Milyen a hiteles álláskereső? - történetek a fejvadásztól

"Unom már, hogy a HR-esek és a fejvadászok mindig csak szupermeneket keresnek!" – fakadnak ki menetrendszerűen az álláskeresők. Ám a szakmabeliek elmondásuk szerint csak hitelességre és őszinteségre vágynak a pályázóktól. Egy biztos: míg a valóshoz képest lényegesen eltérő arculatot mutatók könnyen elmeszelhetik magukat az állásinterjúkon, addig a legjobbaknak akár hétköznapi munkavégzésük közben is ölükbe pottyanhat egy-egy új lehetőség. Ráadásul a fejvadász ott is szembejöhet, ahol a pályázók nem is várnák... Tanulságos sztorik Kelkó Tamás fejvadásztól és szervezetfejlesztési szakértőtől.

Eladási helyzetben flegma, interjún motivált

Mindig érdekesek azok a történetek, amelyekben túl nagy a kontraszt a pályázó állásinterjún mutatott és a valóságos személyisége között. "Egy alkalommal autószalonban jártam. Nem is szakmai ügyben, hanem valóban autóvásárlási szándékkal. Na, pechemre az itt értékesítőként épp "szolgálatot teljesítő" fiatalember végig végtelenül flegmán, érdektelenül és lekezelően viselkedett. Készségességet vagy érdeklődést még csak véletlenül sem mutatott – sem felém, sem a többi ügyfél iránt. Aztán hamar kiderült, hogy nem pusztán rossz napja volt – mert későbbi telefonos érdeklődésemre sem nézett utána az infóknak, amelyeket direkt kértem. Úgy viselkedett, mint a szakmája antireklámja. Aztán eltelt pár hét: és a sors furcsa fintora folytán épp nálam kötött ki állásinterjún. Itt nyilván megpróbált a lehető legjobb színben feltűnni. Mégis sütött a fellépéséből a hiteltelenség, amit az előző kellemetlen tapasztalatok csak megerősítettek. Ezek után nem tudtuk volna jó szívvel őt választani a meghirdetett pozícióra." A fiatalember nem ismerte fel a fejvadászt – így nem kizárt, hogy a mai napig is a "kákán is csomót kereső" cégeket hibáztatja álláskeresési kudarcaiért.

Aki magas lóról tárgyalt

Hasonló tapasztalatokat szerzett a fejvadász az épp egy új szoftver beszerzése céljából megtekintett rendezvényen is. "Eredetileg vásárlási szándékkal érkeztünk ide. Ám több folyamatban lévő keresés miatt úgy döntöttem, szétnézek egy kicsit az IT-s piacon. Az egyik cég értékesítési vezetője végig nagyon fölényes, amolyan "ki, ha én nem" stílusban fitogtatta az érdemeit és igen magas lóról tárgyalva győzködte magáról a körülötte állókat. Az élet viszont nála is úgy hozta, hogy néhány hét múlva épp hozzánk kellett állásinterjúra jönnie. Itt aztán igyekezett nagyon segítőkész, együttműködő arcát mutatni. Ám a CV-ben szereplő szakmai eredményei sem voltak épp egetrengetőek és a referenciakérésnél is inkább diplomatikusan hallgattak róla egykori főnökei." A hiteltelen állásinterjús szereplés, a középszerű eredmények és a rendezvényen szerzett tapasztalatok végül együttesen győzték meg a fejvadászt arról, hogy nem ez a szupemagabiztos menedzser lesz az ideális jelölt.

Megéri profi módon eladni

Azért arra is akad példa, hogy épp a talpraesett munkavégzés közben pottyan az álláskereső ölébe egy új lehetőség. "Épp egy kábeltévé-társaság ügyfélszolgálatán kellett az ügyintéző segítségét kérnem egy reklamációs ügyben. Nagyon kellemes meglepetést okozott a hölgy profizmusa. Nem mentegetőzött, elismerte a cég baklövését, készséges volt, de nem volt mesterkélt vagy túlzóan udvarias. Miután megdicsértem a gördülékeny problémakezelést és elmondtam, mivel foglalkozom, ő is elmondta, hogy szeretne munkahelyet váltani, mert helyben nem lát előrelépési lehetőségeket. Végül találtunk neki való pozíciót és az azóta eltelt időben vezető lett."

Aki eladóból boltvezető, majd marketingvezető lett

Hasonlóan bejött a rátermett munkavégzés közbeni "megfigyelés" egy sportruházati lánc azóta már marketinigazgatójának kinevezett vezetőjének. "Épp egy márkaboltban jártam szervezetfejlesztési ügyből kifolyólag, amikor felfigyeltem egy rendkívül talpraesett, tűzrőlpattant eladóra. Annyira testreszabott volt számára a feladat, hogy azonnal szimpatikus lett a hozzáállása. Pár percet beszélgettünk. Itt rögtön kiderült, hogy nem csak született eladótehetség, hanem valóságos "márkafanatikus": szinte többet tudott már a cég termékeiről, mint az akkori marketingosztály. Ezzel egyidőben viszont érthetetlen volt, hogy miért alacsony a bolt forgalma ilyen kiváló eladó mellett. Aztán kiderült, hogy nem ez az eladóhölgy, hanem egy, a feladatai iránt sokkal érdektelenebb, kissé introvertált fiatalember a boltvezető. Javaslatomra inkább a hölgyet nevezték ki boltvezetőnek. A lépést az értékesítési eredmények is igazolták. Hamarosan az eladási mutatók is emelkedni kezdtek." A hölgy idővel marketingigazgató lett, mert egyetemi tanulmányok hiányában is ösztönösen ráérzett a leghatékonyabb marketingfogásokra. Ám ha közömbösen ácsorgott volna a polcok között, ez aligha következett volna be.

A történtek tanulsága: Tanácsos épp ezért a mindennapokban, "interjún kívül is" értékes munkát végzeni – így nem lógnak majd a levegőben a pályázó saját pozitív tulajdonságait jellemző állításai sem.

Takács Gabriella