gyakornoktársaik megalázó viselkedését is el kell viselniük, és ameddig elenyésző a női vezető, MTA-tag, egyetemi vezető, addig nem beszélhetünk javuló tendenciáról.

Miért maradnak le a nők?

A karrier korai és későbbi, beérési szakaszát is az jellemzi, hogy jelentősen fogynak a nők. A kutatóprofesszor az okok felsorolását a PhD fokozat megszerzésénél kezdi, az adatok szerint ugyanis az első drámai lemaradás ekkor következik be. Márpedig e fokozat nélkül nincs szakmai karrier, sem a felsőoktatásban, sem a kutatásban, fejlesztésben. - E fokozat nélkül nem lehet kutatási projektekre, nemzetközi kutatói ösztöndíjakra pályázni, nincs előrelépés a foglalkoztatási és fizetési kategóriákban - világítja meg a következményeket Csépe Valéria.

A vállalások teljesítésének ugyanakkor gyakori akadálya a gyermekvállalás, amivel a kutatóprofesszor témavezetőként, akadémiai vezetőként gyakran szembesül. Hiszen az egészséges, gyereket szülni képes kutatónők többsége, hasonlóan a többi nőhöz, gyerekre vágyik, de arról a munkáról sem szeretne lemondani, amely intellektuális kihívást, örömöt, s mindennapi szellemi izgalmat jelent számára, azaz szeretne kutató maradni. Ezért a sikeres kutatónők számos áldozatot hoznak; a család és kutatómunka összeegyeztetésének ára sokszor a kevesebb alvás, pihenés, a krónikus fáradtság, s az állandó lelkiismeret-furdalás - a munkahelyen a gyerek, otthon pedig a munka miatt. Tudjuk, hogy ennek nem szabadna így maradnia, s az Akadémián ennek érdekében igyekszünk is tenni - mondja Csépe Valéria.

- A gyermekneveléssel még nagyobb lesz a nők hátránya a tudományos életben, ezért a kiesett időtartamért kompenzálni kell őket, hiszen hatalmas előnyre tesznek szert az ugyanabban a pozícióban dolgozó férfiak - húzza alá Herzka Ferenc, aki jónak tartja azt az egyetemi kezdeményezést, amely annyi évvel hosszabbítja meg egy tudósnövendék PHD-ösztöndíjának a folyósítását, ahány évet otthon tölt. Ennek a mértéke egyébként nettó 90 ezer és 120 ezer forint között mozog.

Az Akadémián bevezetett intézkedések közé tartozik, hogy az ösztöndíjaknál, fiatal kutatói álláshelyek betöltésénél a kisgyermeket nevelő kutatónőknél (a gyermekkel otthon maradó kutatóknál is) gyermekenként két évvel meghosszabbodik a korhatár, valamint a rugalmas munkahelyi jelenlét, a kérés joga, internetelőfizetés, mind a kutatónők helyzetén igyekszik segíteni.
- Sajnos eddig a kutatás és fejlesztés más intézményei nem nagyon követték az MTA példáját. Ahol tehát másként nem érvényesül a családbarát munkahely létrehozásának igénye, belső rendelkezésekkel, jogszabályokkal kellene változtatni - vélekedik Csépe Valéria.

A kutatónők előmenetele, elismerése a második pályaszakaszban, aránytalanul alacsony részvétele - az EU 27-hez képest is - a magasabb szintű döntésekben, a több felelősséget jelentő feladatok vállalásában számos történelmi és társadalmi okra vezethető vissza - mondja Csépe Valéria. Egyrészt a már említett pályakezdés és a családvállalás terheinek elviselhetetlen összeadódása mellett a megoldás nehézsége áll a háttérben. Másrészt a rendszerváltás előtti időszaknak a lózungok szintjén élő egyenlőség felfogása negatív visszacsapásként jelenik meg napjainkban, s hiányzik a nők valódi érdekérvényesítő ereje, tudatossága - fogalmaz a kutatóprofesszor.

A teljesítménynek kellene számítania

Hosszú az út a jelöléstől a tényleges megválasztásig. - A jelöltek száma sokszorosa a megválaszthatókénak. A tudomány rendszerei érdemre és értékre épülnek, itt nem működhet a pozitív diszkrimináció, vagy a kvóta, hiszen itt csak a teljesítmény számít, vagy legalábbis így kellene lennie - nyomatékosítja az MTA első női vezetője, aki szerint ezen kiemelkedő teljesítmény elérésében kell segíteni a tudós hölgyeket s lépni kell ahhoz, hogy ne maradjon minden a régiben. - Már csak azért sem, mert Magyarország vészesen öregszik, s a legkevésbé sem szabad arról lemondanunk, hogy a magasan iskolázott nők gyereket vállaljanak - mondja Csépe Valéria.

Több nőt a tudományba

Dr. habil. Palasik Mária, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi docense szerint népszerűsíteni kellene a természettudományokat a középiskolákban, és megmutatni a lehetséges pályákat, jó példákat. Növelni kellene a lányok önbizalmát, hogy több bátorságuk legyen részt venni a férfias közegben. El kellene érni az úgynevezett kritikus tömeget, ahol a szervezeti és munkakultúrában már nem a többséghez való alkalmazkodás az elsődleges. Támogatni kellene a karrier és magánélet összeegyeztetését. Családokat és nem csupán nőket segítő programokat kellene létrehozni.

Dr. Koncz Katalin, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára szerint nemzetgazdasági szinten van szükség egy esélyegyenlőségi stratégia kidolgozására, fontos továbbá az esélyegyenlőségi szemlélet társadalmi elterjesztése, az esélyegyenlőségi követelmények beépítése a vezető kiválasztás folyamatába, valamint a mentori rendszer kiépítése.

A rendező szerint együttműködés szükséges, nemcsak az akadémiai tagok, hanem a tanárok, orvosok, újságírók részéről is annak érdekében, hogy a nők szakértelmét ugyanúgy elismerjék, mint a férfiakét.

Az MTA főtitkárhelyettese is úgy véli, több nő kellene a tudomány és tudománypolitika magasabb pozícióiba, mégpedig a tehetségek megtalálása, mentorálása útján, a család és karrier összeegyeztetését támogató környezet kialakításával. - A szerepütközésből adódó problémáknak nem az a megoldása, hogy a tehetséges kutatónők foglalkoztatásáról lemondunk, hanem az, hogy a munka és család összeegyeztetését segítő feltételeket alakítunk ki. A pályaszakasznak megfelelő terhelés, az arányos értékelés, a rugalmas munkahelyi feltételek, a támogató családi és kutatási környezet, a minőségi nevelést nyújtó gyermekintézmények elérhetősége együtt adják a választ - összegzi a professzor. Pontosan ez rajzolódik ki az akadémikus hölgyek sikertörténetéből is, melyet cikkünk második részében taglalunk.