Mit válaszoljunk állásinterjún, ha a fizetési elvárásainkról kérdeznek?

Még ha van is határozott elképzelésünk arról, hogy milyen fizetést szeretnénk, - sokakhoz hasonlóan - nehezen tudunk válaszolni. Különösen nehéz lehet, ha az első állásinterjúra jelentkezünk, vagy ha pályafutásunk kezdeti szakaszában vagyunk, és nem tudjuk, mi lehet a megfelelő kezdő fizetés. Tori Dunlap pénzügyi szakértő, a Her First $100K nevű szervezet alapítója szerint valójában ez az egyik legnehezebben megválaszolható kérdés.

Sok interjúalany úgy érzi, hogy egy konkrét számmal kell válaszolnia. De ha túl alacsony összeget mondunk, akkor a végén kevesebbet kereshetünk, mint amennyit hajlandóak lennének fizetni. Ha pedig túl magas összeget mondunk, akkor kiárazhatjuk magunkat az állásból. Érdemes ezt a kérdést helyesen megválaszolni, mivel a kezdő fizetés gyakran a későbbi kompenzációs döntések, például az emelések és bónuszok alapja. Más szóval, ez a kezdeti összeg fogja meghatározni, hogy az adott vállalatnál töltött teljes szolgálati időnk alatt mennyit fogunk kapni. Íme a HBR tanácsai arra vonatkozóan, hogyan válaszoljunk erre a bonyolult kérdésre, hogy felkészültebben és magabiztosabban menjünk a következő interjúra.

Válaszstratégiák a "Mik a fizetési elvárásai?" kérdésre adott válaszokhoz

Stratégia #1: Tereljük másfelé a beszélgetést!

Rengeteg oka lehet annak, hogy miért nem akarunk közvetlenül válaszolni a fizetésre vonatkozó kérdésekre.  Sok álláskereső úgy megy bele az interjúkba, hogy nem tudja, jogilag mit szabad és mit nem. Valójában a fizetési elvárásokra vonatkozó kérdésnek van egy közeli rokona, amelyet számos amerikai államban illegális feltenni: Mi a jelenlegi fizetése (vagy a korábbi fizetése)? vagy mennyit keresett a legutóbbi munkakörében?

A fizetési előzményekre vonatkozó kérdéseket azért tiltották be bizonyos helyeken, mert kutatások kimutatták, hogy hozzájárulnak a fizetésbeli egyenlőtlenségekhez, és elősegítik a nemek és etnikumok közötti egyenlőtlenségeket.

Két lehetőség a beszélgetés folytatására:

1. Fordítsuk meg a kérdést, és kérdezzünk a költségvetésről!

„Valójában a folyamat ezen pontján még nem ismerem a teljes szerepkört ahhoz, hogy pontosan be tudjam árazni magam, de szeretném tudni a költségvetésben szereplő bértartományt.”

Ha az interjúztató közlékeny a költségvetéssel kapcsolatban, valószínűleg tudni szeretné, hogy az megfelel-e az Ön elvárásainak. Nem baj, ha ezen a ponton homályosan fogalmazunk, és azt monjuk:

 „Ezt hasznos lenne tudni. Ha felajánlja nekem az állást, van-e lehetőség tárgyalni?”

2. Lépjünk túl a kérdésen, és térjünk vissza a képzettségünkre!

„Még mindig próbálom megismerni a pozíciót és a vele járó feladatokat. Szívesen folytatnám a beszélgetést a képességeimről, és arról, hogy miért gondolom, hogy alkalmas vagyok a pozícióra”

Vagy:

„Szívesen beszélek a képességeimről”

Kétségtelen, hogy ezek a válaszok olyan érzést kelthetnek, mintha kitérnénk a kérdés elől, vagy megtagadnánk a választ, és ez kellemetlen lehet nekünk és az interjúztatóknak is. Tekintettel a tétre, ez a néhány kellemetlen pillanat valószínűleg megéri.

Stratégia #2: Ajánljunk fel egy bértartományt!

Lehet, hogy úgy érezzük, elég információval rendelkezünk ahhoz, hogy válaszoljunk a kérdésre, vagy talán a kitérési kísérleteink nem váltak be, és az interjúztató sürgetni fog minket a válaszadásra. Ebben az esetben megfontolhatjuk, hogy megadjunk egy tartományt.

Ha ezt az utat választjuk, akkor az interjú előtt érdemes elvégeznünk a fizetéskutatást, hogy reális elképzelésünk legyen az adott munkakörre jellemző bértartományról, és megalapozott választ tudjunk adni. Egyes helyeken a munkáltatóknak kötelező feltüntetniük a fizetési tartományt az álláshirdetésben. Így a legjobb képet kaphatjuk arról, hogy mennyit hajlandóak fizetni, és mi is elhelyezhetjük magunkat ebben a tartományban. Össze kell hasonlítania a tapasztalatunkat és a képesítéseinket a munkaköri leírással, hogy meghatározhassuk, hol helyezkedünk el az adott tartományban.

Saját kutatásokat is végezhetünk. Ez segíteni fog abban, hogy megértsük, mi lehet az adott pozícióért járó méltányos fizetés, így ki tudunk választani egy olyan minimális bért, amely alá nem megyünk (ezt a számot nem kell megosztanunk az állásinterjún, de jó, ha a fejben tartjuk, ha tárgyalásra kerül a sor).

Egy másik lehetőség, hogy megkérdezünk embereket az ismerősi körünkben - olyanokat, akik az iparágban hasonló pozíciót töltenek be, vagy esetleg a vállalatnál dolgoznak, amelyhez interjúra készülünk. Természetesen kínos lehet a pénzről beszélgetni, de megéri megbirkózni egy kellemetlen beszélgetéssel, ha ez segít abban, hogy megtudjuk, hogyan értékeljük magunkat. Ha toborzóval dolgozunk - külső vagy belső -, akkor közvetlenül tőlük is érdeklődhetünk a bértartományról. Bármit is találunk a kutatás során, vigyázzunk, hogy ne ragaszkodjunk egy konkrét számhoz, ami azt eredményezheti, hogy elégedetlenek leszünk a végső összeggel, vagy alacsonyabb fizetést fogadunk el, mint amit egyébként kaptunk volna.

Ha már megtaláltuk azt a tartományt, amivel elégedettek vagyunk, így oszthatjuk meg az interjún:

Ismertessük a bértartományt és indokoljuk meg, hogy miért pont ebben a tartományban állapodtunk meg, ismertetve az elvégzett kutatásainkat, valamint azokat a készségeket és tapasztalatokat, amelyek miatt mi vagyunk a legmegfelelőbbek az adott pozícióra.

Tegyük egyértelművé, hogy más juttatásokról is szeretnénk többet megtudni!

Jelezzük a rugalmasságot, hogy válaszunk ne követelésnek, hanem egy beszélgetés kezdetének tűnjön. Fejezzük ki lelkesedésünket a vállalathoz való esetleges csatlakozással kapcsolatban.

Íme három példa arra, hogyan hangozhat ez:

Minta válasz #1:

„Versenyképes fizetést szeretnék keresni, amely tükrözi a képzettségemet és a tapasztalatomat. Kutatásaim és a munkakör általam ismert követelményei alapján X és Y közötti fizetésre számítanék. Természetesen nyitott vagyok a teljes kompenzációs csomag részleteinek megvitatására, mivel a fizetés csak egy tényező. Különösen izgatottan várom, hogy többet tudjak meg a fejlődési és előrelépési lehetőségekről”

Minta válasz #2:

„Tekintettel az adott területén szerzett tapasztalataimra és szakértelmemre, a következő munkakörömben X és Y közötti összeget szeretnék keresni. Végeztem némi kutatást hasonló szerepkörökben, és beszéltem hasonló szervezetekben dolgozó emberekkel - mindezek segítettek megerősíteni ezt a tartományt. Tudom, hogy értékes tagja lehetnék a csapatának, és nyitott vagyok arra, hogy többet megtudjak a szerepkörre vonatkozó költségvetéséről és az Önök által a munkavállalóknak nyújtott egyéb juttatásokról”

Minta válasz #3:

„Végeztem némi kutatást hasonló szerepkörökkel kapcsolatban, és úgy tudom, hogy az én szintemen lévő, az én hátteremmel és tapasztalatommal rendelkező személy esetében X és Y közötti fizetésre számíthatok. Természetesen nem csak a javadalmazás az egyetlen dolog, ami fontos számomra. Ezért kíváncsian várom, hogy többet halljak a juttatási csomagjáról, beleértve a fizetett szabadidőt és egyéb juttatásokat. Számomra az a legfontosabb, hogy olyan helyet találjak, ahol jól érzem magam. A pontos számok tekintetében rugalmas tudok lenni egy olyan állásért, amely jól illik hozzám”

Miért teszik fel egyáltalán ezt a kérdést a felvételi menedzserek és a toborzók?

Hasznos megérteni, hogy az interjúztatók miért teszik fel ezt a kérdést az interjúk ezen szakaszában. A rövid válasz: Biztosak akarnak lenni abban, hogy megengedhetik maguknak. Érdekük, hogy ne vesztegessék az idejüket (vagy a miénket) több interjúkörön keresztül, és ne állítsanak össze egy ajánlatot, ha nem tudnak megfelelni a jelölt kompenzációs elvárásainak. Ahogy Vicky Oliver szerző és karrierfejlesztési szakértő elmagyarázza: "A munkáltatók mindig felteszik ezt a kérdést, mert minden pozíciónak van költségvetése, és mielőtt továbblépnének, meg akarnak győződni arról, hogy az Ön elvárásai összhangban vannak ezzel a költségvetéssel". Az interjúztató jellemzően azt szeretné megállapítani, hogy a jelöltnek a kompenzációval és a juttatásokkal kapcsolatos elvárásai összhangban vannak-e a pozícióra vonatkozó, költségvetésben szereplő fizetési sávval.

Természetesen csak rajtunk múlik, hogy válaszol-e a kérdésre, és ha igen, hogyan. A fenti iránymutatásokat követve fel tudjuk mérni, hogy melyik megközelítést érezzük a legkényelmesebbnek, és melyik az, melynek segítségével a legnagyobb valószínűséggel maradhatunk versenyben az állásért.

HBR

fotó: unsplash