Kihirdetésre vár a rendvédelmi dolgozókra vonatkozó új Hszt.

Szigorú szabályok, hiányzó életpálya koncepció

A rendvédelemben dolgozó hivatásos állomány tagjai más közszolgálatban dolgozó munkavállalóktól feladatukból eredően, több szempontból elkülönülnek. A hivatásos állomány tagjai szolgálatukat önkéntes vállalásuk alapján, élethivatásként, szigorú függelmi rendben, életük és testi épségük kockáztatásával, alapjogaik korlátozásával teljesítik. Utóbbi keretében korlátozható többek között a szabad mozgásuk, a tartózkodási helyük szabad megválasztása, a véleménynyilvánítási szabadságuk, valamint a gyülekezési és egyesülési joguk. Mind a munkaviszony létesítése, mind pedig annak megszüntetése az általános közszolgálati jogviszonytól eltérő, feladat specifikus szempontokat tartalmaz. A megfelelő állomány kiválasztását 3-12 hónapig terjedő, kötelező próbaidő segíti, mely időtartam alatt a szolgálati jogviszony bármely fél kezdeményezésére, azonnali hatállyal, indoklás nélkül megszüntethető. A munkaviszony megszüntetése körében pedig a feladat ellátási kötelezettség biztosítása érdekében a munkavállaló részéről is felmondási korlátokat emel. A hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyból származó jogvitáját sem az általános szabályok szerint, bíróságon rendezi. A törvény szerint ugyanis a sérelem közvetlenül bíróságon nem érvényesíthető kivéve, ha a törvény a rendvédelmi szerven belüli eljárásról nem rendelkezik. Habár az új közszolgálati életpálya bevezetéséről szóló 1846/2014. számú kormányhatározat kiemelt figyelmet fordít a közszolgálati életpálya koncepcióra, valamint a közszolgálati életpályák közötti átjárhatóságra, ennek elemei nehezen érhetők tetten a törvényjavaslatban. A rendvédelem és a honvédelem területén dolgozók egyéni, valamint kollektív jogai 2010 óta folyamatosan erodálódnak, ellátandó feladataik pedig növekednek. Romlottak az érintettek élet és munkakörülményei, illetményük reálértéke folyamatosan csökken, szolgálati nyugdíjuk megszűnt. Az aláírásra váró törvényből ezen kérdések megoldási javaslatai nem derülnek ki.

Folyamatosan erodálódó szakszervezeti jogok

Az új Hszt. a szakszervezeti jogokat jelentősen korlátozza, sőt bizonyos területen a szakszervezetek működését betiltja. A folyamat azonban nem most kezdődött. Első lépésben a jogalkotó 2010-ben korlátozta a sztrájkjogot. Ezt követően a Széll Kálmán Terv alapján az országgyűlés új munka törvénykönyvet (Mt.) fogadott el, mely 2012. július 1. napján lépett hatályba. Az új törvény egyrészt határozottan munkáltatóbarát, másrészt pedig nem kedvez a szakszervezeteknek. Utóbbival összefüggésben érdemes rámutatni arra, hogy megszűnt a szakszervezeti kifogás intézménye, mellyel a munkáltatók bizonyos intézkedései időlegesen blokkolhatóak voltak. Megszüntették továbbá a képzési munkaidő-kedvezményt, korlátozták a felmondási védelemben részesített szakszervezeti tisztségviselők számát, a védelem időbeni tartamát, csökkentették a szakszervezeti munkához járó általános munkaidő-kedvezményt, valamint számos szakszervezeti jogosultságot az üzemi tanácshoz csoportosítottak át. A közszférában a kollektív jogok korlátozása ennél is messzebb ment. Megszüntette a jogalkotó a kötelező tagdíjlevonás intézményét, s emellett a közszférában dolgozók számára több szakmai köztestületet (karokat) is létrehozott, melyekben a részvétel kötelező, s melyek klasszikusan szakszervezeti jogosítványokat is gyakorolnak. Ilyen karok a Magyar Rendvédelmi Kar, a Nemzeti Pedagógus Kar, valamint a Magyar Kormánytisztviselői Kar. Végezetül 2012-ben a Nemzeti Munkaügyi Hivatal kollektív jogi ellenőrzési hatáskörét is megszüntették.

Szakszervezeti tisztségviselők kizárása az MRK-ban, betiltott szakszervezet a nemzetbiztonsági szolgálatoknál

A Magyar Rendvédelmi Kar (MRK) 2012. június 29. napján jött létre, s köztestületként, kötelező tagsággal a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjait és közalkalmazottait tömöríti. A törvény alapján többek között jogszabály kezdeményezési, konzultációs és véleményezési joggal is rendelkezik. Ennek keretében a rendvédelmi szerv vezetője köteles kikérni az MRK véleményét a munkavégzéssel, munkaidővel, pihenőidővel, juttatásokkal kapcsolatos szabályozásról is. Hasonló jogokkal a szakszervezet ugyanakkor nem rendelkezik. Az új szabályozás azonban a szakszervezeti jogok további korlátozását vezeti be. A törvény ugyanis kimondja, hogy az MRK tisztségviselője, valamint az ügyintéző testületek nem tisztségviselő tagja nem lehet olyan személy, akit szakszervezeti tisztségviselőnek megválasztottak. Ezen túlmenően a hivatásos állomány tagjai vonatkozásában a kollektív jogokat tovább korlátozza, illetve bizonyos esetekben megvonja. A nemzetbiztonsági szakszolgálattal összefüggésben például azt is előírja hogy a hivatásos állomány tagja szakszervezetnek nem lehet tagja, sőt a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a hivatásos állomány érdekeinek a védelmére szakszervezet nem is működhet. S habár az ILO egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. számú egyezménye szerint a nemzeti jogalkotás kompetens meghatározni, hogy a fegyveres erőkre és a rendőrségre az alapvető garanciák mennyiben terjednek ki, ez bizonyosan nem jelenti azt, hogy a szakszervezetek működése az adott körben be is tiltható.

A Hszt. vonatkozásában sem volt érdemi konzultáció

Kiemelendő, hogy a kormányzatnak is alapvető érdeke, hogy a megalkotott szabályok mögött széles társadalmi támogatás húzódjon meg, valamint, hogy azt az érintettek megértsék és a szabályozás céljaival azonosulni tudjanak. Ezen célok azonban csupán abban az esetben érhetőek el, amennyiben a kormányzat az érdemi érdekegyeztetést igénybe veszi, illetve érdekegyeztetés keretében történő érdemi vitára kellő időt biztosít. Érdemi konzultációra azonban ebben az esetben sem került sor, sőt a törvényjavaslat az eredeti tervezethez képest az érdekképviseletek véleményével szemben tovább szigorodott. Az eredeti tervezetben ugyanis a példátlan kiterjedésű MRK összeférhetetlenségi szabály, valamint a polgári nemzetbiztonsági szerveknél működő szakszervezetek betiltása még nem szerepelt. Végezetül az érdekképviseletek az életpályamodell hiányát, valamint a közszolgálati életpályák közötti tényleges átjárhatóságot is hangsúlyosan hiányolták.

Dr. Kéri Ádám
LIGA Szakszervezetek
Jogi szakértő