Kezek keresztbe, szemtorna

A kiégés (burnout) jelenségének leírására a tudomány 45 éve vállalkozott, a pszichológia 1974 óta használja a fogalmat, melyet elsőként az amerikai származású pszichoanalitikus, Herbert Freudenberger alkalmazott. A kiégés elhúzódó érzelmi megterhelés és stressz hatására kialakuló érzelmi, mentális és fizikális kimerülés, melynek során társas interakcióikban az egyének nem képesek reálisan megítélni sem önmaguk, sem a környezetükben lévő személyek viselkedését, teljesítményét. Gyakori a negatív önértékelés, a valóságnál negatívabb társészlelés. A munkához kapcsolódó célok leértékelődnek, a munkavégzés öröme, és az alkotó lelkesedés eltűnik, az egyén megküzdési képessége sérül. Ma már nem törvényszerű, hogy idősebb korunkban találkozunk először ezzel a jelenséggel - egy kutatás például megállapította, hogy a férfiak és nők 20 és 35 év között, valamint 55 év éves kor körül különösen érzékenyek a kiégésre. Bár a témában már rengeteg tudományos kutatás látott napvilágot, Dr. Kaszás Ágnes szerint még mindig a „lógósok alibiszabadságának” tartják, ha valaki kiégés miatt szabadságot vagy betegszabadságot vesz ki, a cégek pedig értetlenül állnak a helyzet előtt, mondván, ők mindent megtettek a munkavállalók jól-létéért.

„Dehát kapott gumilabdát”

A „bringázz a munkába” programok, a csendes szoba, a babzsákfotel, a gumilabda, a csocsóasztal, a kutya irodai jelenléte ugyan inspirálóvá tehetik a munkakörnyezetet, a kiégést nem akadályozzák meg, pedig a cégeknél sokszor az a szemlélet uralkodik, hogy mindent biztosítanak a munkavállalóknak ehhez. „A legveszélyesebb az úgynevezett szürke zóna, amikor még nem látszik kívülről, mekkora a baj. Akár évekbe is telhet, míg kimondjuk, hogy az állandó fáradtság nem normális, akkor sem, ha mindenki más is folyton fáradt és kávét iszik körülöttünk. A kiégésre jellemző, hogy a fókusz teljesen elcsúszik arra, hogy megfeleljünk azoknak az elvárásoknak, amelyekről úgy véljük, hogy felénk támasztanak. Amikor stresszoldásról beszélünk, a kiégéshez vezető útnak két fontos pillére van, az egyik, hogy a fókusz elcsúszik saját magunkról a külvilág felé, a másik pedig a hosszú időn át fennálló krónikus stressz, amit nem tudunk megfelelően kezelni” - mondja Kaszás Ágnes, és hozzáteszi, a stressznek kivételes állapotnak kellene lennie, ehelyett viszont az történik, hogy non-stop szól a füstérzékelő, sípol a riasztó, ezért egy idő után azt hisszük, hogy ez a normális. De mit tudunk tenni a túlzott stresszreakcióval?

A stresszoldás eszköztára

A szakértő elmondta, hogy a stresszkezelés szempontjából megkülönbözhetünk három olyan pillért, amelyek alapján bizonyos módszereket csoportosíthatunk. „Az első pillér az elmeközpontú megközelítések és módszertanok, amelyek az elme felöl közelítenek. Jeligéjük, hogy csendesítsd le a gondolataidat. Ide tartozik a meditáció, relaxáció minden formája, a mindfulness, a vizualizációs technikák, a hipnózis, az önhipnózis. A másik pillért alkotják a testközpontú megközelítések, melyekben a test irányából küldünk olyan impulzusokat az agyba, hogy az lekapcsolja az agyban csipogó füstjelzőt. A harmadik kerül a legritkábban említésre, pedig nagyon fontos ahhoz, hogy a másik két eszköztár segítségével elért nyugodt állapotunkat szinten tudjuk tartani - ez a verbális eszköztár, amellyel megtanuljuk azt, hogyan védjük meg a határainkat. Ezt a harmadik csoportot kínálják leginkább a cégek; ide tartozik az asszertív és az eltávolító kommunikáció, a nemet mondás, az énüzenetek, stb.”

Egy felsővezető nem tudja kiüríteni az elméjét

„Ha egy cégvezetőnek azt mondjuk, hogy minden nap meditáljon háromszor 20 percet, jó esetben nevet rajta. Még ha meg is van benne a jó szándék, akkor sem biztos, hogy 2 percnél tovább bírja. A meditációtól kudarcélménye lesz, mert ez egy teljesen idegen élmény az ő működési módjához képest” - mutat rá az előadó. Számos vezető és munkavállaló éli meg, hogy áthidalhatatlan a szakadék az egész napos aktivitás, a koncentrált figyelem és az ellazult, relaxációs állapot között, ezért úgy érzik, képtelenek átugrani ezt a távolságot. „Úgy képzeljétek el, mintha egy profitorientált cég hirtelen bejelentené, hogy mostantól kezdve nonprofittá válik. Hasonló történik az agyunkban is: a lazításra azonnal bekapcsol az érzékelő, hogy valami nem stimmel, hiszen ez nagyon eltér a megszokott, biztonságos működéstől, ami a túlélés záloga.” Dr. Kaszás Ágnes szerint, ha a kiindulási és a vágyott állapot közötti szakadék túl nagy, akkor szükségünk van egy úgynevezett 0. lépésre, egy hídra, amely lehetővé teszi, hogy a zaklatott, túlfeszített mentális állapotból eljussunk oda, ahonnan már valóban képesek vagyunk ellazulni. „Stresszes állapotban a döntési szabadságunk beszűkül, nem férünk hozzá saját kapacitásunk egy jelentős részéhez, mert amikor vészhelyzet van, agyunk „diktátorként” viselkedik, hogy megmentsen minket attól, amit a személyes élettörténetünk szempontjából veszélyesnek ítél. Agyunk kevésbé támogatja a változtatást, különösen akkor, ha állandó nyomásnak vagyunk kitéve. Ezért bizonyos stresszkezelő technikák túl nagy ugrásnak, veszélyesnek tűnnek a számára. Ha azt szeretném, hogy a menedzsment, vagyis az agy támogassa a tulajdonos koncepcióját, akkor nem cserélhetünk le mindent. Érdemes meghagynunk valami stabilt és biztonságost, és akkor tárgyalhatunk arról, hogy néhány dolgot kicserélünk. A test felöl közelítő stresszkezelés során azt mondjuk a megrémült menedzsmentnek, hogy változtatunk, de lépésről lépésre. A test felöl az agyba küldött impulzusoknak pedig az az ismerőssége, hogy valamit csinálni kell, például tudatosan kell tennünk egy mozdulatot” - magyarázza a szakember.

Kimozdulni a stresszből

Dr. Kaszás Ágnes elmagyarázta, hogy bizonyos testpozíciók olyan erős impulzusokat adnak az agyunknak, amelyek önmagukban képesek megváltoztatni a teljes hormonális állapotunkat, energiaszintünket és ezzel együtt érzelmi és mentális állapotunkat. Egy előre görnyedt helyzet például akár 2-3 perc alatt is képes megváltoztatni a teljes hormonháztartást, és azt üzeni, hogy valami baj van. Kutatások azt is kimutatták, hogy bizonyos mozdulatok eredményekképpen az agyunkban helyreáll a két agyfélteke közti harmonikus együttműködés, amely a stressz hatására felborult. A nem túl irodabarát jóga helyett a szakember a Brain Gym nevű gyakorlatokat javasolja, amelyek segítségével semlegesíteni tudjuk a stressz-reakciót az agyban, és el tudunk jutni abba a 0. pontba, fókuszált állapotba, ahonnan már el tudunk lazulni, vagy ha kell, képesek leszünk újra jó teljesítményt nyújtani. „Ha valaki túl van a kiégés egy bizonyos pontján, akkor ezek a gyakorlatok már nem fognak működni, mégis komoly változásokat generálhat, ha tudatossá tesszük ezeket az ösztönös mozdulatokat, és rendszeresen gyakoroljuk őket, mert így könnyen elő tudjuk hívni őket a stresszes helyzetekben” - tanácsolja.

Néhány gyorssegély stressz esetén

Kéz a homlokra:

A lefagyás stressz-reackiója esetén, például amikor hirtelen kikapcsol az agyunk egy váratlan helyzetben, a homlokra helyezett kéz stimulálja a homloklebenyt, és újra hozzáférést kapunk a kapacitásunkhoz.

Keresztező mozdulatok lábbal és karral:

Stressz esetén a jobb és a bal agyfélteke egyensúlya felborul, a logikus, racionális, analitikus gondolkodásért felelős bal agyfélteként kerül domináns helyzetbe. Testünk középvonala előtt az ellentétes láb és kéz egymás felé közelítése, lendítése, illetve minden keresztező mozdulat újra harmóniába hozza a két agyféltekét, és így segít megnyugodni.

Szemtorna:

A stressz látásproblémákat is okozhat, de intenzív stresszhelyzetben látásunk beszűkül, „rövidlátóak” leszünk. Mivel a szem rengeteg ideggel kapcsolódik az agyunkhoz, a szem forgatása, tornáztatása kizökkent minket a stresszből. A szemmozgás kézmozgással való összekapcsolása még inkább csökkenti a stresszt, nem véletlenül népszerűek a felnőtt színező könyvek.