Legyen-e házi feladat, avagy arra szocializáljuk a hatéveseket, hogy vigyék haza a munkát?

A szülők nyílt szavazással természetesen igent mondtak a házi feladatra, sőt az egyik igen aktív anyuka azt kérte, kifejezetten sok-sok matekot adjon a tanárnéni (így nevezzük mi is őket, még ha fiatalabbak is nálunk), mert a gyerek nem jó matekból: kérdés, hogy egy első osztályt kezdő kisfiúról ezt honnan tudja? (A szavazás során az is érdekes volt, hogy néhány gyereket két szülő képviselt, így ők két szavazatot értek, de hát istenem, ez a jelenlét jutalma.)

A probléma csak az, hogy a házi feladatról nem a szülők és nem szavazás alapján döntenek. Az iskolai időn túlra adott kötelező feladatnak pedagógiailag indokoltnak kell lennie. Ha például egy szervezettel tréningen vagy csoportos coachingon dolgozunk, akkor szervezetfejlesztőként gyakran adunk olyan on-the-job feladatot, mely a tréningen tanultak elmélyítését segítik. Ez azonban időt és energiát spórol az érintetteknek, hiszen a gyakorlatban, a napi munka során tanulnak, nem kell további tréningeket végigülniük.

A házi feladat kötelező jellegű, míg a szorgalmi nem. Ennek jogi vetületei is vannak, miszerint a kötelező feladatok terén jelentkező mulasztást elvileg legalábbis, szankcionálnia kell a pedagógusnak és persze a szankciót adminisztrálnia. A szorgalmi pedig a gyerekekre (és az őket a háttérből nógató, karrierről ábrándozó szülőkre) van bízva, hogy elkészítik-e vagy sem.

Kérdés, hogy miért szükséges már hat éves gyerekeket arra szocializálni, hogy vigyék haza a munkát? (Hány és hány ügyfelemtől hallom a négyszemközti coachingon, hogy alig várja este, hogy a gyerek lefeküdjön, mert már nyitja is felfele a laptopot.) A gyerekek általános iskolában mintegy 8000 órát tanulnak. Ebbe annyi fér bele, amennyi. Lehet, hogy ezt kellene belátnia a kurikulum-gyártóknak?

Az egyik elsős osztály szülői értekezletén derült ki, hogy az osztályban tanító két pedagógus között nincs egyetértés abban a tekintetben, hogy a gyerekek kapjanak-e házi feladatot a hétvégére. Ez nagyon jó! Ugyanis az alkotó vita viszi előre a pedagógiai munkát is. Milyen jó esély is ez arra, hogy végre az oktatásban érintettek diskurzust nyissanak arról, kell-e házi feladat hétvégére a gyereknek? (A családnak?)