Joggal való visszaélés: így nem rendelhetnek be szabadságról

Ágnes június végén úgy döntött, hogy határozatlan idejű munkaviszonyát öt és fél év után megszünteti. Annak rendje és módja szerint írásban nyújtotta be felmondását, vállalva, hogy a felmondási idejét letölti, kivéve azt a nyolc munkanapot, melyet már év elején írásban kivett nyári szabadságára, és ami éppen a felmondási idő végére esett. A munkáltató a felmondást átvette, mi több, írásba adta azt is, hogy a felmondási idő szabadsággal nem érintett részére is mentesíti Ágnest a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. Ágnes maga is meglepődött, de nem tiltakozott.

Derült égből villámcsapás

Ágnes férjével és gyermekével készült egy tíznapos külföldi nyaralásra, melyhez a repülőutat és a szállást már februárban lefoglalták és kifizették. Az út második napján azonban egy e-mail üzenet várta, melyben felettese arról tájékoztatta, hogy felmondási idejének utolsó napján - mely még a nyaralás idejére esett - megjelenésre kötelezi, amit a törvény alapján megtehet. Indokként azt jelölte meg, hogy az időarányosan járó munkabért és a szabadságmegváltást ekkor kívánja megfizetni, a munkaviszony megszüntetésekor kiadandó igazolások átadásával egyidejűleg. Jelezte, hogy erre azért van szükség, mert a bérszámfejtéssel foglalkozó kolléganő a jelzett időpontot követő naptól két hét szabadságra megy, így később nem tudja elintézni a kapcsolódó adminisztrációs feladatokat.

Jogos lenne?

Ágnes természetesen bosszankodott, ugyanakkor el is bizonytalanodott. Nem volt biztos benne, hogy a munkáltató valóban jogszerűen jár el, de nem merte kockáztatni, hogy válasz nélkül hagyja, így végül jogásztól kért tanácsot.

Jogi képviselője arról tájékoztatta, hogy a tényállás alapján a munkáltató nem pusztán megsért egy tételes jogszabályi rendelkezést, de annak lehetősége is felmerül, hogy joggal való visszaélést valósít meg. A munkavállaló ugyanis csak kivételesen indokolt esetben rendelhető vissza a megkezdett szabadságról - valamennyi ezzel kapcsolatos költségének munkáltató általi megtérítése mellett - ha ezt valamilyen kivételesen fontos gazdasági érdek indokolja, vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok alapozza meg. Az, hogy a bérszámfejtő kolléga hosszabb szabadságra megy, semmiképpen sem tekinthető ilyen indoknak, a munkabér kifizetése és az igazolások kiadása pedig sem a hatályos törvény, sem a bírói gyakorlat alapján nem követeli meg a munkavállaló személyes jelenlétét. Az továbbá, hogy a felettes nem követeli meg a munkavállaló megjelenését a felmondási idő harminc napjából huszonkilenc napra, de az utolsó napon, amiről pontosan tudja, hogy nyaralás időpontjára esik, hiszen ő maga engedélyezte a szabadságot, alapos indok nélkül mégis berendeli a dolgozót, szintén jogsértő.

A hatályos törvény ugyanis egyértelműen leszögezi, hogy a jogokat rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, s a munkaviszony valamennyi szakaszában - így annak lezárása során is - együttműködve, jóhiszeműen, a munkavállaló érdekeinek méltányos mérlegelésével kell eljárni.

Ágnes megbízására a jogi képviselő a fentiekről a munkáltatót is tájékoztatta írásban, aki ennek hatására eltekintett az utolsó napon történő megjelenéstől, és a munkaviszony megszűnését követően postai úton, illetve átutalással teljesítette az igazolások kiadására és munkabér megfizetésére vonatkozó kötelezettségeit.

D.A.S. Jogszervíz

Sorozatunk első része:
A munkavállaló azonnali hatályú felmondása - Távozás egyik napról a másikra