Jogi esetek: munkabér jogalap nélküli kifizetése

Dr. Mayer M. Balázs

Felperes költségvetési szervnél dolgozott közalkalmazotti jogviszonyban. Jogviszonyának fennállása alatt gyermeke született, melyet közvetlenül követően terhességi gyermekágyi segélyben (TGYÁS) részesült, majd gyermekgondozási díjat (GYED) kapott. (Ezen időtartam alatt munkajogi szempontból fizetés nélküli szabadságon volt.) Később a felperes fizetés nélküli szabadságát megszakította, és ezzel egyidejűleg ismét munkába állt. A munkába állását követő néhány hét elteltével azonban kiderült, hogy ismét várandós, ráadásul egészségi állapota miatt keresőképtelen állományba került (táppénzben részesült).

Keresőképtelen állományba kerülését követő több, mint 8 hónap elteltével azonban felperes fizetési felszólítást kapott, azonban nem a munkáltatójától, hanem a munkáltató bérszámfejtését végző, és - bár a munkáltatóval szoros szervezeti kapcsolatban álló -, de külön jogi személyiséggel rendelkező másik költségvetési szervtől (alperes).

A felszólítás szerint a munkáltató a keresőképtelen állományba kerüléséről csak később szerzett tudomást (bár felperes a munkáltatójával ezt igazolhatóan haladéktalanul közölte), így a keresőképtelen állomány első három hónapja alatt is teljes fizetést kapott annak ellenére, hogy felperes arra nem lett volna jogosult (jogalap nélkül felvett illetmény).

A fizetési határozathoz alperes egy kimutatást is csatolt, amelyből azonban nem volt megállapítható, hogy az alperes által hivatkozott többlet hogyan keletkezett. Nem volt világos az sem, hogy munkabér, illetve illetmény helyett miért "térítmény" szerepelt a kimutatásban, hiszen ezalatt a táppénzt is érteni lehet, amelyre pedig felperes nyilvánvalóan jogosult volt. Ráadásul felperes a teljes vizsgált időszak alatt teljesen különböző összegeket kapott (külön jogcímeken: először gyed, majd munkabér és táppénz címén), ezért ezek konkrét összegével kapcsolatosan nem volt összhasonlítási alapja.

Ezt követően a követelés végrehajthatóságának elkerülése érdekében felperes keresettel élt a fizetési felszólítás ellen. Keresetét egyrészt arra alapította, hogy a fizetési felszólítás nem az arra jogosulttól származott (nem a munkáltatójától), másrészt hogy a kifizetés jogtalanságát - a vizsgált időszakban több alkalommal, különböző jogcímeken, különböző összegben kifizetett juttatásokra tekintettel - nem kellett felismernie. Fontos momentum volt, hogy munkáltatójára a keresetet nem kívánta kiterjeszteni, így az eljárásban munkáltatója peres félként nem vett részt.

Alperes ellenkérelme szerint kiterjesztően kell értelmezni az Mt. azon rendelkezését, amely csak a munkáltató számára teszi lehetővé a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelését. A bíróságnak ugyanis alperes szerint figyelembe kell vennie az alperes és a munkáltató közötti sajátos költségvetési és szervezeti kapcsolatot. Ezen álláspontot azonban a bíróság nem fogadta el, a fizetési felszólítást joghatás kiváltására való alkalmatlansága miatt hatályon kívül helyezte. Indokolásában kifejtette, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlása - főleg pénz visszakövetelése esetén - olyannyira a munkáltatóhoz kötődik, hogy még szoros szervezeti kapcsolat esetén sem értelmezhető kiterjesztően a munkáltató fogalma. Ennek alapján annak vizsgálatára már nem is volt szükség, hogy felperes a kifizetés jogtalanságát felismerhette vagy sem. A döntést a másodfokú bíróság helybenhagyta, így az ítélet jogerős.