Néger vagy afro-amerikai? Bajban van-e a P.C.?

Egy nyolcvanéves rokonom az elmúlt 25 évben sikerrel vezetett egy mérnökcéget, mely több mint 30 országba exportált magyar tervezésű és gyártású termékeket. A legutóbb egy olyan üzleti tárgyaláson vett részt, ahol arra kérték, hogy legközelebb a - szintén a cégben dolgozó - fiát küldje maga helyett tárgyalni. Ilyen mondat nem hagyhatná el egy amerikai, holland vagy német tárgyalópartner száját következmények nélkül. Nincsen jogunk valakit minősíteni az életkora (bőrszíne, neme és a többi) miatt.

Mi is a baj akkor a political correct (pc) beszédmóddal?

Hasonlítsuk össze az alábbi két mondatot:

(1) “A négereket az elmúlt évszázadokban kizsákmányolták az amerikai kontinensen és még a háború utáni évtizedekben is gyalázatos volt a velük szembeni faji diszkrimináció.”
illetve:
(2) “Nem kizárt, hogy afroamerikaiak intelligenciahányadosa elmarad a többi amerikai állampolgárétól.”

Mi a különbség közöttük? Az, hogy az első (1) megfogalmazása nem pontos, nem korrekt, ám szándéka megkérdőjelezhetetlen: a faji megkülönböztetés ellen szólal meg. A második (2) szóhasználata ugyan kifogásolhatatlan, ám lényegében azt mondja, hogy a feketék úgy általában butábbak, mint a többiek.

Melyik mondat a politikailag korrekt?

Szándékát tekintve az első, a felszínt tekintve a második. A PC beszédmódnak helye van. Magyarországon nagyon is helye van! A PC beszédmód a kisebbséghez tartozókat, a gyengébbeket igyekszik védeni. Ha lehet a fekete bőrűekre a ‘nigger' kifejezést, a cigányokra a ‘dakoták' gúnynevet használni, akkor lehessen a - Magyarországon - többséget alkotó keresztényekre a ‘bamba neurotikus mesehívő' megjelölést is használni? Pusztán azért, mert vannak, akik gyermekmesének gondolják (ehhez egyébként joguk van) Jézus feltámadását és neurózisnak értelmezik a templomban való imádkozást? A politikailag korrekt beszédmódot mindig akkor támadjuk, amikor egy egyébként kiszolgáltatott csoportot igyekszik védelmezni az egyik legfontosabb emberi cselekvés, a beszéd terében.

Azonban a PC beszédmódnak is vannak korlátai, ahogyan a fenti két példamondatból látjuk. Talán nem kell tovább magyaráznunk azt, hogy a szándék és a szövegkörnyezet legalább annyira fontos, mint maga a konkrét szóhasználat. Ha pedig politikailag korrekt beszédmódot követelve csak egy algoritmust látunk, s nem vagyunk képesek (hajlandóak?) megérteni a beszélő valódi szándékát, akkor a PC beszédmód csak egy olyan szögesdrót, mely éppen azoknak a gondolkodásába állít akadályt, akik párbeszédet akarnak. Viszont lehetőséget nyújt a rasszista-szexista beszédre azoknak, akik ügyesen bújnak ki a réseken.

A beszéd a legfontosabb lépés a demokrácia vagy a fajüldözés felé. Semmilyen kirekesztés nem a tettekkel, hanem a kirekesztést bátorító, a rasszizmussal combozó beszédekkel kezdődik. Dragomán György megrázó regénye, a Máglya egy részletét idézzük, mely az erősödő antiszemitizmus, a politikai beszédben is mind nyíltabban megjelenő zsidóellenesség hétköznapi szintű következményeit mutatja be: “a végzősök a másik iskolából elkapták a Malomárok hídján, és kitalálták, hogy viccből megkeresztelik, és átdobták a korláton, úgy, hogy Miklós majdnem megfulladt, mert nem tudott úszni, és utána, amikor kipumpálták a tüdejéből a vizet, nem nyitotta ki a szemét, nem tért magához, csak feküdt élet halál között”. (Dragomán György: Máglya. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2014.)