Nem kapott fizetést, kiugrott az ablakon - mi folyik a Foxconn sencseni gyárában?

Tian Yu három éve, 17 évesen kísérelt meg öngyilkosságot az embertelen munkakörülmények miatt a sencseni Foxconn-gyárban. 2010 tavaszán levetette magát a munkásszállás negyedik emeletéről, ahol 37 napig bírta a körülményeket. Ugyanebben az évben összesen 18 munkás (mind 25 év alattiak) kísérelt meg öngyilkosságot. Tizennégyen meghaltak, ő túlélte, de deréktól lefelé lebénult. Nem adta fel: most papucsokat köt, hogy el tudja tartani magát.

Yu 1993-ban született, nagyrészt nagymamája nevelte fel, mert szülei gyári munkásként dolgoztak. 2010 februárjában kerekedett fel közép-kínai falujából, hogy a városban pénzt keressen, hogy elszegényedett családját támogathassa. A lány 1100 kilométeres út után jutott el Sencsenbe, a Hongkonggal határos első kínai különleges gazdasági övezetbe, ami a valóságban nem olyan volt, mint amire a tévé alapján számított. „A felvételnél egész reggel sorban álltam, utána kitöltöttem a jelentkezési lapot, és ujjlenyomatot vettek tőlem. Február 8-án F9347140 számmal munkába álltam a futószalag mellett. Egy óra volt a vállalati busszal az út a Longhua gyárba″ – mesélte Yu, aki szó szerint egy számmá vált a gyár 400 ezer alkalmazottja között. A gyár a kiemelkedés lehetőségével csábítja a szegény családból származó munkásokat, egyik szlogenjük így szól: „A születésünket nem választhatjuk meg, de itt el fogod érni a végzeted. Itt csak álmodnod kell, és szárnyalni fogsz!″

Yu az iDPBG részleghez került, ahol az Apple több készülékéhez gyártanak alkatrészeket, illetve ahol össze is szerelik ezeket. Yu fél hétkor kelt, a munkaidőbe nem beszámított reggeli eligazítás után 7:40-kor kezdett dolgozni, 11-kor ebédelt, és a vacsorát általában ki kellett hagynia, hogy majdnem este 8-ig túlórázni tudjon. A gyárhoz tartozik egyébként uszoda és bevásárlóközpont is, de ezeknek a közelébe sem tudott eljutni: „A kijelzők ellenőrzésétől nagyon fájt a szemem, és napi 12 óra munka mellett, heti egyetlen szabadnappal nem volt időm semmire.″ A Foxconnban a munkát egyébként taylorista elveken szervezik: a munkásokat stopperrel és számítógépes eszközökkel ellenőrzik, egy iPhone-logó felragasztására például 2 másodpercet kapnak a munkások.

Yu elmondása szerint a munkások nem nagyon barátkozhatnak: „A kollégák nem nagyon beszélgetnek még a szünetben sem, mindenki siet a menzai sorba és gyorsan eszik. A cég tiltja a beszélgetést a műhelyekben, mindent biztonsági kamerákkal figyeltetnek. Tilos telefont vagy bármilyen fémtárgyat bevinni, még a fémgombot is leszedették velem a ruhámról az őrök.″

Az első hónapban Yu alig tudta a nyolcágyas szobában a hálótársai nevét, mert a beosztások véletlenszerűek voltak, így sokuk nem is beszélték ugyanazt a nyelvjárást, ami a kínai nyelv esetében sokszor azt jelenti, hogy szóban nem is tudják megérteni egymást.

Yut végül pedig egy adminisztratív hiba miatt ki sem fizették: „Mindenki megkapta a kártyát a fizetéssel, csak én nem, kiderült, hogy a kártyámat elkeverték, egy másik Foxconn-gyárba került. (A 130 ezer fős gyár épületében) blokkról blokkra, emeletről emeletre, épületből épületbe mentem, hogy megkeressem a fizetésemet. Senki sem segített, mindenki azt mondta, hogy mást kérdezzek meg. Már március közepe volt, és elfogyott a pénz, amit a szüleimtől kaptam. Még a telefonom is elromlott, nem tudtam elérni a Sencsenben élő unokatestvéremet, az egyetlen kapcsot a családomhoz és az otthonomhoz. Nem találtam senkit, aki tudott volna segíteni nekem.″ 1400 jüanos (900 jüan alapbér és 500 jüan a túlórákért, összesen körülbelül ötvenezer forint) fizetését végül sosem kapta meg.

Ekkor elszakadt a cérna: március 17-én levetette magát a munkásszállás negyedik emeletéről. 12 napot töltött kómában, és amikor felébredt, kiderült, hogy deréktól lefelé lebénult. Az 50 ezer forintnyi összeg, amivel tartoztak neki, egy új iPhone 5 árának harmadánál is kevesebb.

A lebénult lány az öngyilkossági kísérlet után kapott egy 180 ezer jüanos (több mint 6 millió forintos) gyorssegélyt, hogy otthon elboldoguljon. Mások szerint a cég olcsón meg akart szabadulni a lánytól és családjától, a kifizetés után ugyanis nem állták tovább a kezelés költségeit. Apja szerint „mintha egy tárgyat adtak-vettek volna, nem volt sem együttérzés, sem igazság″.

Yut nem látogatta meg egy Foxconn-vezető sem a kórházban, és a szakszervezettől sem várhatott segítséget: utóbbi elnöke érdekes módon a Foxconn vezérigazgatójának személyi titkára, Chen Peng volt, aki szerint „az öngyilkosság ostoba, felelőtlen, értelmetlen és kerülendő″. Így, ugyan a munkások kilencven százaléka szakszervezeti tag, a szakszervezet nem is folytatott vizsgálatot az öngyilkosságokhoz vezető visszásságokkal kapcsolatban.

A kormányzat hasonlóan járt el: valódi megoldás helyett betiltották a Foxconnról szóló híradásokat, a témával foglalkozó kutatócsoport blogját is beleértve. Hosszú távon nem biztos, hogy sikeres lesz a struccpolitika: a fiatal kínai munkások képzettebbek és jobban hozzáférnek a hírekhez-információkhoz, így elvárásaik is nagyobbak, holott a kiemelkedésükre legtöbbjüknek esélyük sincs.

A Foxconn ezután 9 százalékkal emelte a dolgozók bérét, de ezzel egyidőben a kvótákat és egyes munkások munkaidejét is megemelték, egy tokokkal foglalkozó munkás kvótája például napi 5120-ról 6400-ra emelkedett. A cég emellett egy segélyhívószámot is elindított, de a kutatók szerint ennek függetlensége és megbízhatósága erősen megkérdőjelezhető: kiderült, hogy a munkakörülményekről panaszkodó dolgozókat feljelentik a vezetőségnél, egy feletteseiről panaszkodó dolgozónak pedig segítségképpen azt a tanácsot adták, hogy mondjon fel.

Index