Hogyan ne bukjunk el az adat-vezéreltté válás útján?
Gyakran halljuk manapság, hogy egy szervezet analitika (ha így jobban tetszik: adat-vezéreltté-válás) projektbe kezd, analitikus szemléletmódot, adat alapú döntéshozást vezet be. Hányszor halljuk azonban azt, hogy sikeresen zárult egy ilyen projekt? Hogy az eredmények valódi értéket jelentenek az egész vállalat számára?
Egy szervezet adat-vezéreltté tétele óriási változásokkal jár. Erről nem szabad megfeledkeznünk, amikor belevágunk egy analitika projektbe. Vannak, akik örülni fognak az újdonságoknak, vannak, akik már előre ellenállnak, és olyanok is lesznek, akiknek esetleg az újonnan megtalált transzparencia (mint az elemzések velejárója) nem lesz igazán kényelmes.
Természetesen könnyen találhatunk támogatókat is, de ehhez jól meg kell fontolnunk minden lépést a projekt elején - ne ijesszük el az érdeklődőket, és minimálisra csökkentsük az ellenállás lehetőségét.
A változások bevezetése közben annak is egyértelműnek kell lenni, hogy nem az intuíciót és/vagy a szakmai hozzáértést és a tapasztalatot akarjuk helyettesíteni a számokkal. (Éppen alátámasztani igyekszünk ezeket!) Nem szabad túl nagy fába vágni a fejszénket és elengedhetetlen, hogy az érintettek megbízzanak az eredményeinkben.
Az első kimutatásokkal meg kell nyernünk a „közönséget”, utána fent kell tartanunk az érdeklődésüket, végül pedig be kell őket vonni a munkába, hogy önállóan is elkezdjenek az általunk előkészített elemzésekkel dolgozni - esetleg mélyebbre ásni, átalakítani azt. A stratégiáról lépésről lépésre itt olvashattok, most pedig szeretném összefoglalni, hogy hogyan kerüljük ki a buktatókat.
Az sürgős kérdések megválaszolása
Bármennyire is izgalmas információhoz jutni az adatokból, ne kövessük el azt a hibát, hogy a „saját szórakoztatásunkra” készítünk elemzéseket. Nem szó szerint értem természetesen, hanem arra gondolok, hogy járjunk utána, hogy mi az, amire az érintetteknek éppen most szüksége van, és arra koncentráljunk.
Biztosan sejtjük, hogy mire vágyik a menedzsment, de ne hagyjuk ki azt a lépést, hogy megkérdezzük őket. Egyrészt ezzel biztosítjuk az elköteleződésüket a téma iránt (kérnek valamit, amire várják a választ), másrészt érzik, hogy az egész értük van, bevonjuk őket a projektbe. Így az eredményt érdeklődéssel, nem pedig általános kritikákkal tudják fogadni.
Több szempontból probléma, ha kimarad ez a lépés. Elsősorban azért, mert nem biztos, hogy a megfelelő irányban kezdünk el eredményeket keresni (és találni). Nem biztos, hogy az, ami szerintünk vizsgálandó és utána megváltoztatandó az a menedzsmentnek is ugyanolyan „kavics a cipőjében”. Sőt rosszabb esetben olyan témára fókuszálunk, ami esetében a transzparencia nem esik mindenkinek egyformán jól... Nagyon óvatosnak kell lennünk ezért az első lépésekkel. Később, amikor már kiépítettük a bizalmat - értik az elemzéseinket, várják azokat, és hisznek a mögötte levő adatokban - feltárhatjuk a kényesebb problémákat is.
Általában az első megválaszolandó kérdések a sürgős kategóriából fognak érkezni. Valószínűleg azt majd csak a riportjainkkal fogjuk tudni bebizonyítani, hogy ezek között vannak olyanok is amik bár sürgősek, de nem is olyan fontosak. Ne akarjuk mindenáron a (nem sürgős, de) fontos kérdésekkel kezdeni, mert a szervezetek alapműködése sajnos a tűzoltás. Márpedig, ha túl sok változást akarunk egyszerre véghezvinni könnyen belebukhatunk. Adjunk választ először arra, ami az érintettek szerint hozzáadott értékkel jár, utána lesz alkalmunk megmutatni azt, amiben mi látjuk a lehetőséget.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Hogyan ne bukjunk el az adat-vezéreltté válás útján?
2. oldal - Rendszeresség
Természetesen könnyen találhatunk támogatókat is, de ehhez jól meg kell fontolnunk minden lépést a projekt elején - ne ijesszük el az érdeklődőket, és minimálisra csökkentsük az ellenállás lehetőségét.
A változások bevezetése közben annak is egyértelműnek kell lenni, hogy nem az intuíciót és/vagy a szakmai hozzáértést és a tapasztalatot akarjuk helyettesíteni a számokkal. (Éppen alátámasztani igyekszünk ezeket!) Nem szabad túl nagy fába vágni a fejszénket és elengedhetetlen, hogy az érintettek megbízzanak az eredményeinkben.
Az első kimutatásokkal meg kell nyernünk a „közönséget”, utána fent kell tartanunk az érdeklődésüket, végül pedig be kell őket vonni a munkába, hogy önállóan is elkezdjenek az általunk előkészített elemzésekkel dolgozni - esetleg mélyebbre ásni, átalakítani azt. A stratégiáról lépésről lépésre itt olvashattok, most pedig szeretném összefoglalni, hogy hogyan kerüljük ki a buktatókat.
Az sürgős kérdések megválaszolása
Bármennyire is izgalmas információhoz jutni az adatokból, ne kövessük el azt a hibát, hogy a „saját szórakoztatásunkra” készítünk elemzéseket. Nem szó szerint értem természetesen, hanem arra gondolok, hogy járjunk utána, hogy mi az, amire az érintetteknek éppen most szüksége van, és arra koncentráljunk.
Biztosan sejtjük, hogy mire vágyik a menedzsment, de ne hagyjuk ki azt a lépést, hogy megkérdezzük őket. Egyrészt ezzel biztosítjuk az elköteleződésüket a téma iránt (kérnek valamit, amire várják a választ), másrészt érzik, hogy az egész értük van, bevonjuk őket a projektbe. Így az eredményt érdeklődéssel, nem pedig általános kritikákkal tudják fogadni.
Több szempontból probléma, ha kimarad ez a lépés. Elsősorban azért, mert nem biztos, hogy a megfelelő irányban kezdünk el eredményeket keresni (és találni). Nem biztos, hogy az, ami szerintünk vizsgálandó és utána megváltoztatandó az a menedzsmentnek is ugyanolyan „kavics a cipőjében”. Sőt rosszabb esetben olyan témára fókuszálunk, ami esetében a transzparencia nem esik mindenkinek egyformán jól... Nagyon óvatosnak kell lennünk ezért az első lépésekkel. Később, amikor már kiépítettük a bizalmat - értik az elemzéseinket, várják azokat, és hisznek a mögötte levő adatokban - feltárhatjuk a kényesebb problémákat is.
Általában az első megválaszolandó kérdések a sürgős kategóriából fognak érkezni. Valószínűleg azt majd csak a riportjainkkal fogjuk tudni bebizonyítani, hogy ezek között vannak olyanok is amik bár sürgősek, de nem is olyan fontosak. Ne akarjuk mindenáron a (nem sürgős, de) fontos kérdésekkel kezdeni, mert a szervezetek alapműködése sajnos a tűzoltás. Márpedig, ha túl sok változást akarunk egyszerre véghezvinni könnyen belebukhatunk. Adjunk választ először arra, ami az érintettek szerint hozzáadott értékkel jár, utána lesz alkalmunk megmutatni azt, amiben mi látjuk a lehetőséget.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Hogyan ne bukjunk el az adat-vezéreltté válás útján?
2. oldal - Rendszeresség
A karizmatikus kisugárzás tanulható lenne... ? A karizma körül kialakult mítosz abból ered, hogy ez a képesség velünk születik.
Nézzük meg a munka világát Barack Obamával!