Karrier-tanácsadást mindenkinek!

A karrier-tanácsadás története valahol a 19. és a 20. század fordulóján kezdődött, amikor az iparosodás és az urbanizáció következtében egyre fontosabbá vált a szakképzett munkaerő. Erre a társadalmi változásra először az oktatás reagált azzal, hogy megkezdődött az állami oktatás, majd megjelentek a pályaválasztási tanácsadók, az első már 1909-ben létezett.

A pályaválasztási tanácsadók elsősorban az alkalmasságot mérték, vagyis azt, hogy egy adott pálya által támasztott követelményeknek egy egyén képességei, tudása mennyire felel meg. A tanácsadásra egy alkalommal lehetett szükség, a pálya kiválasztásakor, ezután az illető már sínen volt. A rendszerváltás előtt. ez kis hazánkban is így ment. Gondoljunk csak a szüleinkre, akik több tíz évet töltöttek, töltenek ugyanazon a munkahelyen, és gyanakodva szemlélik gyermekeik gyakori munkahelyváltásait.

A rendszerváltáson kívül más is történt, és nem csak itthon, hanem a nagyvilágban: egy újabb társadalmi átalakulás. Beléptünk a tudásalapú információs társadalom korába. Itt a tudás adott, hiszen végtelen mennyiségben vagyunk képesek tárolni, az viszont nem mindegy, hogyan tudjuk használni. Az oktatás erre reagálva tért át a hazánkban sokat kritizált kompetencia alapú oktatásra, ami akár tetszik, akár nem, Európai Uniós direktíva és a versenyképesség növekedését szolgálja. A versenyképességgel függ össze a lifelong learning fogalma is. Az élethosszig tartó fejlődés, és a fejlődésre való hajlandóság nélkülözhetetlenné vált az életpályán.

Pályaválasztás helyett pályafejlődés

Hogyan függ ez össze a karrier-tanácsadással és a pályaválasztással? Egyrészt úgy, hogy ma már nem beszélhetünk egyszeri pályaválasztásról, sokkal inkább pályafejlődésről. A pályafejlődés során számos döntést kell meghoznunk azzal kapcsolatban, hogy melyik oktatási intézményt vagy munkahelyet válasszuk, hogyan fejlesszük tovább a kompetenciáinkat, és hogyan integráljuk a munka világát a saját identitásunkba. Ez egy életen át tartó folyamat, amelynek az alapja az egyén érdeklődése kell, hogy legyen, hiszen ez motivál legerősebben a folyamatos fejlődésre. Másrészt pedig úgy, hogy a munkaerőpiacon nem csak az a fontos, hogy szakmailag mire vagyunk alkalmasak és milyen tárgyi tudásunk van. A személyiség és az általános értelmi készségek váltak a szakmai siker prediktoraivá.

Személyiség alatt az érzelmi kiegyensúlyozottságot, az egyéniség energia hátterét, az általános munka-motivációt, a szociabilitást és a megfelelő regulációs szintet értjük, míg az általános értelmi szint az eredetiséget, a rugalmasságot, az alkalmazkodó képességet, az érettséget és az önállóságot takarja elsősorban. Ezek nem pályaspecifikumok, hanem bármely pálya sikeres megvalósításának alapvető feltételei. Hiányuk rendkívül megnehezíti a pályavitel hosszú távú eredményességét még akkor is, ha a pálya speciális képesség háttere megvan. A munkáltatók emiatt a szakmai tudás mellett olyan kompetenciákat fognak keresni, amelyek a munkakereső személyiségével és általános képességeivel kapcsolatosak: stressztűrést, proaktivitást, csapatban való együttműködés képességét és ehhez hasonlókat.

Tudásalapú társadalmunkban egy készség maximális kihasználásának gazdasági hasznossága van, ezért egyre nagyobb a hangsúly azon, hogy valaki rátaláljon arra a területre, ahol sikeresen tud majd működni, meg tud felelni a fenti kritériumoknak és ebből adódóan képes megvalósítani önmagát. A karrier-tanácsadásnak tehát szintén gazdasági hasznossága van és egyre több helyre teszi be a lábát. Már nemcsak a nevelési tanácsadóban vagy a pályaválasztás kapcsán találkozunk karrier-tanácsadással, hanem a munkahelyeken vagy a szabadidő eltöltésével kapcsolatosan is. Karrier-tanácsadóként pedig nemcsak pályaválasztás előtt álló tinédzserekkel és fiatal felnőttekkel találkozhatunk, hanem gyakorlatilag bármilyen korú egyénnel.

A kompetenciáink fejlesztése nemcsak az oktatási rendszeren belül történik, hanem mindenhol, és folyamatosan. Merjük tehát követni azt, ami érdekel minket, akármilyen idősek is vagyunk. Lehet, hogy jövőbeni munkáltatónk pont a hobbink, vagy az önkéntes tevékenységeink miatt fog minket választani, nem pedig azért mert x vagy y intézményben diplomáztunk. Lehet, hogy pont ez lesz az, ami kiemel minket a diplomások és megfelelő szaktudásúak tömegéből. Ha jók vagyunk valamiben, azt nem csak munkáltatónk fogja díjazni, hanem mi is elégedettebbek leszünk az életünkkel, ha olyan munkát végzünk, amit szeretünk.

Ha elbizonytalanodott abban, hogy Ön mitől értékes személyiség, és mi az, amiben jó, itt az ideje időt szánni az erről való gondolkodásra. Főleg, ha állást keres. Ha pedig egyedül nem megy, még mindig kérhet segítséget egy karrier-tanácsadótól.

Somsák Zsuzsa
Pszichológus, HR-tanácsadó