Művészsorsok - II. rész: a fogyasztói társadalom árnyékában az alkotói szabadság
A művészek múltja kihat a jelenre
Ahhoz, hogy megértsük a művészeti foglalkozásúak jelenlegi helyzetét, vissza kell nyúlnunk egészen a II. világháborúig. Koffán Károly festőművész, egyben a Képzőművészeti és Iparművészeti Dolgozók Szakszervezetének (KIMDSZ) elnöke vázolta fel a múlt eseményeit: a személyazonossági igazolvány bevezetésekor nem lehetett foglalkozásként a képző- és iparművészetet, fotográfiát, mint művész-foglalkozást megjelölni. Kizárólag alkalmazottként való működése volt bejegyezhető, lehetett (rajz)tanár, vagy tervező, fényképész, de mindenképpen munkaviszonyhoz kellett kapcsolódnia a bejegyzésnek. Ezen a helyzeten segített a Művészeti Alap létrehozása, ami ugyan állami intézmény volt, de a tagsági viszony valamennyire mégis a társadalmi művész-státusz előfeltétele volt. A tagok nyugdíjszerű segélyre is jogosultak voltak, részben a jövedelméből erre a célra levont százalékok, részben életművének a pályatársak által elismert értéke alapján. Ugyanakkor sokan a Művészeti Alap tagsági viszony fenntartása mellett állami nyugdíjra jogosító munkaviszonyt is vállaltak - vázolta fel a múlt eseményeit a festőművész. A Művészeti Alapot azonban 1992-ben megszüntették. A szakszervezeti vezető elmondta, hogy az alap nem volt munkaadó, csak pénzügyi lebonyolító, és a művész háta mögött álló jogi személy. - Ma senki sem meri őszintén bevallani, hogy a művész miből él, többnyire még van valamennyi nyugdíjuk. A fiatalabb korosztálynak viszont még nyugdíjvárakozásai sincsenek - jellemezte a helyzetet Koffán Károly.
Gyimesi László zenész, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége elnöke elmondta, hogy mindenféle szerződésformában foglalkoztatták a tehetségeket az Egyszerűsített Közteherviselési Hozzájárulás (Továbbiakban: EKHO) megszületése előtt. Az EKHO-val azonban olyan adózási, járulékfizetési rendszer született, amellyel eltűntek a különbségek, és azzal a manipulációs érdekeltség fenntartása is. Ezáltal az EKHO munkahelyeket hozott létre és a jelen válság időszakában állásokat teremt.
Ki számít egyáltalán művésznek?
Baditz Balázs festménye
A művészet nem a versenyszféra része
A KIMDSZ szerint a művészet nem a versenyszféra része. Az államnak a gazdaság nehéz, átalakulási időszakaiban, kiemelten kell támogatnia a művészetet. Az érdekvédők szerint ugyanis csak így lehet a kultúra folytonos. Virág Judit galériatulajdonos szerint az ő esetükben ez a vevőkörre és a galériásra tartozó probléma, ebben az államnak nincs szerepe, hiszen ez üzleti szféra. - Nem hiszem, hogy az államnak kellene egy magángalériást kijuttatnia külföldre, intézze el, ha tudja - véli az igazságügyi képszakértő. Ezzel Gyimesi László is egyetért, mivel minden a piacgazdaság része. Az államnak nem feladata közbelépni. A szakszervezeti szövetség elnöke úgy véli, hogy a magyar művészek foglalkoztatása a fizetőképes piactól, közönségtől függ, azonban az állam és az önkormányzatok mint megrendelők, pozitív irányba befolyásolhatnák e piacot.
Mit lehet tenni az alkotói munka megbecsüléséért?
Virág Judit szerint a kulturális értékek létrehozásához mindenekelőtt az elektronikus és az írott média felelősségét kellene felülvizsgálni, hiszen hatalmas szerepük van a gyerekek értékítéletének kialakításában. A művészettörténész szerint a gyerekek szocializációjában fontos szerepet tölt be a család, ez azonban nem elegendő, hiszen a televízió és az internet elől nem lehet elbújni. - Fontos lenne a példamutatás, a bulvársajtó azonban álértékeket ont magából, ami elől elugrani sem tud az ifjúság, és követendő mintaként tekintenek a kereskedelmi televíziók celebjeire - emelte ki a művészettörténész. Úgy véli, sok módja lenne a közízlés átalakításának, átformálásának, mivel az emberek igénye tartja fenn ezeket. Gyimesi László is elmarasztalja a média azon nem jelentéktelen részét, amely egy olyan ostoba, habkönnyű, álboldog világot sugároz, ahol nem kell gondolkozni. Így nem csoda, ha az embereknek és a felnövekvő ifjúságnak nincsen igénye a magas kultúrára, a minőségi zenére, nem érdekli őket a művészet.
A magyar művészek hazai foglalkoztatását lehet támogatni törvényi garanciával, adókedvezményt lehet adni a gazdálkodó szervezeteknek képző- iparművészeti alkotások vásárlására, hivatásos művészek megbízására, művészeti kiállításokra, pályázatok kiírására, művészeti alkotások menedzselésére. Gyimesi László szerint ezek jó és megvalósítható gondolatok, azonban úgy tapasztalja, hogy a cégek nem eléggé élnek e lehetőségekkel.
Gyimesi László szerint a képzőművészeti területen lehetnének állami felvásárlások, pl. közgyűjtemények számára. Hiszen a kulturális értékek megőrzése forog kockán. Értékes művek veszhetnek el, ha a tehetségek nem kapnak lehetőséget kiállítani műveiket.
A KIMDSZ elnöke kiemelte: a művészek nem tartanak igényt adókedvezményre, hanem csakis a szakterületüknek megfelelő adózási rendszerre. Koffán Károly szerint fontos lenne tisztázni, hogy mi a képző- és iparművészet, fotóművészet társadalmi szerepe, illetőleg hogyan változik e szerep. A festőművész úgy véli, áttekinthető, kiszámítható törvényi és intézményi háttérre lenne szükség.
Az érdekvédő az elfogadhatatlan élethelyzettel, a munkanélküliséggel szemben szükségesnek tartja egy megújult Művészeti Alap létrehozását a MAOE és MAK egyesítésével. Ezzel ugyanis elérhető lenne, hogy a művészek maguk gondoskodjanak ügyeik karbantartásáról. Az ehhez vezető úton arra lenne szükség, hogy a KÁÉT (Kulturális Ágazati Érdekegyeztető Tanács) fórum garancia legyen arra, hogy a kért lépések, - amelyek szükségességét a minisztérium már írásban is elismerte, - megszülessenek.
Művész kerestetik
Virág Judit a művészek utánpótlásával kapcsolatban elmesélte, két évvel ezelőtt eldöntötték, hogy galériájuk nagyon erősen kortárs irányba fog nyitni. Rendeztek egy kiállítást "Független festmény" címmel, ahol több mint 30 művész mutatkozott be. Céljuk ezzel a nagy átfogó tárlattal az volt, hogy kiválasszák azt a 14 kortárs művészt, akikkel együtt kívánnak dolgozni. Az alkotók kiválasztásánál dominált, hogy festményeket készítsenek, művészileg és emberileg is közel álljanak Judithoz.
Koffán Károly a tehetségek utánpótlásával kapcsolatban az általános iskolai képzésekig megy vissza. Csökken ugyanis a vizualitás-kreativitás szerepe a közoktatásban, ami a rajztanítás csökkent óraszámában jelentkezik. Az érdekvédők szerint az általános és középiskolai óraszámok régi szintjét kellene visszaállítani. Koffán Károly kiemeli: a számítógép korában felértékelődik a szabadkézi rajztudás, ami nemcsak minden tárgyalkotásra vonatkozó információ közlésének formája, hanem e gondolatok fejlesztésének eszköze. A számítógép ugyanis csak azt tudja, amit mi megtanítunk neki. Eredeti kreativitásunk nem más, mint saját fejleszthető képességünk.
Egy elhivatott művész nem módosít pályát
A művészsorsokat vizslatva megállapítható, hogy nem könnyű manapság művészetből megélni, mindenképpen több lábon kell állni. De a hihetetlen kitartás, akarás és tehetség sokszor meghozza a várva várt sikert. Egy igazi művész a nehéz körülmények ellenére sem hagyhatja el a pályáját, Virág Judit művészettörténész legalábbis így gondolja. Az igazságügyi képszakértő szerint nem könnyű ma művésznek lenni: sokkal több művész van, mint ahány galéria. De mióta a világ a világ, ez mindig is így volt.
Ahhoz, hogy megértsük a művészeti foglalkozásúak jelenlegi helyzetét, vissza kell nyúlnunk egészen a II. világháborúig. Koffán Károly festőművész, egyben a Képzőművészeti és Iparművészeti Dolgozók Szakszervezetének (KIMDSZ) elnöke vázolta fel a múlt eseményeit: a személyazonossági igazolvány bevezetésekor nem lehetett foglalkozásként a képző- és iparművészetet, fotográfiát, mint művész-foglalkozást megjelölni. Kizárólag alkalmazottként való működése volt bejegyezhető, lehetett (rajz)tanár, vagy tervező, fényképész, de mindenképpen munkaviszonyhoz kellett kapcsolódnia a bejegyzésnek. Ezen a helyzeten segített a Művészeti Alap létrehozása, ami ugyan állami intézmény volt, de a tagsági viszony valamennyire mégis a társadalmi művész-státusz előfeltétele volt. A tagok nyugdíjszerű segélyre is jogosultak voltak, részben a jövedelméből erre a célra levont százalékok, részben életművének a pályatársak által elismert értéke alapján. Ugyanakkor sokan a Művészeti Alap tagsági viszony fenntartása mellett állami nyugdíjra jogosító munkaviszonyt is vállaltak - vázolta fel a múlt eseményeit a festőművész. A Művészeti Alapot azonban 1992-ben megszüntették. A szakszervezeti vezető elmondta, hogy az alap nem volt munkaadó, csak pénzügyi lebonyolító, és a művész háta mögött álló jogi személy. - Ma senki sem meri őszintén bevallani, hogy a művész miből él, többnyire még van valamennyi nyugdíjuk. A fiatalabb korosztálynak viszont még nyugdíjvárakozásai sincsenek - jellemezte a helyzetet Koffán Károly.
Gyimesi László zenész, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége elnöke elmondta, hogy mindenféle szerződésformában foglalkoztatták a tehetségeket az Egyszerűsített Közteherviselési Hozzájárulás (Továbbiakban: EKHO) megszületése előtt. Az EKHO-val azonban olyan adózási, járulékfizetési rendszer született, amellyel eltűntek a különbségek, és azzal a manipulációs érdekeltség fenntartása is. Ezáltal az EKHO munkahelyeket hozott létre és a jelen válság időszakában állásokat teremt.
Ki számít egyáltalán művésznek?
Baditz Balázs festményeItt az előadó-művészeti törvény
Március elsején lépett hatályba az előadó-művészeti törvény, amely szabályozza a színházak, zenekarok, balett- és táncegyüttesek költségvetési támogatását, valamint tartalmazza a színészekre, zenészekre és táncosokra vonatkozó speciális munkajogi szabályokat. A törvényben meghatározott támogatás először 2010-ben vehető igénybe. A törvény szerint létrejön az Előadó-művészeti Tanács (EMT), amely a miniszter javaslattevő, véleményező és döntés-előkészítő feladatot ellátó testülete lesz. Emellett létrehoznak egy irodát is, amely nyilvántartást vezet a színházakról, zenekarokról, és kategóriákba sorolja őket. Gyimesi László szerint a törvény pontosan kimondja, hogy a művésznek mit kell leraknia az asztalra ahhoz, hogy az állam támogassa.
Március elsején lépett hatályba az előadó-művészeti törvény, amely szabályozza a színházak, zenekarok, balett- és táncegyüttesek költségvetési támogatását, valamint tartalmazza a színészekre, zenészekre és táncosokra vonatkozó speciális munkajogi szabályokat. A törvényben meghatározott támogatás először 2010-ben vehető igénybe. A törvény szerint létrejön az Előadó-művészeti Tanács (EMT), amely a miniszter javaslattevő, véleményező és döntés-előkészítő feladatot ellátó testülete lesz. Emellett létrehoznak egy irodát is, amely nyilvántartást vezet a színházakról, zenekarokról, és kategóriákba sorolja őket. Gyimesi László szerint a törvény pontosan kimondja, hogy a művésznek mit kell leraknia az asztalra ahhoz, hogy az állam támogassa.
A művészet nem a versenyszféra része
A KIMDSZ szerint a művészet nem a versenyszféra része. Az államnak a gazdaság nehéz, átalakulási időszakaiban, kiemelten kell támogatnia a művészetet. Az érdekvédők szerint ugyanis csak így lehet a kultúra folytonos. Virág Judit galériatulajdonos szerint az ő esetükben ez a vevőkörre és a galériásra tartozó probléma, ebben az államnak nincs szerepe, hiszen ez üzleti szféra. - Nem hiszem, hogy az államnak kellene egy magángalériást kijuttatnia külföldre, intézze el, ha tudja - véli az igazságügyi képszakértő. Ezzel Gyimesi László is egyetért, mivel minden a piacgazdaság része. Az államnak nem feladata közbelépni. A szakszervezeti szövetség elnöke úgy véli, hogy a magyar művészek foglalkoztatása a fizetőképes piactól, közönségtől függ, azonban az állam és az önkormányzatok mint megrendelők, pozitív irányba befolyásolhatnák e piacot.
Mit lehet tenni az alkotói munka megbecsüléséért?
Virág Judit szerint a kulturális értékek létrehozásához mindenekelőtt az elektronikus és az írott média felelősségét kellene felülvizsgálni, hiszen hatalmas szerepük van a gyerekek értékítéletének kialakításában. A művészettörténész szerint a gyerekek szocializációjában fontos szerepet tölt be a család, ez azonban nem elegendő, hiszen a televízió és az internet elől nem lehet elbújni. - Fontos lenne a példamutatás, a bulvársajtó azonban álértékeket ont magából, ami elől elugrani sem tud az ifjúság, és követendő mintaként tekintenek a kereskedelmi televíziók celebjeire - emelte ki a művészettörténész. Úgy véli, sok módja lenne a közízlés átalakításának, átformálásának, mivel az emberek igénye tartja fenn ezeket. Gyimesi László is elmarasztalja a média azon nem jelentéktelen részét, amely egy olyan ostoba, habkönnyű, álboldog világot sugároz, ahol nem kell gondolkozni. Így nem csoda, ha az embereknek és a felnövekvő ifjúságnak nincsen igénye a magas kultúrára, a minőségi zenére, nem érdekli őket a művészet.
A magyar művészek hazai foglalkoztatását lehet támogatni törvényi garanciával, adókedvezményt lehet adni a gazdálkodó szervezeteknek képző- iparművészeti alkotások vásárlására, hivatásos művészek megbízására, művészeti kiállításokra, pályázatok kiírására, művészeti alkotások menedzselésére. Gyimesi László szerint ezek jó és megvalósítható gondolatok, azonban úgy tapasztalja, hogy a cégek nem eléggé élnek e lehetőségekkel.
Gyimesi László szerint a képzőművészeti területen lehetnének állami felvásárlások, pl. közgyűjtemények számára. Hiszen a kulturális értékek megőrzése forog kockán. Értékes művek veszhetnek el, ha a tehetségek nem kapnak lehetőséget kiállítani műveiket.
A KIMDSZ elnöke kiemelte: a művészek nem tartanak igényt adókedvezményre, hanem csakis a szakterületüknek megfelelő adózási rendszerre. Koffán Károly szerint fontos lenne tisztázni, hogy mi a képző- és iparművészet, fotóművészet társadalmi szerepe, illetőleg hogyan változik e szerep. A festőművész úgy véli, áttekinthető, kiszámítható törvényi és intézményi háttérre lenne szükség.
Az érdekvédő az elfogadhatatlan élethelyzettel, a munkanélküliséggel szemben szükségesnek tartja egy megújult Művészeti Alap létrehozását a MAOE és MAK egyesítésével. Ezzel ugyanis elérhető lenne, hogy a művészek maguk gondoskodjanak ügyeik karbantartásáról. Az ehhez vezető úton arra lenne szükség, hogy a KÁÉT (Kulturális Ágazati Érdekegyeztető Tanács) fórum garancia legyen arra, hogy a kért lépések, - amelyek szükségességét a minisztérium már írásban is elismerte, - megszülessenek.
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál nyilvántartott, a szervezettel együttműködő állást kereső, munkanélküli művészek száma igen magas, bár arányuk az összes nyilvántartott álláskereső között 2009. március 20-án 0,2 százalékot képvisel. 2009 március 20-án 68 képzőművészt, 239 iparművészt, 73 operatőrt, 73 fotóművészt, 61 egyéb alkotóművészt, 20 rendezőt és 12 zeneszerzőt, 313 zenész, énekest, 125 vendéglátóhelyi zenészt és 386 egyéb művészeti foglalkozású álláskeresőt tartott nyilván a szolgálat. A 2008. márciusi adatok is hasonlóan alakultak. Ezzel szemben az ÁFSZ kirendeltségein elvétve akad csak művészeti jellegű állás. 2009. márciusában például 1 iparművészt, 1 operatőrt, 1 koreográfust, táncművészt és 1 egyéb előadóművészi foglalkozásút, 4 zenészt, énekest, 3 egyéb alkotóművészi foglalkozásút, és 2 egyéb művészeti foglalkozásút kerestek a munkáltatók.
Művész kerestetik
Virág Judit a művészek utánpótlásával kapcsolatban elmesélte, két évvel ezelőtt eldöntötték, hogy galériájuk nagyon erősen kortárs irányba fog nyitni. Rendeztek egy kiállítást "Független festmény" címmel, ahol több mint 30 művész mutatkozott be. Céljuk ezzel a nagy átfogó tárlattal az volt, hogy kiválasszák azt a 14 kortárs művészt, akikkel együtt kívánnak dolgozni. Az alkotók kiválasztásánál dominált, hogy festményeket készítsenek, művészileg és emberileg is közel álljanak Judithoz.
Koffán Károly a tehetségek utánpótlásával kapcsolatban az általános iskolai képzésekig megy vissza. Csökken ugyanis a vizualitás-kreativitás szerepe a közoktatásban, ami a rajztanítás csökkent óraszámában jelentkezik. Az érdekvédők szerint az általános és középiskolai óraszámok régi szintjét kellene visszaállítani. Koffán Károly kiemeli: a számítógép korában felértékelődik a szabadkézi rajztudás, ami nemcsak minden tárgyalkotásra vonatkozó információ közlésének formája, hanem e gondolatok fejlesztésének eszköze. A számítógép ugyanis csak azt tudja, amit mi megtanítunk neki. Eredeti kreativitásunk nem más, mint saját fejleszthető képességünk.
Egy elhivatott művész nem módosít pályát
A művészsorsokat vizslatva megállapítható, hogy nem könnyű manapság művészetből megélni, mindenképpen több lábon kell állni. De a hihetetlen kitartás, akarás és tehetség sokszor meghozza a várva várt sikert. Egy igazi művész a nehéz körülmények ellenére sem hagyhatja el a pályáját, Virág Judit művészettörténész legalábbis így gondolja. Az igazságügyi képszakértő szerint nem könnyű ma művésznek lenni: sokkal több művész van, mint ahány galéria. De mióta a világ a világ, ez mindig is így volt.
Egy-egy kérdést alapul véve vezet el a megoldásig
Az emberek fontosabbak, mint a folyamatok - a Netflix rendhagyó szervezeti kultúrájáról