Hogyan érintik a kölcsönzést a tervezett munkajogi változások?

Az Mt. sokat emlegetetett módosításai (kollektív szerződés esetén 6 hónapos próbaidő; a túlmunka munkáltatói döntés alapján történő "lecsúsztattatása"; kettőnél több részletben kiadható szabadság stb.) mellett ugyanakkor számos kapcsolódó joganyag módosítása is terítéken van. Javaslatról lévén szó, még képlékeny a végleges szöveg; mindenesetre a módosítások tervezett hatálybalépése 2011. július 1.

Az Mt.-hez csak áttételesen kapcsolódó témaköröknél maradva, rég várt előrelépést valósít meg a rendelkezés, mely szerint az iskolaszövetkezeti munkavégzés ("diákmunka") szabályozása bekerül a Munka Törvénykönyvébe, illetve a munkaügyi ellenőrzés kapcsán is számos módosítás várható. A törvényjavaslat ezen felül a munkaerő-kölcsönzésről szóló 2008/104/EK irányelv átültetése érdekében újraszabályozza a munkaerő-kölcsönzés feltételeit.

Cikkünkben a javaslatcsomag utóbb említett, talán kevésbé reflektorfényben lévő érdekességére irányítanánk a figyelmet.

A munkaerő-kölcsönzés a fejlett országokban régóta elterjedt, atipikusnak is nevezett foglalkoztatási forma. A közösségi szabályok megalkotására tett első kísérletek 1982-ből származnak, Magyarországon azonban csak 2001-től él a jogintézmény. Jelenleg mintegy 700-800 munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cég tevékenykedik, ebből ténylegesen 500 aktív a területen. Munkaerő-kölcsönzés céljából munkaviszony létrejöhet határozott vagy határozatlan idejű, teljes-, vagy részmunkaidőre. A fenti irányelv jogharmonizációs célzattal megállapítja azokat a minimum-követelményeket, amelyeket legkésőbb 2011. december 5-ig minden tagállamnak megfelelően át kell ültetnie saját jogába.

A várható módosítás nyomán ezentúl tehát Magyarország területén olyan EGT-államban székhellyel rendelkező vállalkozás is működhet kölcsönbeadóként, amely a rá irányadó jog szerint munkaerő-kölcsönzést folytathat. Jobban belegondolva ez a jogharmonizációs törekvések dacára felvet néhány kérdést, hiszen a nyilvántartásba vételhez hazánkban kétmillió forint összegű vagyoni biztosíték letétbe helyezése szükséges, amely viszont nem minden EGT-államban követelmény.

Hiányosságként említhető ugyanakkor, hogy a javaslat nem tér ki a külföldi személy munkaerő-kölcsönzés keretében történő magyarországi foglalkoztatására, vagy a magyar munkaerő külföldre kölcsönzésének feltételeire.

Az irányelv fogalom-meghatározása szerint a munkaerő-kölcsönzés ideiglenes munkavégzés (ezt a német "Zeitarbeit", illetve az angol "temping" fogalma is tükrözi). A javaslat ennek megfelelően rögzíti, hogy kölcsönzés a kölcsönbeadó és a kölcsönzött munkavállaló közötti megállapodásban rögzített, legfeljebb 5 éves tartamra szólhat.

A kölcsönzött munkavállalónak azonos kölcsönvevőnél az előző foglalkoztatása megszűnésétől számított 6 hónapon belül történő ismételt kikölcsönzése időtartamát egybe kell számítani, függetlenül attól, hogy a kölcsönzés ugyanazon, vagy más kölcsönbeadóval kötött megállapodás alapján valósult meg. A jogalkotó ezzel lényegében a határozott idejű munkaviszony szabályait rendeli tükröztetni. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy az előírás ugyanazon kölcsönvevőnél ugyanazon munkavállaló vonatkozásában alkalmazandó, de a munkavállaló és a kölcsönbeadó viszonyát nem érinti, a közöttük fennálló jogviszony időtartamát nem korlátozza. Arra nem terjed ki a szabályozás, hogy az 5 év után mennyi idő elteltével létesíthet újabb foglalkoztatási jogviszonyt munkaerő-kölcsönzés keretében a munkavállaló.

A kölcsönbeadó és a munkavállaló, illetve a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó között fennálló szerződések egymástól függetlenek. Ez azt is jelenti, hogy időbeli hatályuknak nem kell azonosnak lennie, így lehetséges, hogy az egyik határozott, míg a másik határozatlan időre jön létre.

A kölcsönzött munkavállalóra a kölcsönvevőnél történő foglalkoztatás teljes tartama alatt a terhes és szoptató nők, valamint a fiatal munkavállalók védelme, a munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó szabályok, a munkabér összege és védelme, valamint az egyenlő bánásmód követelménye vonatkozásában a kölcsönvevőre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni.

Az irányelvvel összhangban hangsúlyos szerepet kapna az egyenlő bánásmód követelménye, de az alkalmazás alól kivételt is enged a szabályozás, amennyiben a kölcsönbeadóval határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkező munkavállaló a kikölcsönzések közötti időszakokban is kap bért. További honi kivétel az eset, ha a kölcsönzött munkavállaló a kölcsönbeadónál összességében kedvezőbb díjazásban részesül, mint a kölcsönbe vevő azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalója, de az az előírás is egyedi, amely szerint nem kell alkalmazni az egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezéseket a helyi önkormányzat többségi tulajdonában álló gazdasági társaság vagy közhasznú szervezet, valamint a nyilvántartásba vett közhasznú szervezet által végzett munkaerő-kölcsönzés esetén.

Az egyenlő bánásmód követelményéhez szorosan kapcsolódik az a rendelkezés, amely rögzíti, hogy a kölcsönzött munkavállaló számára biztosítani kell a kölcsönvevőnél a szociális juttatásokhoz való hozzáférést, a kikölcsönzések közötti időszakokban pedig a kölcsönbeadó által biztosított szociális juttatásokat.

Újítás az a kötelezettség, mely szerint a kölcsönvevő a nála működő üzemi tanácsot, illetve képviselettel rendelkező szakszervezetet rendszeresen, de legalább félévente egy alkalommal, a nála foglalkoztatott kölcsönzött munkavállalókat pedig folyamatosan, helyben szokásos módon köteles tájékoztatni a kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók létszámáról és foglalkoztatási feltételeiről, valamint a betöltetlen álláshelyekről.

A tervezet lehetőséget teremt arra, hogy a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő olyan megállapodást kössön, amely alapján ha a kölcsönzés megszűnésétől számított három hónapon belül a kölcsönzött munkavállaló a kölcsönvevővel munkaviszonyt létesít, a kölcsönbeadó részére a kölcsönvevő díjazást köteles fizetni. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy ez a szabályozás számos további megválaszolatlan kérdést vet fel.

Nem rendelkezik viszont arról a javaslat, hogy az egyenlő bánásmód megsértése milyen szankciókkal jár, vagy hogy a munkavállalói létszám megállapításakor miként kell tekintetbe venni a kölcsönbevevőnél munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatottakat.

Összefoglalásképp megállapítható, hogy a szabályozatlannak tűnő részletkérdések dacára a jogalkotó igyekezett egyrészt a joganyagot végre tendenciózusan az uniós alapelgondoláshoz közelíteni, annak időleges jellegét kidomborítani, másrészt a kölcsönzés régebb óta nyitva lévő gyakorlati kérdéseire megfelelő választ adni.

Ormai és Társai CMS Cameron McKenna Ügyvédi Iroda