Kitörhetünk-e a multik rabságából?

Hatékonyságnövelés manipulációval

A történet egy háromnapos csapatépítő hétvégén játszódik. A néző Péter (Nagy Péter) szemszögéből követi végig a vidéki hotelben folyó csapatépítő tréning három napját. Az önmagát kereső videós rögzíti a résztvevők emlékezetes pillanatait, megaláztatásait, a külföldi tréner időnként kegyetlen, ám hatásos módszereit. A film másik főszereplője Dani (Nagy Zsolt), a multi egyik alkalmazottja, aki minden ellen lázad és folyton elmenekül a problémák elől, melyet tehetős családi háttérrel könnyedén megtehet. Nem úgy, mint Péter, aki a megélhetésért cserélte le a művészetet az esküvői és vállalati videózásra, de szíve mélyén érzi, rossz úton jár. A két fiú tíz év után találkozik össze a csapatépítő hétvégén, ahol szembesítik egymást egykori önmagukkal, vágyaikkal és felismerik, mindketten megalkudtak. Pétert egykori barátja rádöbbenti, nem lehet sokáig kívülállóként, teljes közönnyel végignézni, ahogy megalázzák vagy épp átlépnek az embereken.

A csapatépítő hétvége valódi célja, hogy a "gyarmatra" kiküldött tréner meggyőzze az őshonosokat, milyen jó önként és dalolva feláldozni életük minden szabad percét egy olyan cég oltárán, amelynek ha úgy kívánja érdeke, kivonul az országból és utcára teszi őket. A manipulált munkavállalók nem gondolnak bele, hogy senkit nem érdekelne, mennyire tudnak csapatban dolgozni, mennyire motiváltak, innovatívak, ha az nem állna fordított arányban a vállalat bevételeivel. Miként azt sem vonják kétségbe, hogy az élet teljesítményről, hatékonyságról, innovációról szól.

- Ne bőgj! Arra megy ki a játék, hogy megtörjenek minket - mondja a filmben a Derzsi János alakította figura az éppen letorkollt egyedülálló anyának, aki a lelkét is kiteszi a cégért. - A szembesítés sokszor nehéz. Néha áldozatot kell hozni, ha vezetővé akarnak válni, nemcsak a magas fizetést, szolgálati autót, meg a prémiumot kell felvenni - indokolja a megaláztatások létjogosultságát a HR szakmának ismerősen csengő érvvel a személyzetis (Fullajtár Andrea).

Dani felveszi a kesztyűt a tréner által megszemélyesített kapitalista hatalommal szemben, azonban hiába ágáll minden feladat ellen, bomlasztja a közösséget, és egyúttal próbálja felnyitni társai szemét a feladatok értelmetlenségére, a vállalat manipulációjára, a trénernek sikerül minden rendszer elleni próbálkozást letörnie a harmadik napra. Ám, ha akarna sem tudna elmenni, legalábbis taxival, mert mint kiderül, a cég tudatosan választott egy olyan isten háta mögötti települést a csapatépítés helyszínéül, ahol még térerő sincs, hiszen a tréning (agymosás) hatékonyabb minden zavaró tényező kizárásával.

Ettől a filmtől nem érdemes happy endet várni, mert ebben a történetben nincsenek hősök, még Péter sem az. A videós elkészíti a hétvége legérdekesebb pillanatait bemutató kisfilmet, azonban nem úgy, ahogy arra számítanánk.

Cél: a munkavállalók egy jól termelő gépezetté váljanak

Bár a film egy csapatépítésen játszódik, az csak egy lehetőségként szolgál a mai magyar társadalom ábrázolásához, a problémák bemutatásához. Ráadásul a filmben bemutatott verziója nem is létezik a valóságban - magyarázta Almási Réka rendező-forgatókönyvíró egy konferencia kerekasztal-beszélgetésén. Elismerte, valóban sok hasznos dolgot lehet tanulni egy tréningen. Nem mindegy ugyanakkor, hogy azokon a dolgozók önszántukból vagy a vállalat kényszerítésére vesznek részt. Ráadásul a cég úgy állítja be, mintha a dolgozók érdekében történne a fejlesztés. Továbbá a tréner összeugrasztja, megalázza, megnyomorítja a munkavállalókat annak érdekében, hogy megtörjenek, és egy jól termelő gépezetté váljanak - mutatott rá a manipulációra Almási Réka.

Oh, happy day

Amási Réka kihangsúlyozta: nem a tréning, mint személyiségfejlesztő módszer ellen kívánt fellépni, hanem felnőtt emberek megalázása ellen, akiket bohózatba illő helyzetekbe kényszerítenek bele a hatékonyság növelése érdekében. A filmben jócskán találunk tragikomédiába illő jelenetet, ilyen az énekléssel egybekötött zászlóavatás, vagy amikor a dolgozók, bárgyú vigyorral az arcukon, labdával a hasukon vonatoznak, miként az is a film emlékezetes pillanatai közé tartozik, amikor a szereplőknek arról kell vallaniuk, milyen fatípusok lennének, vagy amikor "gombnyomásra" kell táncra perdülniük egy réten, így tanulva a spontaneitást és kreativitást. Az is az elcsépelt metaforákkal kommunikáló multi világra utal, hogy feladatokon elért pontszámot cipő formájú mágnesek jelképeznek egy táblán.

A forgatókönyvíróként is közreműködő rendező a konferencián elárulta, a valóságból merítette a film alapötletét. Egy céges karácsonyi partin vett részt vendégként, melyet Budapesttől távol eső településen tartottak, ahol még térerő sem volt. Szürreális tapasztalatait beépítette a filmbe.

A demokrácia csupán szemfényvesztés?

Az amerikai rabruhákra emlékeztető narancssárga egyenruha, a hotel szűk folyosói, és a külvilágtól elzárt helyszín, mind azt az üzenetet közvetíti felénk, hogy a társadalom, amelyben élünk, nem demokrácia. Hazánk ugyanis újfent alárendelte magát, csak most nem a kommunista Szovjetuniónak, hanem az Egyesült Államoknak, a kapitalista pénzvilágnak. Vagyis újfent egy rendszer eldobható bábfiguráivá váltunk. "A mi életünk a seggnyalásról szól" - hangzik el Géza (Blaskó Péter) szájából a film kulcsmondata.

Szabó Illés, a film dramaturgja a kerekasztal-beszélgetésen elmagyarázta, egy társadalmi jelenség vizsgálatához szükség volt egy viszonyítási alapra. Ezt a funkciót a nyugatról jött tréner karaktere (Alexis Latham) és az idősebb generáció töltötte be. - Az idősebb szereplőkre nemcsak azért volt szükség, mert jelenlegi életünket a korábbihoz viszonyítva tudjuk csak reálisan megítélni, hanem azért is, hogy rámutasson ezen csoport kiszolgáltatottságára - fűzte hozzá Blaskó Péter. A nemzetközi cégek ugyanis nem tisztelik a 45 év felettiek korát, munkásságát, sőt, nekik kell megújulniuk, innovatívvá válniuk és a leginkább megalkudniuk, hiszen bármelyik nap elbocsáthatják őket, az elhelyezkedésre pedig csekély az esélyük.

A film nem ad megoldást, a nézőre vár annak továbbgondolása. - Az volt a célom, hogy felnyissam az emberek szemét, milyen világban is élünk, meglássák ennek a visszásságait, lehetőségeit és elinduljanak egy folyamaton a főszereplőkkel együtt - nyomatékosította a rendező.

Team Building - Csapatépítés
Színes, magyar-német játékfilm, 90 perc, 2010
Magyar Filmszemle (2010) - Produceri díj: Pusztai Ferenc
Magyar Filmszemle (2010) - Simó Sándor első filmes díj: Almási Réka